Bükkönyformák
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Egy tipikus pillangós virág | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Nemzetségcsoportok | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bükkönyformák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bükkönyformák témájú kategóriát. |
A bükkönyformák (Faboideae) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe tartozó pillangósvirágúak (Fabaceae) családjának egyik alcsaládja 478 nemzetséggel, mintegy 14 000 fajjal (2005-ben). Különösen sok fajt számlálnak az alábbi nemzetségek:
A Faboideae alcsalád megnevezésére a Papilionoideae név használatát is megengedi az ICBN, ahogy a 'Leguminosae' név is használható a Fabaceae 'sensu lato' leírására.
Származásuk, elterjedésük
Az alcsalád kozmopolita, de főleg a mérsékelt égövön él.
Megjelenésük, felépítésük
Legtöbbjük lágy szárú. A fás szárú bükkönyformák nemzetségei:
Virágzatuk általában fürt, de lehet fejecske is (lucerna). Szünapomorf jegyük a pillangós virág, aminek pártájában a felálló, néha a többitől eltérő színű felső sziromlevél a „vitorla” (vexillum), a két oldalsó sziromlevél formálja az „evezőket” (ala) és a valamelyest összenőtt két alsó a „csónak” (carina), ami általában magába foglalja a porzó- és a termőtájat is. A virágokban tíz porzót találunk. Ezek állhatnak szabadon (mint például a pagodafa (Sophora) nemzetségben), de össze is forrhatnak – ilyen nemzetségek például a csillagfürt (Lupinus) és a gyalogakác (Amorpha). A leggyakoribb típusban 9 porzószál csővé forr össze és a tizedik (általában a legfelső) áll szabadon. Az alcsalád virágképlete:
{↑ K(5) C5 A10 v. A(10) v. A(9)+1 G(1)}
Az egyetlen termőlevélből, felső állású magházból fejlődő hüvelytermés változatos módokon alakul ki. A leggyakrabban az összenövési vonal (hasi varrat) és a háti főér mentén a csúcstól az alap felé nyílik fel, de lehet még:
- fel nem nyíló hüvely (gyalogakác),
- cikkes hüvely (pagodafa),
- csigavonalszerűen csavarodó hüvely (lucerna).
Életmódjuk
Az alcsalád fontos jellemzője a nitrogénfixáló képesség: a növényekkel szimbiózisban, azok gyökérgümőiben élő Rhizobium baktériumok megkötik a levegő nitrogénjét. A virágok zigomorf szimmetriája és a nektártermelés biztosítja, hogy a megporzó rovarok (elsősorban a méhek) hozzáérjenek a porzókhoz és a bibéhez.
Felhasználásuk
Sok haszonnövény tartozik az alcsaládba. Néhány példa:
- szójabab (Glycine max),
- földimogyoró (Arachis hypogaea),
- főzeléklencse (Lens culinaris),
- takarmánylucerna (Medicago sativa),
- veteménybab (Phaseolus vulgaris),
- borsó (Pisum sativum),
- festő indigó (Indigofera tinctoria).
Források
- Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2
- Fás családok jellemzése
- Pablo Lozano, Bente B. Kiltgaard: The genus Machaerium…[halott link]
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
