Ambrózy Sándor

Ambrózy Sándor
Született	Ambrózy Sándor 1903. szeptember 7. Budapest,
Elhunyt	1992. december 15. (89 évesen) Budapest,
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	szobrászművész, restaurátor
Sírhelye	Farkasréti temető (21/2-1-196)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ambrózy Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ambrózy Sándor (Budapest, 1903. szeptember 7. – Budapest, 1992. december 15.) magyar szobrászművész, restaurátor, pályája kezdetén ökölvívó és futó.^[3]

Élete

1921–1922-ben a Képzőművészeti Iskolában tanult, majd a Képzőművészeti Főiskolán Orbán Antal és Szentgyörgyi István tanítványaként folytatta tanulmányait. 1923–1924 között külföldi tanulmányúton vett részt. 1925–1927 között tanársegéd volt a főiskolán. 1930-ban elnyerte a Magyar Ökölvívó Szövetség pályadíját a szövetség emlékplakettjének megtervezésére. „A MÖSz elnöksége annyira meg volt elégedve a művész munkájával, hogy újabb megbízatást is adott neki. A közelgő Európa-bajnokságra az azon résztvevők részére emlékérmet is csináltat a szövetség. Ennek mintáját szintén Ambrózy Sándor készítette el. A plaketten a ring kötele mögött az a pillanat van megörökítve, amikor a bíró a győztes kezét felemelve, annak diadalát hirdeti ki.”^[4] 1931 után rendszeresen részt vett az országos tárlatokon. 1940-ben nagy sikert aratott sportágazatokat ábrázoló szobraival a Sportdíjkiállításon, ahol a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az ő és Dabóczy Mihály műveit vásárolta meg.^[5]

Az 1956-ban rommá lőtt budapesti Szent Rókus-kápolna Callmeyer Ferenc tervei alapján végzett helyreállítása során a homlokzati szobrokból 1957-ben többet ő készített el. Szent Imre alakjában titkon Maléter Pál arcvonásait idézte meg.^[6] 1959–1960 között a budapesti Szent Anna-templomban restaurátor. Az 1970-es évek közepén az egri dómnál álló, Marco Casagrande által készített Szent István szobrot restaurálta. Nevét az egyes sportágak jellemző mozdulatait ábrázoló művei tették ismertté, melyek közül a Herendi Porcelángyár több alkotást is porcelán dísztárgyként sokszorosított.

Csoportos kiállításai (válogatás)

• 1932 • Szinyei Merse Pál Társaság Tavaszi Tárlata, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1943 • Művészet az iparban. Üveg és fémipari kiállítás, Országos Magyar Iparművészeti Társulat Székháza, Budapest
• 1954 • Nyári Tárlat, Ernst Múzeum, Budapest
• 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
• 1961 • Magyar művészet XIX-XX., Moszkva.

Művei (válogatás)

• Horthy Miklós (büszt), 1934^[7]
• Síelő (Herendi porcelán is)
• Kesztyűt felvevő bokszoló (Herendi porcelán is)
• Fürdés után (akt, 1931)^[8]
• Szeged-Móravárosi Szent Kereszt felmagasztalása templom Mária oltárának modern Madonnája, 1933^[9]
• Szent Imre, 1934. (A szentendrei római katolikus fiúiskolában állították fel 1934. február 28-án.)^[10]
• Női fej, 1936 (kisplasztika).^[11]
• Gerelyvető (1940 körül)^[12]
• Súlydobó (1940 körül)^[12]
• Futónő (1940 körül)^[13]
• Sífutó (1940 körül)^[13]
• Énekes István síremléke, Fiumei Úti Sírkert, 1940.^[14]

Köztéri művei

• Gyümölcsszedők (kő dombormű, 1959, Inota, Béke Művelődési Ház)
• Két kő dombormű (1964, Nyíregyháza, ravatalozó). A nyíregyházi új ravatalozó épületére hét darab dombormű kompozíció került, amelyek közül kettőt-kettőt Ambrózy Sándor és Palotay Gyula, hármat pedig Stöcken Károly készített.^[15]
• Irodalom (mészkő, 1966, Budai Várnegyed, Hunyady udvar).
• Szent Pál-,^[16] István-, László-, Imre-szobrok Budapesten a Szent Rókus-kápolna homlokzatán.^[17]
• Egyéb köztéri műveiből lásd Köztérkép oldalát!^[18]

Művei közgyűjteményekben

• Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Jegyzetek

Források

• A Veszprém megyei életrajzi lexikon
• Kortárs magyar művészeti lexikon. Régi Tankönyvtár Archiválva 2021. január 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Bánóczi Zsuzsanna: Ambrózy Sándor Artportal.hu