Észak-Korea politikai élete

Kim Dzsongun (Kim Jong-un), Észak-Korea jelenlegi vezetője

Észak-Korea hivatalosan többpártrendszer, a gyakorlatban azonban a pártok koalícióban (Demokratikus Front a Szülőföld Egyesítéséért) irányítanak, amelyet a Koreai Munkapárt irányít.

A pártkoalíció tagjai:

  • Koreai Munkapárt (조선로동당; vezető: Kim Dzsongun (Kim Jong-un))
  • Koreai Szociáldemokrata Párt (조선사회민주당; vezető: Kim Jongde (Kim Yong-dae))
  • Cshondoista Cshongu Párt (Cheondo-ista Cheong-u Párt) (천도교청우당)
  • Cshongnjon (Chongryon) (vezető: Ho Dzsongman (Ho Jong-man))

Politikatörténet

Észak-Korea Munkapártja megalakuló kongresszusa 1946 augusztusában

Az észak-koreai források a Legfelsőbb Népi Gyűlés kormánypártját a Le az Imperializmussal! Szövetségre, az egyik első koreai kommunistákat tömörítő szerveződésre vezetik vissza, amelyet 1926-ban alapított meg az akkor 14 éves Kim Ir Szen (Kim Il-sung).[1]

Az 1945-ös, japán megszállás alól való felszabadulás után a koreai kommunisták 4 csoportot alkottak:

  • Hazai Frakció - Dél-Korea Munkapártja (Pak Honjong (Pak Hon-yong) vezetésével)
  • Szovjet Frakció (Ho Gai vezetésével)
  • Jenani (kínai) Frakció (Kim Dubong vezetésével)
  • Partizán Frakció (Kim Ir Szen (Kim Il-sung) vezetésével)[2]

Észak-Korea Munkapártja 1946. augusztus 29-én alakult meg, a Koreai Kommunista Párt és a Koreai Új Néppárt északi ágainak egyesüléséből.[3]

1949. június 30-án Észak-Korea Munkapártja és Dél-Korea Munkapártja egyesüléséből létrejött a Koreai Munkapárt, melynek elnöke Kim Ir Szen (Kim Il-sung) lett,[4][5]Kim Dubong, Pak Honjong (Pak Hon-yong) és Ho Gai alelnökök lettek, a párt belső bizottsága pedig 10 főből állt.[6] Később Kim Ir Szen (Kim Il-sung) félreállította politikai vetélytársait.[6]

1953-ban Kim támadást indított a dél-koreai kommunistákat tömörítő Hazai Frakció ellen, azzal a váddal, hogy a koreai háború idején képtelenek voltak felkelést szítani Korea déli területein. Sokukat bebörtönözte, vezetőjüket, Pak Honjong (Pak Hon-yong)-ot pedig kivégeztette. A szocialista országokban beinduló desztalinizáció gondolata 1956-ban Észak-Koreában is megjelent, azonban Kim Ir Szen (Kim Il-sung) idejekorán letörte az erre irányuló törekvéseket, és hatalmát féltve leszámolt a Szovjet Frakcióval is.[2]

Az 1960-as években Kim Ir Szen (Kim Il-sung) a kínai nagy ugrással párhuzamban meghirdette a Dzsucse (Juche) (주체; „önerő”, „önbizalom”) politikai programot, amely alapelve, hogy önellátásra, és mindenkitől való függetlenségre kell törekedni. Nyíltan elutasította az atomfegyverek birtoklását és használatát, ennek ellenére mégis kísérletezett velük. 1994-ben Jimmy Carter-rel megállapodott abban, hogy leszereli az atomprogramját, és hogy soha nem lesznek Észak-Koreának atomfegyverei. Pár héttel később Kim elhunyt, fia, Kim Dzsongil (Kim Jong-il) pedig apja akarata ellenére is folytatta az észak-koreai atomprogramot.

Jegyzetek

  1. ↑ Kim Il-sung. Works Vol. I. Pyongyang: Foreign Languages Publishing House. 1980. p. 467.
  2. ↑ a b Csoma, Mózes. Korea: egy nemzet, két ország - a közös gyökerektől 
  3. ↑ Kim Il-sung. Works Vol. 2. Pyongyang: Foreign Languages Publishing House. 1980. p. 327.
  4. ↑ Hagay Aleksei Ivanovich (russian nyelven). Khasansky District: History, Nature, Geography (by Kulinczenko Marseille and Larissa). [2010. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 9.)
  5. ↑ Lankov, Andrei Nikolaevich: HO GA I: Background of Life and Work (russian nyelven). The Seoul Herald (Editor: Evgeny Shtefan) >> Library. [2007. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  6. ↑ a b Lankov, Andrei. The Real North Korea. Oxford University Press, 13 to 14. o. (2013). ISBN 978-0-19-996429-1 
  • Korea Korea-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap