George Johnstone Stoney

George Johnstone Stoney

Dátum nélkül, valószínűleg az 1890-es évek elején
Életrajzi adatok
Született	1826. február 15. County Offaly
Elhunyt	1911. július 5. (85 évesen) Notting Hill
Sírhely	Szent Nahi-templom, Dundrum (Dublin)
Ismeretes mint	fizikus csillagász
Nemzetiség	ír
Állampolgárság	Írország, Egyesült Királyság
Házastárs	Margaret Stoney
Szülei	Anne Blood George Stoney
Gyermekek	George Stoney Edith Anne Stoney Florence Stoney Robert Bindon Stoney Gertrude Rose Stoney
Iskolái	Trinity College
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Trinity College (Dublin)
Pályafutása
Szakterület	fizika
Kutatási terület	atomelmélet
Munkahelyek
Más munkahelyek	Civil Service Examinations (szuperintendáns, 1881?–1893)
Szakmai kitüntetések
Royal Society tagja
Akadémiai tagság	Royal Society (1861. június)

Hatással voltak rá	William Parsons
Hatással volt	Thomas Preston Joseph Larmor Hendrik Lorentz
A Wikimédia Commons tartalmaz George Johnstone Stoney témájú médiaállományokat.

George Johnstone Stoney (Birr, 1826. február 15. – Notting Hill, London, 1911. július 5.) ír fizikus, az elektron elnevezője. Öccse, az 1828-ban született Bindon Blood Stoney a dublini kikötőben volt mérnök, és emellett a város több hídját is ő tervezte. Egyik fia, George Gerald Stoney (1863–1942) és unokaöccse, George Francis Fitzgerald (1851–1901) is tudományos pályára lépett; mindketten a Royal Society tagjaivá váltak.

Élete

Felmenői között angolok és írek is előfordultak; ő írnek vallotta magát. Egy Oakley Park nevű kis faluban (tanyán?) született az Offaly megyében található Birrhez közel. Apja George Stoney (1792–?) volt, anyja Anne Blood (1801–1883).

Az alapszakot a dublini Trinity College-ban végezte el 1848-ban. 1848–1852 között William Parsons csillagász asszisztense volt a szülőfalujához közeli Birr kastélyban (Parsonstown), ahol Parsons megépítette Leviatánnak nevezett távcsövét, amely egészen a 20. század elejéig a világ legnagyobb távcsöve maradt. Emellett folytatta a fizika szakot a Trinity College-ban, és a mester szakot 1852-ben végezte el.

Parsons közbenjárására^[1] 1852 és 1857 között Galway-ben, a jelenlegi Ír Nemzeti Egyetemen (akkori nevén: Queen's College Galway) volt a természetbölcselet professzora. 1857-től a három kollégium összevonásával létrehozott új intézményt Queen's University of Ireland-nek hívták, és Stoney 1852-től 1880-ig ennek titkárságán, adminisztratív munkakörben dolgozott. Az 1860-as évektől vállalt szerepet a Brit tudományos Társaság (British Science Association; akkor nevén: British Association for the Advancement of Science) bizottságaiban. Az 1880-as évek legelején lett a Civil Service Examinations nevű szervezet szuperintendánsa, és ezt a posztot nyugdíjba vonulásáig, 1893-ig meg is tartotta. Eközben hosszú ideig volt a Royal Society mintájára létrehozott Dublini Királyi Társaság (Royal Dublin Society) titkára és elnökhelyettese.

Ezután Londonba költözött, és ott a Royal Society titkára lett. Otthonában halt meg.

Unokatestvérét, Margaret Sophia Stoney-t vette feleségül. Két fiuk és három lányuk született.

Munkássága

Mivel szinte mindvégig adminisztratív munkakörökben dolgozott, a tudománnyal szabadidejében, önnön kedvtelésére foglalkozott — ám így is jelentős eredményeket ért el. Több mint 75 tudományos publikációt adott közre; többségüket a Dublini Királyi Társaság kiadványaiban.

Érdemben hozzájárult a molekuláris fizika, a molekulaspektroszkópia, az asztrofizika és a kinetikus gázelmélet fejlesztéséhez. Meghatározta, hány molekula van a normál állapotú gáz egy mm³-ében. 1870 elején a kinetikus gázelméletet a bolygók atmoszférájára alkalmazva képes volt megmagyarázni, hogy miért nincs a Föld légkörében hidrogén, illetve hogy a legtöbb holdnak miért nincs légköre.^[2] Arra a következtetésre jutott, hogy a Mars felszínén nem lehet (folyékony) víz.^[3]

Spektroszkópiai tanulmányainak egyik eredménye, hogy Johann Balmer előtt fölfedezte a látható fény tartományában a hidrogén négy színképvonalát és képletbe foglalta ezek elhelyezkedésének szabályszerűségét.^[4]

1874-ben módszert dolgozott ki az elektromos töltés becslésére, és bár a módszer jó volt, a becslés pontatlan lett, mert tévesen határozta meg, hány atom van egy gramm hidrogénben. Mindenesetre ezzel elsőként ő határozta meg az elektromosság alapegységét, amit akkor még az „elektromosság atomjának” tekintettek. Ennek megnevezésére Stoney javasolta az „elektron” szót.

1891-ben magyarázatot dolgozott ki a dupla, illetve tripla színképvonalak megjelenésére.^[5]

Sok ismeretet gyűjtött a Nap fényjelenségeiről. A legtöbb eredményét csak 1898 után publikálta, így azt a számítást is, amellyel igazolta, hogy a Jupiterről minden gázt megtart vonzáskörében; onnan semmi el nem illan.^[2]

A tudományok doktora 1902 júniusában lett a Dublini Egyetemen.

A Stoney-skála

Még Planck előtt ráébredt arra, hogy az egységes mezőelmélet leírásához célszerű új mértékegységeket használni, és e célra a fizikusok egészen a Planck-hossz és származékainak bevezetéséig az általa alkotott és róla elnevezett Stoney-skála kategóriáit használták.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a George Johnstone Stoney című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.