Új-zélandi ásólúd
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Tadorna variegata (Gmelin, 1789) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Új-zélandi ásólúd témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Új-zélandi ásólúd témájú médiaállományokat és Új-zélandi ásólúd témájú kategóriát. |
Az új-zélandi ásólúd (Tadorna variegata) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába, a tarkalúdformák (Tadorninae) alcsaládjába tartozó faj.
Előfordulása
Új-Zéland szigetein és a Stewart szigeten igen elterjedt faj, egyike Új-Zéland azon kevés bennszülött madarainak, amelyeknek nem ártott az ember tevékenysége. Kóborlásai során eljut Ausztráliába is. A természetes élőhelye mérsékelt övi füves puszták, tengerparti árapály övezet, édesvizű tavak, folyók és patakok környéke.
Megjelenése
Testhossza 65-70 centiméter, testtömege 2 kilogrammnál is nagyobb lehet.
 |  |
Úgy fest, mint egy túlságosan nagyra nőtt esetlen réce. A nemek színezete eltérő, a hímet sötétbarna fejéről és tollazatáról lehet felismerni. A tojó rozsdabarna tollazata a vörös ásólúdéra (Tadorna ferruginea) emlékeztet, feje és nyaka azonban hófehér. Repüléskor mindkét nemnél feltűnő a szárnyak alsó és felső kis fedőtollainak fehér színe.
Egyedülálló a madárvilágban, hogy csak a tojó cseréli le nászruháját, a hím nem. A költési időszakon kívül a tojó tolla sokkal sötétebb.
Életmódja
Védett tengeröblökben és folyótorkolatokban, a víz közelében él, de kis hegyi patakoknál és pocsolyáknál is előfordul. Bokros pusztákon is fészkel.
Általában párban látni, a párok nagyobb csoportokon belül is együtt maradnak.
Szaporodása
A párok életük végéig együtt maradnak és költéskor nagyobb territóriumot védelmeznek, a fészkek ezért magányosan állnak. A költési időszak rendszerint augusztustól januárig tart. a fészkeket üregekbe építik, például Faodvakba, sziklahasadékokba, föld alatti lyukakba, de kidőlt fák alá is. Az 5-15 tojásból álló fészekaljat többnyire egy béleletlen, lapos mélyedésbe rakják, amit utána pehelytollakkal párnáznak ki. A tojó egyedül kb. 30-35 napig költ, kikelés után a vízhez vezeti fiókáit és továbbra is velük törődik. A hím a közelben őrködik.
Források
- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. február 18.) (angolul)
- ↑ Jboyd.net Taxo: Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
- ↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2012. február 18.) (angolul)
- ↑ Birdlife.org: A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2012. február 18.) (angolul)
- Moon, G (1995): Common Birds in New Zealand 1. Reed Publishing Ltd. ISBN 0-7900-0369-4
További információk
- Képek az interneten az fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
