Centroplasthelida

Centroplasthelida
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Törzs: Haptista
Osztály: Centroplasthelida
Febvre‐Chevalier et Febvre, 1984[1]
Szinonimák
  • Centroplastiales
  • Centrohelina Hartmann 1913
  • Centroheliozoa Cushman & Jarvis 1929 sensu Durrschmidt & Patterson 1987
  • Centrohelida Kühn 1926[2]
  • Centrohelea Kühn 1926 stat. n. Cavalier-Smith 1993
Rendek[1][3]
  • Pterocystida
    • Raphidista
    • Pterista
  • Panacanthocystida
    • Chthonida
    • Acanthocystida

Incertae sedis:

  • Spiculophryidae
  • Parasphaerastrum
  • Heteroraphidiophrys
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Centroplasthelida témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Centroplasthelida témájú kategóriát.

A Centroplasthelida napállatkák nagy csoportja.[4] Vannak mozgó és szesszilis, édesvízi és tengeri környezetekben élő csoportjai is.

Jellemzők

Centroplasthelida-sejt felépítése

Gömbölyű egysejtűek, átmérőjük 30–80 μm, és hosszú sugaras axopódiumok borítják, melyek lehetővé teszik a táplálék bekebelezését és a mozgó élőlényeknek a mozgást.

Egyes nemzetségeknek nincs sejtburkuk, de a legtöbb speciális vezikulumok által termelt pikkelyes-tüskés zselatinborítással rendelkezik. Ezek lehetnek szervesek vagy szilikáttartalmúak és változatos alakúak és méretűek. Például a Raphidiophrys burka az axopódiumok alapja mentén halad, azokat ívelt spiculákkal borítja fenyőszerű kinézetet adva, a Raphidiocystisé kis csészeszerű és az axopódiumoknál kevéssel hosszabb hosszú csőszerű spiculákkal rendelkezik. További gyakori nemzetségek a Heterophrys, az Actinocystis és az Oxnerella.

A Centroplasthelida-axopódiumokat háromszöges-hatszöges csoportban támasztják mikrotubulusok, melyek a háromrészes központi centroplasztiszból erednek. Az axopódiumok hasonlóképpen jelennek meg a Gymnosphaerida esetén is, melyeket korábban ide soroltak a többitől eltérő rendbe. Ezt megkérdőjelezték, miután kiderült, hogy mitokondriumaik cristái csövesek, mint más napállatkákéi, míg a Centroplasthelidáéi laposak. Bár ez nem nagyon megbízható, utóbbi feltehetően külön csoport.

Taxonómia

Történet

A Centroplasthelida evolúciós helyzete nem tisztázott. Szerkezete más csoportokkal való összehasonlítása nehéz, részben mert nincsenek ostorai, és a genetikai tanulmányok többé-kevésbé többértelműek. Cavalier-Smith szerint a Rhizaria rokonai lehettek,[5] de a többi területen ismeretlenek kapcsolatai. Egy 2009-es tanulmány szerint a Cryptophyceae és a Haptista rokonai lehetnek (vö. Hacrobia).[6] Egyesek a Hacrobia csoportba sorolják a növények+HC-n belül, de egyes kutatások a Hacrobia monofíliájával szemben találtak bizonyítékokat.[7] A Centroplasthelidát korábban pikkelymorfológia és ultraszerkezet alapján a Pterocystida és az Acanthocystida rendre osztották.[8] 2018-ban végzett molekuláris tanulmányok ezt átrendezte a Pterocystida és az Acanthocystida tagjain kívül a Yogsothoth nemzetséget tartalmazó Panacanthocystida rendre.[3]

A Pterocystis tropica 28S rRNS-génjének részleges szekvenciája ismert.[9]

Besorolás

A Centroplasthelida besorolása (2019):[3][1]

  • Centroplasthelida Febvre‐Chevalier et Febvre 1984 [=Centrohelea Kühn 1926 sensu Cavalier‐Smith in Yabuki et al. 2012; Centroheliozoa Dürrschmidt et Patterson 1987]
    • Pterocystida Cavalier‐Smith et von der Heyden 2007, emend. Shɨshkin and Zlatogursky 2018
      • Raphidista Shɨshkin et Zlatogursky 2018
        • Choanocystidae Cavalier-Smith et von der Heyden 2007
          • Choanocystis Penard 1904 non Cognetti 1918
        • Raphidiophryidae Mikrjukov 1996 emend. Cavalier-Smith et von der Heyden 2007
          • Raphidiophrys Archer 1867 [Raphidiaphrys (sic) Greeff 1869]
      • Pterista Shɨshkin et Zlatogursky 2018
        • Oxnerellidae Cavalier-Smith et Chao 2012
          • Oxnerella Dobell 1917
          • Polyplacocystis Mikrjukov 1996[10]
        • Pterocystidae Cavalier-Smith et von der Heyden 2007
          • Chlamydaster Rainer 1968
          • Pseudoraphidocystis Mikrjukov 1997 [Pseudoraphidiocystis (sic)]
          • Pseudoraphidiophrys Mikrjukov 1997
          • Pterocystis Siemensma et Roijackers 1988 non Lohmann 1904
          • Raineriophrys Mikrjukov 2001 [Rainierophrys (sic); Raineria Mikrjukov 1999 non Osswald 1928 non de Notaris 1838; Echinocystis Mikrjukov 1997 non Haeckel 1896 non Bhatia et Chatterjee 1925 non Torrey et Gray 1840 non Gregory 1897]
        • Heterophryidae Poche 1913
          • Heterophrys Archer 1869
          • Parasphaerastrum Mikrjukov 1996
          • Sphaerastrum Greeff 1873
    • Panacanthocystida Shɨshkin et Zlatogursky 2018
      • Chthonida Shɨshkin et Zlatogursky 2018
        • Yogsothothina Shɨshkin et Zlatogursky 2018
          • Yogsothothidae Shɨshkin et Zlatogursky 2018
            • Yogsothoth Shɨshkin et Zlatogursky 2018
      • Acanthocystida Cavalier-Smith 2011
        • Marophryina Cavalier-Smith 2011
          • Marophryidae Cavalier-Smith et von der Heyden 2007
            • Marophrys Cavalier-Smith et von der Heyden 2007
        • Chalarothoracina Hertwig et Lesser 1874 stat n. Cavalier-Smith 2011
          • Raphidocystidae Zlatogursky in Zlatogursky et al., 2018
            • Raphidocystis Penard 1904 [Raphidiocystis (sic) Doflein 1928 ; Rhaphidocystis (sic)]
          • Acanthocystidae Claus 1874 emend. Cavalier-Smith et von der Heyden 2007
            • Acanthocystis Carter 1863 non Kuehner 1926 non Bather 1889 non Haeckel 1896 nomen nudum
    • Incertae sedis Centroplasthelida:
      • Parasphaerastrum Mikrjukov 1996
      • Heteroraphidiophrys Mikrjukov et Patterson 2000[* 1]
      • Spiculophryidae Shɨshkin et Zlatogursky 2018
        • Spiculophrys Zlatogursky 2015

Megjegyzések

  1. Heteroraphidiophrys, mentioned by Mikrjukov in 2002, was never formally introduced and needs to be avoided; the organism designated needs to be re‐isolated, carefully studied and provided with formal description.[1]

Hivatkozások

  1. a b c d Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. Journal of Eukaryotic Microbiology 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078.  
  2. Kühn, A.. 2. Rhizopoden, Morphologie der Tiere in Bildern. Berlin: Gebrüder Borntraeger (1926) 
  3. a b c Shɨshkin, Yegor (2018. november 1.). „Yogsothoth knorrus gen. n., sp. n. and Y. carteri sp. n. (Yogsothothidae fam. n., Haptista, Centroplasthelida), with notes on evolution and systematics of centrohelids”. Protist 169 (5), 682–696. o. DOI:10.1016/j.protis.2018.06.003.  
  4. Nikolaev SI (2004. május 1.). „The twilight of Heliozoa and rise of Rhizaria, an emerging supergroup of amoeboid eukaryotes”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 101 (21), 8066–8071. o. DOI:10.1073/pnas.0308602101. PMID 15148395.  
  5. Cavalier-Smith T, Chao EE (2003. április 1.). „Molecular phylogeny of centrohelid heliozoa, a novel lineage of bikont eukaryotes that arose by ciliary loss”. J. Mol. Evol. 56 (4), 387–396. o. DOI:10.1007/s00239-002-2409-y. PMID 12664159.  
  6. Burki, F (2009). „Large-scale phylogenomic analyses reveal that two enigmatic protist lineages, Telonemia and Centroheliozoa, are related to photosynthetic chromalveolates”. Genome Biology and Evolution 1, 231–238. o. DOI:10.1093/gbe/evp022. PMID 20333193.  
  7. Zhao, Sen (2012). „Collodictyon—An Ancient Lineage in the Tree of Eukaryotes”. Molecular Biology and Evolution 29 (6), 1557–68. o. DOI:10.1093/molbev/mss001. PMID 22319147.  
  8. Cavalier-Smith, Thomas (2012). „Oxnerella micra sp. n. (Oxnerellidae fam. n.), a Tiny Naked Centrohelid, and the Diversity and Evolution of Heliozoa”. Protist 163 (4), 574–601. o. DOI:10.1016/j.protis.2011.12.005. PMID 22317961. (Hozzáférés: 2013. április 13.)  
  9. Moreira D, von der Heyden S, Bass D, López-García P, Chao E, Cavalier-Smith T (2006. november 15.). „Global eukaryote phylogeny: Combined small- and large-subunit ribosomal DNA trees support monophyly of Rhizaria, Retaria and Excavata”. Mol Phylogenet Evol 44 (1), 255–266. o. DOI:10.1016/j.ympev.2006.11.001. PMID 17174576.  ; Sablon:GenBank
  10. Cavalier-Smith T, Chao EE, Lewis R (2018. április 17.). „Multigene phylogeny and cell evolution of chromist infrakingdom Rhizaria: contrasting cell organisation of sister phyla Cercozoa and Retaria”. Protoplasma 255 (5), 1517–1574. o. DOI:10.1007/s00709-018-1241-1. PMID 29666938.  

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Centrohelid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

  • Patterson DJ (1999. október 1.). „The Diversity of Eukaryotes”. Am. Nat. 154 (S4), S96–S124. o. DOI:10.1086/303287. PMID 10527921.  
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap