Hegyi karakara
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Phalcoboenus megalopterus (Meyen, 1834) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hegyi karakara témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi karakara témájú médiaállományokat és Hegyi karakara témájú kategóriát. |
A hegyi karakara (Phalcoboenus megalopterus) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Franz Meyen német ornitológus írta le 1834-ben, az Aquila nembe Aquila megaloptera néven.[3]
Előfordulása
Dél-Amerikában, Argentína, Bolívia, Chile, Ecuador és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a magaslati gyepek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 55 centiméter, szárnyfesztávolsága 111-124 centiméter.[5] Arcrésze vörös és csupasz. Tollazata fekete, szárnyfoltja és hasi része fehér.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
- Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
