Búbos hangyászgébics

Búbos hangyászgébics
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Hangyászmadárfélék (Thamnophilidae)
Alcsalád: Thamnophilinae
Nemzetség: Thamnophilini
Nem: Taraba
Lesson, 1830
Faj: T. major
Tudományos név
Taraba major
(Vieillot, 1816)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Búbos hangyászgébics témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Búbos hangyászgébics témájú kategóriát.

A búbos hangyászgébics (Taraba major) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó Taraba nem egyetlen faja.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban, a Thamnophilus nembe Thamnophilus major néven.[3]

Alfajai

  • Taraba major borbae (Pelzeln, 1868)
  • Taraba major duidae Chapman, 1929
  • Taraba major granadensis (Cabanis, 1872)
  • Taraba major major (Vieillot, 1816)
  • Taraba major melanocrissus (P. L. Sclater, 1860)
  • Taraba major melanurus (P. L. Sclater, 1855)
  • Taraba major obscurus Zimmer, 1933
  • Taraba major semifasciatus (Cabanis, 1872)
  • Taraba major stagurus (Lichtenstein, 1823)
  • Taraba major transandeanus (P. L. Sclater, 1855)[2]

Előfordulása

Mexikó déli részén, Közép-Amerikában és Dél-Amerika nagy részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők, valamint szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 19–20 centiméter, testtömege 50–70 gramm.[3] Felálló tollbóbitája és gébicsekre jellemző kampos csőre van. A hím feje és háti része fekete, a tojóé barna, a torkuk és a hasi részük fehér.

A hím
és a tojó

Életmódja

Különféle rovarokkal és egyéb ízeltlábúakkal, csigákkal és más puhatestűekkel táplálkozik, de fogyaszt kisebb gerinceseket is, beleértve a gyíkokat és békákat.[3]

Szaporodása

Csésze alakú fészkét bokrokra készíti.

Hivatkozások

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. október 24.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. október 24.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. október 24.)
  4. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. október 24.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. október 24.)
  • Arthurgrosset.com
  • A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0 

Külső hivatkozás

  • Képek az interneten a fajról
  • Internet Bird Collection - videók a fajról
  • Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap