Friedrich Wöhler

Friedrich Wöhler
Született1800. július 31.[1][2][3][4][5]
Eschersheim
Elhunyt1882. szeptember 23. (82 évesen)[6][7][2][3][4]
Göttingen[8][9][10]
Állampolgársága
  • porosz
  • Hesseni Választófejedelemség
  • Hessen-Kassel Tartománygrófság
  • német
Foglalkozása
Iskolái
  • Marburgi Egyetem
  • Heidelbergi Egyetem
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1853)
  • Foreign Member of the Royal Society (1854. június 15.)[11]
  • Copley-érem (1872)[12]
  • Cothenius Medal (1880)
SírhelyeStadtfriedhof Göttingen
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Wöhler témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Friedrich Wöhler (Eschersheim, ma Frankfurt am Main része, 1800. július 31. – Göttingen, 1882. szeptember 23.) német kémikus.

Életpályája

Wöhler az állatorvos és pedagógus August Anton Wöhler fiaként született a ma Frankfurthoz tartozó Eschersheimben. 1820-tól orvosnak tanult a marburgi egyetemen, majd 1821-ben Heidelbergben már kémiát hallgatott. Ugyanitt, 1823-ban elvégezte az orvosi egyetemet. Érdeklődése azonban oly mértékben a kémia felé fordult, hogy egy évvel később már analitikai kémiát hallgatott Stockholmban. Több évig dolgozott Berzelius laboratóriumában Svédországban. 1825-től 31-ig Berlinben tanárként dolgozott, 1828-ban már professzori beosztásban. 1831-től a kasseli politechnikum professzora. 1835-től kezdve haláláig a göttingeni egyetem professzora volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1881-ben választotta kültagjává.

Emlékezete

Göttingenben a Wöhlerplatzon áll életnagyságú szobra. Halálának 100. évfordulójának alkalmából a német posta emlékbélyeget adott ki.

Eredményei a szerves kémiában

1824-1828-ig tartó kutatásaival igazolta állítását, mely szerint szervetlen anyagból elő lehet állítani szerves anyagot. Szervetlen diciánból hidrolízissel a sóskában is megtalálható oxálsavat nyerte. 1828-ban Wöhlernek sikerült szervetlen ammónium-cianátból a vizelet egyik fontos vegyületét előállítania, a karbamidot. Így sikerült megdöntenie a 18. századbeli tudósok „vis vitalis”, azaz életerő-elméletét.

Jegyzetek

  1. ↑ nem ismert naptár szerint; valószínűleg Gergely-naptár
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b KNAW Past Members (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ BnF források (francia nyelven)
  6. ↑ nem ismert naptár szerint; valószínűleg Gergely-naptár
  7. ↑ nem ismert naptár szerint; valószínűleg Gergely-naptár
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вёлер Фридрих, 2015. szeptember 28.
  10. ↑ www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  11. ↑ List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
  12. ↑ Award winners : Copley Medal (angol nyelven). Royal Society. (Hozzáférés: 2018. december 30.)

Források

  • Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  • Z. Orbán, Erzsébet. V. Szénhidrogének, Kémia 9-10. szakközépiskolásoknak Tankönyv [archivált változat] (magyar nyelven). Mozaik Kiadó, 147. o.. ISBN 9789636975937 [archiválás ideje: 2013. október 6.] 
Nemzetközi katalógusok
  • Kémia Kémiaportál
  • Németország Németország-portál