Óriás varánusz
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Varanus giganteus (J. E. Gray, 1845) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriás varánusz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás varánusz témájú kategóriát. |
Az óriás varánusz (Varanus giganteus) Ausztrália sivatagjaiban, száraz síkságain honos, nagy termetű, ragadozó gyíkfaj.
Elterjedése
Közép- és Nyugat-Ausztrália sivatagjaiban honos Nyugat-Queenslandtől egészen az Indiai-óceánig. Megtalálható a nyugat-ausztráliai Barrow-szigeten is, ahol ő játssza a csúcsragadozó szerepét. Köves- vagy homoksivatagokban, száraz síkságokon, felföldeken vagy félszáraz szavannákon él.
Megjelenése
Az óriás varánusz Ausztrália legnagyobb és a világ negyedik legnagyobb gyíkfaja (a komodói, a szalagos és a pápua varánuszok után). Hossza általában 1,5–2 m, de elérheti a 2,5 métert is. Ebből feje és törzse kb. 75 cm, farka pedig 1,3-szor hosszabb ennél. A legnagyobb példányok meghaladhatják a 20 kg-ot. Nyaka igen hosszú és karcsú, törzse erőteljes és hosszú, oldalról összenyomott farka izmos. Jól fejlett végtagjai végén öt-öt erős karom található. Testét némileg laza, pikkelyes bőr fedi. Szemhéjai mozgathatóak, villás nyelve pedig igen hosszú.
Színe barna amely a kor előrehaladtával egyre sötétedik. Az alapszínen számos kerek, sárgásbarna-krémszínű, fekete szegélyű, többé-kevésbé sorokba rendeződő folt látható. Torka és hasa krémszínű vagy fehér. A fiatal példányok mintázata élénkebb és kontrasztosabb, majd idővel némileg kifakul. Nyakán egyedi mintázat látható, amely alapján az egyedek is felismerhetőek.
Életmódja
Az óriás varánusz ragadozó, kisemlősökkel, madarakkal, gyíkokkal, teknőstojásokkal és rovarokkal táplálkozik. Megeszi a dögöt, akár a saját fajtársait is. A kifejlett példányok kisebb kengurukat is elkaphatnak. Zsákmányát gyakran kiöltögetett hosszú nyelve segítségével követi, amellyel képes a szagnyomokat összegyűjteni a levegőből. Párzáskor is így találja meg egymást a hím és a nőstény. Az elfogott zsákmányt vadul rázza, amíg az el nem pusztul, majd egyben nyeli le.
A legtöbb varánusztól eltérően igen gyorsan fut és nagy távolságokat képes megtenni. Lábai nem oldalra, hanem az emlősök módjára a törzse alá fordulnak. Megfigyelték hogy képes csak a hátsó lábain állva is futni. Futás közben a 40 km/órás sebességet is eléri, amivel akár egy nyulat is utol tud érni. Állóképességét növeli, hogy nyaka izmait összehúzva képes torkából fújtatószerűen levegőt pumpálni a tüdejébe. Szükség esetén fára is mászik. A fiatal varánuszokra kóbor kutyák és macskák, kígyók és ragadozó madarak, a felnőtt példányokra csak a dingók jelentenek veszélyt.
A hím óriás varánusz territoriális állat, területét megvédi a többi hímtől. A harc ritualizált, a hímek hátsó lábaikra ágaskodva mellső lábaikkal megragadják egymást és megpróbálják ledönteni a földre. Ha fenyegetve érzi magát, a varánusz hátsó lábaira ágaskodik, felfújja a torkát és hangosan sziszeg. Nyála baktériumokat tartalmaz, ezért harapása nagyon könnyen elfertőződik.
Szaporodása
A párzásra tavasszal vagy kora nyáron kerül sor. A hím udvarlás közben nyalogatja és orrával böködi a nőstényt, majd a következő napokban többször is párosodnak. Előfordul hogy egy nőstény több hímmel párzik. A nőstény 8-11 tojást rak, amelyek vékony héjuk miatt sérülékenyek és vízbe kerülve is befulladhatnak. A nőstény ezért a földbe ásott lyukba vagy sok esetben termeszvárakba rakja le tojásait, ahol az állandó hőmérséklet és páratartalom kedvez a kikelésnek.
Természetvédelmi helyzete
Az óriás varánusz nem szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján. A helyi törvények védelem alá helyezhetik (pl. a Barrow-szigeten minden hüllő védett) és szerepel a washingtoni egyezmény (CITES) II. mellékletében, vagyis kereskedelme korlátozott.
Források
- Perentie (Varanus giganteus) ARKive.org
- Varanus giganteus (J.E. Gray, 1845) Atlas of Living Australia
- Pest Risk Assessment: Perentie Tasmanian Government, Department of Primary Industries, Parks, Water and Environment
- Varanus giganteus — Perentie Wildherps
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
