Er ja

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Er ja (Er ya)
Az Er ja (Er ya) kommentált kiadása
Szerző	ismeretlen
Ország	Csou (Zhou)-kori Kína
Nyelv	klasszikus kínai nyelv
Téma	értelem szerint rendezett szavak vagy fogalmak gyűjteménye és szinonimák magyarázata
Műfaj	szótár, enciklopédia, tezaurusz
Kiadás
Kiadás dátuma	kb. i. e. 3. sz.
A Wikimédia Commons tartalmaz Er ja (Er ya) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Konfucianizmus
Kínai filozófia
taoizmus · legizmus Jin-jang · motizmus · neokonfucianizmus
A konfuciánus kánon
Négy könyv · Öt klasszikus Három kommentár · Tizenhárom klasszikus
Konfuciánus filozófusok
Konfuciusz · Menciusz · Hszün-ce · Tung Csung-su
Neokonfucianizmus
Han Jü · Li Ao · Csou Tun-ji · Sao Jung · Csang Caj · Cseng Hao · Cseng Ji · Csu Hszi · Vang Jang-ming
Kapcsolódó fogalmak
csün-ce · tien tien-ming · zsen · ji · li · hsziao · csung
Sablon:Konfucianizmus m v sz

Az Er ja (Er ya) a ma ismert legrégebbi kínai szótár, enciklopédia egyfajta tezaurusz, amelyet ismeretlen szerző vagy szerzők állítottak össze vélhetően valamikor az i. e. 3. században. A filológiai kutatások felbecsülhetetlen értékű segédkönyve és forrása, amelyhez később több kommentár is született, valamint a mintájára több hasonló művet is összeállítottak.

Címének jelentése

A kínai tudósok az mű címének első tagját, az er 爾 írásjegyet, melynek elsődleges jelentése: 'te', 'Ön' úgy értelmezik, hogy a hasonló hangzása, homofóniája miatt helyettesíti az er 邇, 'közel', 'közelében', 'megközelítés' jelentésű írásjegyet. A cím második tagja, a ja (ya) 雅 írásjegy olyan jelentésekkel rendelkezik, mint például: 'megfelelő', 'illendő', 'kifinomult' és 'elegáns'. W. South Coblin szerint: „A cím valami olyasféle értelmezése, mint például 'közeledni ahhoz, ami helyes, megfelelő, kifinomult' ma már széles körben elfogadott.”^[1] James Legge (1815–1897) fordításaiban „Az irodalmi magyarázó” (The Literary Expositor) és „Kész kiigazítás” (A Ready Rectifier).

Szerzője, keletkezése

A mű szerzője ismeretlen, bár a hagyomány a Csou (Zhou)-házbéli hercegnek, Csou Kung (Zhou Gong)nak, Konfuciusznak vagy az ő tanítványainak tulajdonítja. A Han-kortól kezdve a klasszikus szövegek hiteles és mérvadó lexikográfiai útmutatójának tekintették,^[2] a Szung (Song)-dinasztia idején pedig hivatalosan is a legnagyobb megbecsülésnek örvendő tizenhárom konfuciánus klasszikus mű sorába emelték. Ezzel együtt Karlgren szerint az Er ja (Er ya) nem keletkezhetett régebben, mint az i. e. 3. század.^[3][4]

Kommentárok

Az Er ja (Er ya) legismertebb kommentárja, az Er ja csu (Er ya zhu) (《爾雅注》) Kuo Pu (Guo Pu) (276–324) nevéhez köthető. Az Északi Szung (Song)-dinasztia idején élt Hszing Ping (Xing Bing) (931–1010) elkészítette a tizenhárom konfuciánus klasszikus mű kommentárját, köztük az Er ja (Er ya)ét is Er ja su (Er ya shu) (《爾雅疏》) címen. A mandzsu Csing-dinasztia idején további három kommentár is született a műhöz:

• Ma Kuo-han (Ma Guohan) (馬國翰; 1794–1857): Er ja ku-csu (Er ya guzhu) (《爾雅古注》)
• Sao Csin-han (Shao Jinhan) (邵晉涵; 1743–1796): Er ja cseng-ji (Er ya zhengyi) (《爾雅正義》)
• Hao Ji-hszing (Hao Yixing) (郝懿行; 1757–1825): Er ja ji-su (Er ya yishu) (《爾雅義疏》)^[5]

Tartalma, szerkezete

Az Er ja (Er ya)t általában úgy határozzák meg, hogy a ma ismert legrégebbi kínai szótár, szinonimaszótár, enciklopédia, egyfajta tezaurusz. Karlgren úgy jellemzi, hogy mű „nem egy szótár in abstracto, hanem régi szövegekből kiemelt konkrét idézetek glosszáriuma”.^[6] A teljes könyv 2 094 tételben mintegy 4 300 szó magyarázatát tartalmazza, összesen 13 113 írásjegy terjedelemben.

A kínai írásjegyek struktúráját először majd csak Hszü Sen (Xu Shen) (許慎; kb. 58-147) írja le i. sz. 100-ban. Etimológiai szótárában, a Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi)ben fekteti le az alapjait, a kínai írásjegyek szemantikai gyökök, radikálisok alapján történő rendszerezésének és kereshetőségének, így a korábbi művek a fogalmi azonosság sajátos értelmezése szerint csoportosították, osztályozták a feldolgozandó szavakat, fogalmakat, kifejezéseket.

Alighanem az Er ja (Er ya) ismeretlen összeállítója volt az első, aki arra vállalkozott, hogy az addig született művek alapján összegzi korának tudásanyagát. A hagyományos kínai gondolkozásra mindig is jellemző volt a „kategóriák” keresése és azok rendszerbe foglalása. Az enciklopédiákat hagyományosan ezért is nevezték később „osztályozókönyveknek” (lej-su (leishu) 類書).

Mind a 19 fejezet címének első tagja a si (shi) (釋), melynek jelentése 'megmagyarázni', 'tisztázni', ezt követően pedig a nagyobb fogalmi egységek, szemantikai kategóriák következnek, amelyek olykor jelentősen eltérhetnek a ma logikusnak tartott osztályozási rendszerektől:

Hatása

Az Er ja (Er ya) inspirálóan hatott a későbbi korok lexikográfusaira, így a történelem során több mint egy tucat olyan gyűjtemény született, amelyeknek a célja Er ja (Er ya) bővítése, kiegészítése, frissítése, aktualizálása volt, vagy egyszerűen csak annak összeállítási, szerkesztési elveit vette alapul. Ezen művek legtöbbje még a címében is utal valamiképpen a nagy elődre. Az Er ja (Er ya) inspirálta későbbi művek közül mindenképpen említésre méltó Konfuciusz egyik leszármazottjának, a Han-dinasztia idején élt és alkotott Kung Fu (Kong Fu) (孔鮒; kb. i. e. 264-208) Hsziao Er ja (Xiao Er ya) (《小爾雅》), „Kis Er ja (Er ya)”, az i. sz. 3. századi Csang Ji (Zhang Yi) (張揖) által szerkesztett Kuan ja (Guan ya) (《廣雅》), a „Kibővített [Er] ja (ya)”, amelyet később Po ja (Bo ya) (《博雅》) néven is számon tartottak, a Szung (Song)-dinasztia idején élt Lu Tien (Lu Dian) (陸佃; 1042–1102) Pi ja (Pi ya)ja (《埤雅》), a „Kiegészített [Er] ja (ya)”-ja, vagy az ugyancsak a Szung (Song)-kori Lo Jüan (Luo Yuan) (羅願; 1136-1184) Er ja ji (Er ya yi) (《爾雅翼》), vagyis az „Er ja (Er ya) szárnyai” című műve.

Jegyzetek

Források

• ↑ Coblin 1993.: W. South Coblin. Erh ya. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 94–99. ISBN 1-55729-043-1
• ↑ Karlgren 1931.: Karlgren, Bernhard. "The Early History of the Chou Li and Tso Chuan Texts". Bulletin of the Museum of Far Eastern Antiquities 3: 1–59.

Külső hivatkozás

A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Er ja témában.