An Si-kao
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
| Dharma · Fogalmak
|
| Gyakorlatok
|
| |
| Körvonalakban |
Sablon:Buddhizmus
|
An Si-kao (kínai: 安世高, pinjin: Ān Shìgāo, koreai: An Sego, japán: An Szeikó, 148 körül–180)[1] korai buddhista hittérítő Kínában, aki legelőször fordított indiai buddhista szövegeket kínai nyelvre. A legenda szerint An Si-kao pártus herceg volt, aki lemondott a királyi címről azért, hogy buddhista szerzetesként eljuttathassa a tanításokat Kínába.[2]
Élete
Nevének első fele (An) több kérdést vetett fel a tudósok számára az eredetével kapcsolatban. Egyesek úgy vélik, hogy az Anhszi rövidítése, amely azokra a területekre vonatkozik, amelyet a kínaiak a Pártus Birodalom által uralt területekre vonatkoztak. Az ezekről a területekről érkező emberek gyakran kapták nevük elé az An előtagot. Többet nem tudunk az életéről. A dél-kínai utazgatásairól szóló történetek csupán legendának tekinthetőek. An Si-kao történelmi személyét pártus hercegként egyelőre nem sikerült beazonosítani a rendelkezésre álló keleti források alapján[3] Egyelőre az is ismeretlen, hogy világi személy volt vagy szerzetes, mint ahogy az sem világos, hogy a szarvásztiváda vagy a mahájána irányzat követője volt-e.[4] Nem kizárt egyébként az sem, hogy mindkettőt képviselte. Az An Si-kao személye körüli rejtélyekkel Antonino Forte folytatott tudományos vizsgálatokat.[5]
Nyugatról érkezett Kínába és 148-ban telepedett le a han fővárosban, Lojangban. Hatalmas mennyiségű indiai buddhista szöveget fordított le és a vallási közösség aktív tagja volt. Több tucat műve maradt fenn, amelyek a buddhista meditációról, az abhidharmáról és az alapvető buddhista tanításokról szóltak. A könyvek között nem szerepelnek mahájána szövegek, holott a korai kínai buddhista szövegek gyakran nevezik An Si-kaót bódhiszattvának. A fordításairól készült tanulmányok kimutatták, hogy azok leginkább a szarvásztiváda iskolához kapcsolódnak.
Erik Zürcher An Si-kaoról szóló tudományos könyve szerint a közel kétszáz műből, amelyet An Si-kaónak tulajdonítanak csupán tizenhat tekinthető autentikusnak.[6][7] Stefano Zacchetti kutatásai alapján azonban ezek közül csupán tizenhárom tulajdonítható An Si-kaónak,[8] amelyek a következők:
T 13 Csang Ahan si pao fa csing 長阿含十報法經
T 14 Ren pen ju seng csing 人本欲生經
T 31 Jicsie liu sösou jin csing 一切流攝守因經
T 32 Szi di csing 四諦經
T 36 Ben hsziang ji csi csing 本相猗致經
T 48 Si fa fej fa csing 是法非法經
T 57 Lou fenpu csing 漏分佈經
T 98 Bu fa ji csing 普法義經
T 112 Pa cseng tao csing 八正道經
T 150a Csi csu szan kuan csing 七處三觀經
T 603 Jin csi ru csing 陰持入經
T 607 Tao di csing 道地經
T 1508 Ahan koucsie sier jinjuan csing 阿含口解十二因緣經
Zürcher szerint a következő hármat újra kell vizsgálni:
T 602 Da anban souji csing 大安般守意經
T 605 Csan hszing fa hsziang csing 禪行法想經
T 792 Fa sou csen csing 法受塵經
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ szerk.: Robert E. Buswell Jr. and Donald S. Lopez Jr.: An Shigao, The Princeton Dictionary of Buddhism. Princeton, New Jersey: Princeton University Press, 49. o. (2104. május 9.). ISBN 9780691157863
- ↑ Zürcher, Erik. 2007 (1959). The Buddhist Conquest of China: The Spread and Adaptation of Buddhism in Early Medieval China. 3rd ed. Leiden: Brill. pp. 32-4
- ↑ Zürcher, Erik. The Buddhist Conquest of China: The Spread and Adaptation of Buddhism in Early Medieval China. Leiden: Brill, 33. o. (2007 (1959))
- ↑ szerk.: Robert E. Buswell Jr. and Donald S. Lopez Jr.: An Shigao, The Princeton Dictionary of Buddhism. Princeton, New Jersey: Princeton University Press, 49. o. (2014. május 9.). ISBN 9780691157863
- ↑ The hostage: An Shigao and his offspring : an Iranian family in China. Kyoto: Istituto Italiano du Cultura, Scuola di Studi sull'Asia Orientale (1995. május 9.). ISBN 978-4900793088
- ↑ Zürcher, Erik (1977. május 9.). „Late Han Vernacular Elements in the earliest Buddhist Translations”. Journal of the Chinese Language Teachers Association XIII (3-oct), 177–203. o.
