Bihari-sík

Bihari-sík
Besoroláskistáj
NagytájAlföld
KözéptájBerettyó–Körös-vidék
Fontosabb településekBiharkeresztes
Népesség
Népesség21 037 (2001)
Népsűrűség32 fő/km² (2001)
Településsűrűség2,5 / 100 km²
Földrajzi adatok
Terület731 km²
Lakott terület3,16 %
Vízterület18,2 km²
Legmagasabb pont106,5
FolyóvizekBerettyó, Kutas-főcsatorna, Kis-Körös
Elhelyezkedése
Bihari-sík (Magyarország)
Bihari-sík
Bihari-sík
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 10′, k. h. 21° 40′47.166666666667, 21.66666666666747.166667°N 21.666667°EKoordináták: é. sz. 47° 10′, k. h. 21° 40′47.166666666667, 21.66666666666747.166667°N 21.666667°E

A Bihari-sík vagy Bihari-síkság a Berettyó–Körös-vidék kistája, a Berettyó és a Sebes-Körös folyása közötti hordalékkúp. A kistáj keleten az országhatáron túlnyúlva, Câmpia Bihariei néven Nagyvárad térségéig terjed, Magyarországon Hajdú-Bihar vármegye délkeleti része 731 km²-en, legfontosabb települése Biharkeresztes. Északról a Berettyó választja el a Nagy-Sárréttől és a Berettyó–Kálló közétől, délen a Kis-Sárrét vidéke határolja, keleten – már Romániában – pedig a Bihari-Hegyköz dombvidéke szegélyezi.

Földtan

A Bihari-sík metamorf kőzetekből felépült medencealjzatára a miocén középső és utolsó szakaszában, valamint a késő pannon korban jelentős vastagságú üledékek települtek. Kismarja, Körösszegapáti és Biharkeresztes térségében szénhidrogén-előfordulások is ismertek. Erre a holocénban és a felső pleisztocénban a kistájjal párhuzamosan futó Sebes-Körös hordalékkúpja épült fel mintegy 30-50 méteres, javarészt homok- és homoklisztüledékes rétegekből, kavics csak Ártánd és Biharkeresztes vidékén található. A Bihari-sík nyugati-délnyugati területein néhány méteres vastagságban lösz és lösziszap is található a felszínen.

Domborzat és vízrajz

A Sebes-Körös hordalékkúpja délnyugati irányba, kissé hullámosan lejt 106,5 méterről 86 méteres tengerszint feletti magasságig, a kistáj átlagos relatív reliefe 2m/km². A vidék vízszabályozása, a Kutas-főcsatorna kiépülése előtt a Sebes-Körös bizonytalan lefolyású fattyúágai hálózták be a kistáj nyugati vidékét, erről tanúskodó felszínformák a morotvaroncsok és az egykori parti dűnesorok.

Napjainkban gyér lefolyású, vízhiányos terület. A Bihari-sík vizei a kistájat északról 65 kilométeren át határoló Berettyóba futnak. Ezek közül fontosabbak az Ölyvös-csatorna (49 km, 258 km²) és a Szöcsköd–Komádi-csatorna (25 km, 78 km²) vizét összegyűjtő Kutas-főcsatorna (65 km, 782 km²), valamint a Kis-Körös (37 km, 116 km²). A Berettyó átlagos vízhozama Darvasnál 8,9 m³/s. Egyetlen jelentős állóvize a Kutas-főcsatorna által táplált mesterséges Körmösdpusztai-tározó (97 ha). Az egykori szikes mocsarak megritkultak, de Furta és Vekerd térségében még napjainkban is találhatóak sós vízfoltok.

Éghajlat

Mérsékelten meleg kistáj, az átlagos évi hőmérséklet 10,0-10,2 °C között alakul. A vegetációs időszak átlaghőmérséklete 17,2-17,4 °C. Az évenkénti napsütéses órák száma meghaladja a 2000-et. A csapadékmennyiség éves átlaga 540–560 mm között alakul, eltérésekkel a csapadékosabb keleti és a szárazabb nyugati vidékek között, de a kistáj egésze mérsékelten száraz kistájaink közé tartozik. Az uralkodó északi szélirány mellett gyakori a délnyugati szél.

Talaj és növényzet

A kistáj területének 42%-a réti öntéstalaj, de emellett számottevő a sztyepesedő réti szolonyec (19%), a réti szolonyec (18%) és a réti talaj (13%) aránya is. A vályogos-agyagos összetételű réti talajok és öntéstalajok mérsékelten kedvezőek a szántóföldi termelésre. A szikes szolonyectalajok földminősége ennél alacsonyabb, legelőkénti, kisebb mértékben szántókénti hasznosításuk jellemző.

