Erdeihangya-formák
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Közönséges kóborhangya (Tapinoma erraticum) | ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||||||||||||||||||
| szövegben | ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Erdeihangya-formák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Erdeihangya-formák témájú kategóriát. |
Az erdeihangya-formák (Dolichoderinae) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe sorolt hangyák (Formicidae) családjának egyik alcsaládja.
Származásuk, elterjedésük
Magyarországon négy nem hét faja él:
- kóborhangya (Tapinoma) nem:
- közönséges kóborhangya (Tapinoma erraticum),
- üvegpotrohú kóborhangya (apinoma melanocephalum),
- ligeti kóborhangya (Tapinoma subboreale),
- tölgyfahangya (Liometopum),
- közönséges tölgyfahangya (Liometopum microcephalum),
- zsellérhangya (Bothriomyrmex) két faja:
- déli zsellérhangya (Bothriomyrmex communista),
- nyugati zsellérhangya (Bothriomyrmex corsicus),
- erdeihangya (Dolichoderus) egy faja:
- négypettyes erdeihangya (Dolichoderus quadripunctatus),
Megjelenésük, felépítésük
Jellemzőjük az egyízű potrohnyél, amitől testalkatuk a vöröshangyaformákéhoz (Formicinae) hasonlatos.
Fullánkjuk és méregmirigyük elsatnyult. Utóbbi szerepét a pygidiális mirigy vette át,[1] ezért potrohuk végéből nem hangyasavat, hanem jellegzetes szagú ciklopentanoid monoterpéneket fecskendeznek megmart áldozataikra. Mérgük a szó köznapi értelmében „büdös” folyadék, amely lassan párolog, tehát a lefröcskölt áldozat sokáig büdös marad.(Tartally).
Begyük igen bonyolult szerkezetű (Brehm).
Életmódjuk, élőhelyük
Az ide tartozó fajok élőhelyükön többnyire territoriálisak és dominánsak: nemcsak az idegen fajok, de saját fajuk rivális kolóniái ellenében is védik a fészek környezetét. Táplálékforrásaikhoz nagy létszámú bolyaikból tömegesen vonulnak ki a dolgozók, és elűzik tőlük a többi hangyát.[2]
Egyes fajok, mint például a közönséges tölgyfahangya (Liometopum microcephalum) az odvas fák belsejében kartonfészket építenek, aminek anyagát a dolgozók szétrágott famorzsalékból ragasztják össze nyálukkal (Brehm1933). A különböző fajú hangyák parabiotikus együttélésének karakteres példái Kolumbiában a szívhangyák közé tartozó Crematogaster parabiotica és a Dolichoderus debilis faj közös bolyai. A két faj külön kamrákban neveli fiasítását, az ezeket összekötő járatokat viszont közösen használják. [3]
Lárváik a bábozódáshoz nem szőnek kokont (Tartally).
Rendszertani felosztásuk
Az alcsaládot négy nemzetségre bontják összesen 29 nemmel. További 18 kihalt nem nemzetségbe sorolatlan.
- kóborhangya-rokonúak nemzetsége (Tapinomini) hét nemmel:
- kóborhangya (Tapinoma)
- tölgyfahangya (Liometopum),
- Aptinoma,
- Axinidris,
- Ecphorella,
- Technomyrmex,
- †Ctenobethylus;
- zsellérhangya-rokonúak nemzetsége (Bothriomyrmecini) öt nemmel:
- zsellérhangya (Bothriomyrmex),
- Arnoldius,
- Chronoxenus,
- Loweriella
- Ravavy.
- erdeihangya-rokonúak (Dolichoderini) egy nemmel:
- erdeihangya (Dolichoderus)
- bothangyarokonúak (Leptomyrmecini) nemzetség 16 nemmel:
- tigrishangya (Anonychomyrma)
- aztékhangya (Azteca)
- aszályhangya (Forelius)
- szivárványhangya (Iridomyrmex)
- bothangya (Leptomyrmex)
- gyötrőhangya (Linepithema)
- Anillidris
- Doleromyrma
- Dorymyrmex
- Froggattella
- Gracilidris
- Nebothriomyrmex
- Ochetellus
- Papyrius
- Philidris
- Turneria
Ismert idegenhonos fajok
- argentinhangya (Linepithema humile) — az újvilági faunabirodalom brazíliai faunatartományából az áruszállítással sikeresen elterjedt a Föld számos zónájában ( a 2000-es évekre hat kontinensen és több óceáni szigeten megtalálták), ahol kártékony özönfajjá vált. Különösen gyakori a mediterrán vagy szubtrópusi éghajlatú régiókban, ahol szuperkolóniát alkotva komoly gazdasági es ökológiai problémákat okoz.[4][5][6]
Jegyzetek
- ↑ Szegedi Tudományegyetem: Etológia
- ↑ Lőrinczi Gábor: Szubmediterrán erdei hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) tér- és időbeli szerveződése
- ↑ Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
- ↑ Olivier Blight, Marielle Renucci, Alain Tirard, Jérôme Orgeas: A new colony structure of the invasive Argentine ant (Linepithema humile) in Southern Europe Biological Invasions 12(6):1491-1497, researchgate.net - 2010. június DOI:10.1007/s10530-009-9561-x (angolul)
- ↑ Lőrinczi Gábor: Szubmediterrán erdei hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) tér- és időbeli szerveződése, Doktori (PhD) értekezés, Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Környezettudományi Doktori Iskola Ökológiai Tanszék doktori.bibl.u-szeged.hu - 2014
- ↑ Yugo Seko1, Yu Maebara, Naoyuki Nakahama, Takuya Nakamori, Naoto Ishiwaka, Yuki Morikawa, Daisuke Hayasaka1, Takuo Sawahata1: Population dynamics of invasive Argentine ant Linepithema humile Mayr, 1868 (Hymenoptera: Formicidae) haplotypes in Kobe Port, Japan, and implications for the prediction of future dispersal and effective management, BioInvasions Records Volume 10, Issue 2: 467–476 (2021)
Források
- Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) Archiválva 2022. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
- Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.
- Brehm: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
- Tartally: Tartally András: A hangyatartás legfontosabb praktikái hangyászoktól
