Aleksandrs Čaks

Aleksandrs Čaks
Született	Aleksandrs Čadarainis 1901. október 27. Riga,  Orosz Birodalom
Elhunyt	1950. február 8. (48 évesen) Riga,  Lett SZSZK
Művészneve	Aleksandrs Čaks
Állampolgársága	lett
Nemzetisége	lett
Foglalkozása	költő
Iskolái	Moszkvai Állami Egyetem
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Rainis Cemetery
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Aleksandrs Čaks témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Aleksandrs Čaks polgári nevén: Aleksandrs Čadarainis (Riga, 1901. október 27. – Riga, 1950. február 8.) lett költő, novellista, a nagyváros költője.

Élete

Aleksandrs Čaks tehetős szabómester fiaként született 1901-ben. 1911 és 1914 között a Baltikum legnagyobb presztízsű orosz nyelvű gimnáziumában a rigai Alekszandr gimnáziumban tanult. A német megszállás elől családjával együtt először Észtországba, majd Szaranszkba költőzött. 1918-ban beiratkozott a Moszkvai Orvosi egyetemre. Tanulmányait 2 év után megszakította és belépett a Lett Lövészek közé.

A polgárháború idején a Vörös Hadsereg soraiban harcolt Szibériában és Türkmenisztánban. Amikor 1922-ben leszerelték a Lett Lövészeket, Čaks is visszatért Lettországba és a Lett Tudományegyetemen folytatta orvosi tanulmányait ezt azonban soha nem fejezete be. Tanítóként helyezkedett el. Az 1920-as évek második felében már ismert költő.

A német megszállás idején Rigában maradt, ebben az időben álnéven jelentek meg versei.^[1] A háború után a Lett SZSZK megalakulását követően elvállalta a „Cīņa” („Harc”) című folyóirat irodalmi szerkesztőségét.

1950-ben szívinfarktusban halt meg.

Irodalmi munkássága

Čaks első könyve 1928-ban jelent meg. Teljesen új hangot hozott a lett irodalomban. Ő volt Lettország első urbánus költője. Versei csupa hétköznapi dologhoz kötődtek. Megénekelte a város sötét oldalát. Írt verseket az éjszakai életről, hajléktalanokról, prostituáltakról, a sivár külvárosokról. Költészete eszközeit tekintve is eltért a hagyományos lett költészettől. Jellegzetes sajátos hangulatú hasonlatokat, jelzőket és metaforákat használt.

Élete során nagy gonddal gyűjtötte a Lett lövészekre vonatkozó dokumentumokat, emlékeket. 1937 és 1939 között két kötetes hősi eposzban énekelte meg a lett lövészek történetét: „Mūžības skartie” („Az öröklétbe őszültek”). Írt hősiességükről és legendás parancsnokukról Jukums Vācietisről.

Versek mellett írt prózát is. Novella és elbeszéléskötetei orvosi tanulmányaihoz kapcsolhatóan érdekes lélektani megfigyeléseket tartalmaznak.

Költői művei

• Es un šis laiks („Én és ez a kor”, 1928)
• Sirds uz trotuāra („Szív a járdán”, 1928)
• Apašs frakā („Apacs frakkban”, 1929)
• Poēma par ormani („Poéma a konflisokról”, 1930)
• Laimes krekls („Szerencsés ing”, 1931)
• Mana paradīze („Az én paradicsomom”, 1932)
• Mūžības skartie (1-2) („Az öröklétbe őszültek”, 1937–1939)
• Iedomu spoguļi („A képzelet tükrei”, 1938)
• Patrioti („Hazafiak”, 1948)
• Zem cēlās zvaigznes („A nagy csillag alatt”, 1948)
• Spēlē, spēlmani („Játék, játékosok”, 1944) (1972)
• Debesu dāvana („Az ég ajándéka”, sast. 1942) (1980)

Prózai művei

• Enģelis aiz letes („Angyal a pult mögött”, 1935)
• Debesīs („Ég”, 1938)
• Aizslēgtas durvis („Zárt ajtó”, 1938)
• Kļava lapa („Juharlevél”)

Magyar fordítások

• A lett irodalom kistükre, Fordította: Brodszky Erzsébet, Budapest: Európa Könyvkiadó, 401-413. o. (1977). ISBN 963-07-0933-3 
• Csillagok órája. Budapest: Európa Könyvkiadó, 340-343. o. (1980). ISBN 963-07-2051-5 

Jegyzetek

Források

• A lett irodalom kistükre, Szerkesztő:Karig Sára, Budapest: Európa Könyvkiadó, 399-400. o. (1977). ISBN 963-07-0933-3 
• Guntis Berelis: Aleksandrs Čaks // Portrets (életrajz) (lett nyelven). Latvijas Literatūras centrs. [2016. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 20.)
• Чак Александр Янисович (orosz nyelven). Nagy szovjet enciklopédia. (Hozzáférés: 2012. október 20.)
• Fényképek Aleksandrs Čaksról (lett nyelven). KAKTUSS: Latvijas Akadēmiskā bibliotēka. [2012. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 20.)