Antalfi János

Csíkszentmártoni báró Antalfi János (Csíkszentmárton, 1644 – Károlyfehérvár, 1728. június 10.) erdélyi római katolikus megyés püspök.

Élete

A nagyszombati jezsuita akadémiára járt, itt lett teológus doktorrá, ezután Csíkszentgyörgyön volt plébános. 1706-tól kezdve mindkét Csíkszék, Gyergyószék és Kászonszék főesperese volt, 1708-ban vikárius lett. Amikor III. Károly 1716. október 4-én visszaállította az erdélyi székeskáptalant, őt nevezte ki nagypréposttá. 1724. március 13-án lett püspök, hivatalában XIII. Benedek pápa 1725. január 13-án erősítette meg. 1725. március 1-jén a főkormányszéki tanács tagja lett.

1727. március 17-én megalapította Kolozsvárott a jezsuiták nyomdáját, és betűkészletet ajándékozott erre a célra. 1727. október 27-én bárói rangra emelték. Sokat fáradozott az akkori katolikusellenes törvények megváltoztatásáért, de viszonylag kevés sikerrel járt.

Sírja a gyulafehérvári érseki székesegyházban található. A csíkszentmártoni helytörténeti múzeumban három pannót szenteltek életének és munkásságának.^[1]

Munkái

Nagydicsőségű Aaron, az az Mgos úr Mártonffy György, erdélyi püspök, kit ezzel az együgyü dicsérettel megtisztelt. Kolozsvár, 1721.

Jegyzetek

Források

• Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.  
• Marton József – Jakabbfy Tamás: Az erdélyi katolicizmus évszázadai. Kolozsvár: Gloria. 1999. 71. o. ISBN 973-9203-48-5  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
• Temesváry János: Öt erdélyi püspök rangemelése. Erdélyi Múzeum, V. évf. 5. sz. (1910) 254–284. o.
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Előde: Mednyánszky László

Erdélyi katolikus püspök 1724–1728

Utóda: Sorger Gergely