- ↑ Zürcher, Erik (1991. május 9.). „A new look at the earliest Chinese Buddhist texts”. From Benares to Beijing, essays on Buddhism and Chinese religion in honor of Prof. Jan Yün-hua, Oakville, Ontario, 277–300. o, Kiadó: Mosaic.
- ↑ Zacchetti, Stefano (2010. május 9.). „Defining An Shigao's 安世高 Translation Corpus: The State of the Art in Relevant Research”. Xi yu li shi yu yan yan jiu ji kan (Historical and Philological Studies of China's Western Regions) 3, 249–270. o.
További információk
- E. Zürcher, The Buddhist Conquest of China. Leiden, 1959
- J. Nattier, A Guide to the Earliest Chinese Buddhist Translations: Texts from the Eastern Han and Three Kingdoms Periods Bibliotheca Philologica et Philosophica Buddhica, Vol. X. The International Research Institute for Advanced Buddhology, Soka University, 2008. ISBN 978-4-904234-00-6
- A. Cotterell, From Aristotle to Zoroaster. 1998
- Richard Foltz, Spirituality in the Land of the Noble: How Iran Shaped the World's Religions. Oxford, 2004
- Phra Kiattisak Kittipanyo (2014), An Shigao and Early Chinese Meditation Techniques, MA thesis, Dunedin, NZ: University of Otago
Sablon:Kínai buddhista panteon
| ||
|---|---|---|
| Buddhák | Sákjamuni • Amitábha (Amituo Fo (Āmítuó Fó)) • Bhaisadzsjaguru (Jao-si Fo (Yàoshī Fó)) • Vairócsana (Pilu Csena Fo (Pílú Zhēnǎ Fó)) |  |
| Bódhiszattvák | Kuansi Jin (Guānshì Yīn) (Avalókitésvara) • Mandzsusrí (Ven-su-si-li (Wénshūshili)) • Szamantabhadra (Pu-hszian (Pǔxián)) • Ksitigarbha (Ti-cang Vang (Dìzàng Wáng)) • Mahászthámaprápta (Da-si-csi (Dàshìzhì)) • Vadzsrapáni (Csin-kang Sou (Jīngāng Shǒu)) • Mile Pusza (Mílè Púsa) (Maitréja) • Cundi (Csun-ti (Zhǔntí)) | |
| Istenségek | Négy mennyei király (Sze Tien-vang (Sì Tiānwáng)) • Szangharama (Csie-lan (Qíelán)) • Szkanda (Vej-to (Wéituó)) • Jama (Jen Vang (Yán Wáng)) • Csi Kung (Jìgōng) • Szudhana (San-caj (Shàncái)) • Nagakanja (Lung-nü (Lóngnǚ)) • Marici (Mo-li-cse-tien (Mólìzhītiān)) | |
| Szangha | Mahákásjapa • Ánanda • Moggallána • Bódhidharma (Dámó) • An Si-kao • Hszüan-cang • Fa-hszien • Ji-csing • San-tao • Hui-kuo • Ming-ti • V. Vu-ti • Tizennyolc arhat | |