A Bihari-sík jellemző növénytársulásai a szikesek (cickórós puszták, szikes rétek, ürmöspuszták), de mellettük a mocsárrétek, jellegtelen száraz vagy félszáraz gyepek és magaskórósok, jellegtelen keményfás erdők előfordulásai is számottevők. Az egykori folyóvizeket kísérő puha- és keményfás ligeterdők helyét mára a fűz-nyár sávok és kocsányos tölgyesek vették át. A szikes szolonyectalajokon kialakult növénytársulások jellegzetes fajai a karcsú kerep (Lotus angustissimus), az erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana), a sziki nefelejcs (Myosotis sicula), a mocsári csillaghúr (Stellaria palustris), a henye vasfű (Verbena supina) és a henye kunkor (Heliotropium supinum). A foltokban fennmaradt sziki erdőssztyep reliktumfajai a korcs nőszirom (Iris spuria), a buglyos kocsord (Peucedanum alsaticum) és a sziki kocsord (Peucedanum officinale).

Területhasznosítás Terület Területarány
Lakott terület 02 311,1 ha 03,2%
Szántó 49 248,1 ha 67,4%
Kert 00 188,4 ha 00,3%
Szőlő 00 014,7 ha 00,0%
Rét, legelő 16 772,5 ha 23,0%
Erdő 02 715,9 ha 03,7%
Vízfelszín 01 823,1 ha 02,5%

Népesség

A kistáj lakossága 21 037 fő (2001), népsűrűsége alacsony (32 fő/km²). Egyetlen városi jogállású települése Biharkeresztes, a vidék tényleges központja viszont a közeli Berettyóújfalu. További települései: Ártánd, Bedő, Berekböszörmény, Bojt, Csökmő, Darvas, Furta, Kismarja, Körösszegapáti, Magyarhomorog, Mezőpeterd, Mezősas, Nagykereki, Told, Váncsod, Vekerd és Zsáka.

A 2001. évi népszámlálási adatok alapján a lakosság 63,6%-a református, 8,8%-a római katolikus, 5,5%-a görögkeleti felekezetű. A népesség 90%-ot meghaladó hányada magyar nemzetiségű, de számottevő a cigányok (3,5%) és a románok (2%) részesedése is.

Természeti és kulturális értékek

A kistáj fő természeti értéke a Bihari-sík Tájvédelmi Körzet vizes élőterületei, valamint a Bihari-legelő Természetvédelmi Terület növénytársulásai. Népszerű kirándulóhelyek a bojti Nagy-rét, a furtai Veres-hát, valamint a mezősasi és zsákai szikesek. Építészeti emlékei között említendő a csökmői Árpád-kori templom falmaradványa, a nagykereki Bocskai-várkastély (Bocskai-emlékkiállítással), a zsákai Rhédey-kastély, az ártándi Hodossy-kastély és Platthy-kúria. A vidék több településének temploma műemléki védelmet élvez (Bedő, Berekböszörmény, Biharkeresztes, Bojt, Furta, Mezőpeterd, Vekerd).

Források

  • Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. 262–265. o. ISBN 978-963-9545-29-8  
  • http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/kotetek.html Archiválva 2007. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Népszámlálás 2001
Sablon:Magyarország tájai
  • m
  • v
  • sz
Magyarország földrajzi nagy-, közép- és kistájai
Alföld
Illancs •  Bácskai löszös síkság
Érd–Ercsi-hátság •  Váli-víz síkja •  Közép-Mezőföld •  Velencei-medence •  Sárrét •  Sárvíz-völgy •  Dél-Mezőföld •  Enyingi-hát •  Káloz–Igari-löszhátak •  Sió-völgy
Drávamenti-síkság
Dráva-sík •  Fekete-víz síkja •  Nyárád–Harkányi-sík
Taktaköz •  Borsodi-ártér •  Hevesi-ártér •  Szolnoki-ártér •  Jászság •  Tiszafüred–Kunhegyesi-sík •  Szolnok–Túri-sík •  Tiszazug •  Hortobágy
Alsó-Tisza-vidék
Marosszög •  Dél-Tisza-völgy
Hatvani-sík •  Tápió-vidék •  Gyöngyösi-sík •  Hevesi-sík •  Borsodi-Mezőség •  Sajó–Hernád-sík •  Harangod
Közép-Nyírség •  Északkelet-Nyírség •  Délkelet-Nyírség •  Dél-Nyírség •  Nyugati-Nyírség (vagy Löszös-Nyírség)
Hajdúhát •  Dél-Hajdúság
Kisalföld
Szigetköz •  Mosoni-sík •  Fertő-medence •  Hanság •  Kapuvári-sík •  Csornai-sík •  Rábaköz
Marcal-völgy •  Kemenesalja •  Pápa–Devecseri-sík
Komárom–Esztergomi-síkság
Győr–Tatai-teraszvidék •  Igmánd–Kisbéri-medence •  Almás–Táti-Duna-völgy
Nyugat-magyarországi-
peremvidék
Felső-Zala-völgy •  Kerka-vidék •  Göcsej •  Egerszeg–Letenyei-dombság •  Principális-völgy •  Zalaapáti-hát •  Alsó-Zala-völgy •  Zalavári-hát •  Mura bal parti sík
Dunántúli-dombság
Kis-Balaton •  Nagy-Berek •  Somogyi parti sík •  Balaton •  Balatoni-riviéra •  Tapolcai-medence •  Keszthelyi-riviéra
Nyugat-Külső-Somogy •  Kelet-Külső-Somogy •  Dél-Külső-Somogy
Marcali-hát •  Kelet-Belső-Somogy •  Nyugat-Belső-Somogy •  Közép-Dráva-völgy
Mecsek és
Tolna–Baranyai-dombvidék
Mecsek •  Baranyai-hegyhát •  Völgység •  Tolnai-Hegyhát •  Szekszárdi-dombság •  Pécsi-síkság •  Geresdi-dombság •  Villányi-hegység •  Dél-baranyai-dombság •  Zselic
Dunántúli-középhegység
Tátika-csoport •  Keszthelyi-fennsík •  Badacsony–Gulács-csoport •  Balaton-felvidék •  Vilonyai-hegyek •  Veszprém–Nagyvázsonyi-medence •  Kab-hegy–Agártető-csoport •  Sümeg–Tapolcai-hát •  Devecseri-Bakonyalja •  Öreg-Bakony •  Bakonyi-kismedencék •  Keleti-Bakony •  Veszprém–Devecseri-árok •  Pápai-Bakonyalja •  Pannonhalmi-dombság •  Súri-Bakonyalja
Vértes–Velencei-hegyvidék
Bársonyos •  Által-ér-völgy •  Móri-árok •  Vértes-fennsík •  Vértes peremvidéke •  Gánti-medence •  Zámolyi-medence •  Sörédi-hát •  Lovasberényi-hát •  Velencei-hegység
Gerecse •  Etyeki-dombság •  Zsámbéki-medence •  Budai-hegyek •  Tétényi-fennsík •  Budaörsi- és Budakeszi-medence •  Pilisi-hegyek •  Pilisi-medencék
Észak-magyarországi-
középhegység
Börzsöny
Kosdi-dombság •  Nézsa–Csővári-dombság •  Központi-Cserhát •  Galga-völgy •  Ecskendi-dombság •  Cserhátalja •  Terényi-dombság •  Szécsényi-dombság •  Karancs •  Litke–Etesi-dombság •  Gödöllői-dombság •  Monor–Irsai-dombság
Magas-Mátra •  Nyugati-Mátra •  Déli-Mátra •  Keleti-Mátraalja •  Nyugati-Mátraalja •  Mátralába •  Parád–Recski-medence
Bükk-fennsík •  Északi-Bükk •  Déli-Bükk •  Tárkányi-medence •  Egri-Bükkalja •  Miskolci-Bükkalja •  Tardonai-dombság •  Upponyi-hegység
Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék
Aggteleki-hegység •  Alsó-hegy •  Rudabányai-hegység •  Szalonnai-hegység •  Bódva-völgy •  Tornai-dombság
Központi-Zemplén •  Abaúji-Hegyalja •  Tokaji-hegy •  Szerencsi-dombság •  Hegyalja •  Hegyköz •  Vitányi-rögök
Észak-magyarországi-medencék
Alsó-Ipoly-völgy •  Középső-Ipoly-völgy •  Nógrádi-medence •  Zagyva-völgy •  Medves-vidék •  Heves–Borsodi-dombság •  Tarna-völgy •  Ózd–Egercsehi-medence •  Pétervásárai-dombság •  Sajó-völgy •  Putnoki-dombság •  Szendrői-rögvidék •  Rakacai-völgymedence •  Cserehát •  Hernád-völgy •  Szerencsköz
Forrás: Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  • földrajz Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap