Heinrich Heine

Heinrich Heine
Moritz Daniel Oppenheim festménye (1831)
Élete
Született	1797. december 13. Düsseldorf
Elhunyt	1856. február 17. (58 évesen) Párizs
Sírhely	Montmartre-i temető
Nemzetiség	zsidó származású német
Szülei	Samson Heine, Betty Heine
Házastársa	Augustine Crescence Mirat
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	költészet, írás, újságírás
Heinrich Heine aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Heine témájú médiaállományokat.

Christian Johann Heinrich Heine (eredeti nevén Harry Heine, Düsseldorf, 1797. december 13. – Párizs, 1856. február 17.) zsidó származású német romantikus költő, író, újságíró. Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Műveiben a német köznyelv irodalmivá vált. Újságíróként, tudósítóként tárcáinak, utazási élményeinek addig nem ismert irodalmi színt, elegáns légiességet adott, ezzel együtt pedig magának a német nyelvnek is. Kritikus, politikailag elkötelezett újságíróként, esszéistaként, szatirikusként, vitázóként egyaránt volt csodált és rettegett. Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek. Megítélése, s az életművéhez való viszony gyakran változott és változik a történelem folyamán, napjainkban is. A romantika jegyében született és általa modernné és egyedivé formált lírája és az egész Európa gondjait látó és elemző publicista és esszéista a nagy triász harmadik tagja: Johann Wolfgang von Goethe-vel és Friedrich Schillerrel alkotja a három klasszikus óriást a német nép irodalmában.

Élete

Már első művével, a Dalok könyvével nagy sikere volt 1827-ben. Az irodalmi közönség kedvence lett. A szenvedések megéneklésében szinte a „német Byron” lép elénk. Kiemelkedőt alkotott a ballada műfajában is, a Gránátosok (Die Grenadiere) című művével. Heine gránátosainak történetét elsőként Schumann zenésítette meg a Marseillaise dallamának motívumaira épülő, s azt mintegy parodizáló muzsikájával.^[1] Belzácár (Belsazar) c. balladájában bibliai történetet dolgoz fel: a babiloni zsarnok önteltsége miatt kihívja maga ellen Jehova haragját, s e miatt alattvalóinak keze által pusztul el.

Szerelmi lírájában az a különleges, hogy a mindenki által ismert érzelmi szituációkat rögzíti a mindenki által ismert képekben és hangulatokban a mindennapi élet nyelvén és szókincsével. A gazdag heinei poézis minden szépségét egyesíti a Nem értem, a dal mit idéz fel… (Ich weiss nicht, was soll es bedeuten…) kezdetű, Loreley címen német népdallá vált Heine vers, ami olyannyira népszerű volt, hogy még a náci időkben is szerepelt a tankönyvekben, csak úgy tüntették fel, hogy alkotója ismeretlen. A vers alapja a gyönyörű, sziklás rajnai tájhoz kötődő német népi legenda, mely szerint egy Rajna menti sziklán ülő gyönyörű leány (szirén) okozza a hajósok vesztét:

„	Végül ladikot s ladikost a mélységbe nyel – ugye? – az ár… S hogy ez így lett, ő okozta dalával, a Loreley.	”

Heine a tengert is másképpen hódította meg lírája számára, mint elődei, a tengert nem mint természeti jelenséget emeli be, hanem a maga végtelenségében, kimeríthetetlen változékonyságában kapcsolatba hozza az emberi lélekkel, az emberi kedélyvilág sokszínűségével. Idézzük a A hajótörött c. vers néhány sorát Mészöly Dezső fordításában:^[2]

„	Hullámok, sirályok, hallgassatok! Oda már minden: boldogság, remények, remények, szerelmek! Fekszem a földön – magányos hajótörött - s lángoló arcom a nedves homokba fúrom.	”

Heine 1831-től 1856-ban bekövetkezett haláláig emigrációban él, s gyötri a honvágy, de verseiben a saját érzésen is képes ironizálni, mint mindenen, több oldalról is megvilágításba kerül ugyanaz az érzés. Később már feltör a zokogás, a magány, Párizs nem tudja pótolni a távoli hazáért, olvashatjuk erről vallomását az Éjszakai gondolatok (Nachtgedanken) c. versben.

Heine dalai, balladái, legendái új hangot képviselnek a német romantika történetében, Napóleon kultusza ellentétes a kortárs német gondolkodással, a középkor-kultusszal, a vallás felé való fordulással, a nemzeti irodalomra korlátozódó költészetelképzeléssel. Nyitott a világra, nem politizál közvetlenül, de a szabad gondolkodás híve. Az aggodalom és a remény egyszerre benne van költészetében, egyik legismertebb, A sziléziai takácsok (=Die schlesischen Weber, 1844) című versében mutatkozik meg legközvetlenebbül. Miközben a takácsok kórusa Germánia szemfedelét szövi, reménykedik is a jövőben. Heine dalait sok híres költő, író lefordította, témáit újra feldolgozták, köztük Petőfi, Lermontov, Babits Mihály, Szabó Lőrinc.

Heine lírája termékenyítőleg hatott a német romantikus zenére, verseinek legnevesebb megzenésítői közt van Schubert, Schumann, Mendelssohn-Bartholdy, Liszt Ferenc.^[3] Heine Tännhäuser c. történelmi románca Richard Wagner számára lett operatéma. A költői-zenei romantika utóéletében később szerepet játszott a francia sanzon is.^[4]

Heine prózájában is újat hozott, útirajzai nemcsak a művészeti emlékeket, a másságot veszik számba, hanem a tárca, a publicisztika irányába is mutatnak. Középpontba kerül nála a hétköznapi élet, s annak visszásságai, helyenként gunyoros, csipkelődő megjegyzéseket tesz. Heine útirajzai hatással voltak Petőfi hasonló jellegű prózai írásaira.

Verseskötetei

• Dalok könyve (Buch der Lieder, 1827)
• Új tavasz (Neuer Frühling, 1828)
• Lírai intermezzo (Lyrisches Intermezzo)^[5]
• Hazatérés (Heimkehr) ebben a kötetben jelent meg a Loreley címen népdallá vált vers
• Északi tenger (Die Nordsee)
• Vegyes költemények (Verschiedeme, 1833)
• Új versek (Neue Gedichte, 1844)^[6]

Időszerű költemények

• Németország : Téli rege (Deutschland : Ein Wintermärchen, 1844)^[7]
• Nyáréji álom (Atta Troll, 1847)^[8]
• Romanzeró (Romanzero, 1851)

Első ciklus: Történetek (Historien)

Második ciklus: Lamentációk (Lamentationen)

Harmadik ciklus: Héber melódiák (Hebräische Melodien)

• Vegyes írások (Vermischte Schriften, 1854)
• A Matrác-sír virágai – Utolsó versei (Letzte Gedichte und Gedanken)^[9]

Prózája

• Útirajzok (Reisebilder, 1826-31)

Utazás a Harz hegységben (Die Harzreise)

Gondolatok : Le Grand könyve (Ideen : Das Buch Le Grand, 1826)

Utazás Münchenből Genovába (Reise von München nach Genova)

Angliai töredékek (Englische Fragmente)

• Franciaországi állapotok (Französische Zustände, 1830)^[10]
• Francia festők (Französische Maler, 1834)^[11]
• Ludwig Börne (1840)
• Lutetia (1854)^[12]
• Vallomások (Geständnisse, 1854)^[13]

Magyarul

1919-ig

• Százszorszépek. Heine, Hafiz és Mirza Saffy dalaiból; ford., bev. Berec Károly; Emich Ny., Pest, 1858 (A Szépirodalmi Közlöny könyvmelléklete)
• Dalok; vál., ford. ifj. Balogh Gyula; Gyurian Ny., Pest, 1861
• Idegen virágok. Heine szebb dalaiból; ford. Sausek Elek; Hang, Kalocsa, 1861
• H. Heine 100 költeménye; ford. Kojazi Lajos, szöveggond. Kálosi Geiza, Tamási István; Bartalits Ny., Pest, 1865
• A vallás és bölcsészet történelme Németországban; ford., jegyz. Steinbach József; Madarász Ny., Pécs, 1871
• Szász Károly műfordításai. Heine, Moore, Burns; Ráth, Bp., 1873
• Heine költeményei. 1. füz.; ford. Endrődi Sándor; Aigner, Bp., 1880 (Szépirodalmi könyvtár)
• Heine emlékiratai. Valóság és költészet; ford., bev. Zollner Béla; Franklin, Bp., 1894 (Olcsó könyvtár)
• Heine költeményei; ford. és jellemző bevezetéssel ellátta Endrődi Sándor; Aigner, Bp., 1882
• Heine Henrik válogatott költeményei; ford. Ivanhoe. Sponer Andor; Hornyánszky, Bp., 1894
• Heine, Uhland, Lenau költeményeiből; jegyz. Kohlbach Bertalan; Lampel, Bp., 1900 (Német könyvtár)
• Dalok könyve; ford., bev. Endrődi Sándor; Lampel, Bp., 1903 (Remekírók képes könyvtára)
• Szemelvények Chamisso, Uhland, Heine és Lenau költeményeiből; összeáll., jegyz. Osztie József; Franklin, Bp., 1904
• Heine válogatott költeményei; ford. Faragó János; Kilián, Bp., 1904
• Heine-dalok. A "Dalok könyvé"-ből; vál., ford. Tenner Pál; Aradi Ny., Arad, 1905
• Idegen költők. Heine et al.; ford. Bodrogh Pál; Lampel, Bp., 1906
• Heine Henrik válogatott költeményei; ford. Spóner Andor; 2. bőv. kiad.; Benkő, Bp., 1906
• Utazás a Harzban; ford. Oláh Gábor; Franklin, Bp., 1907
• Heine Henrik költeményeiből; ford. Platthy Adorján; Franklin, Bp., 1907
• Költemények; ford. Császár Imre; Schenk, Bp., 1908
• Heine dalaiból; ford. ifj. Szász Béla; Franklin, Bp., 1910
• Atta Troll. Nyáréji álom; ford. Kainthy Frigyes; Athenaeum, Bp., 1912 (Modern könyvtár)
• A német vallástudomány és bölcsészet története; ford. Naményi László; szerzői, Bp., 1916

1920–1944

• Itália, 1-3.; Dante, Bp., 1920
  • 1. Münchentől Génuáig; ford. Benedek Marcell
  • 2. Luccai fürdőzés; ford. Biró Sándor
  • 3. Lucca városa; ford. Biró Sándor
• Sabbat hercegnő románca; ford. Jávor Bella; Awiwa, Bp., 1920
• Napoleon dobosa; ford. Biró Sándor; Dante, Bp., 1922
• A matrác-sír virágai. Henrik Heine utolsó versei; ford. Kiss Gyula; Kosmos Ny., Marosvásárhely, 1922
• Schnabelewopski úr emlékei; ford. Biró Sándor; Dante, Bp., 1922
• Firenzei éjszakák; ford. Biró Sándor; Dante, Bp., 1922
• Dalok könyve; ford. Barát Ármin; Rózsavölgyi és Társa, Bp., 1923
• Firenzei éjszakák; ford. Cserna Andor; Rózsavölgyi, Bp., 1923 (Kis Helikon)
• A bacharachi rabbi. Regény; ford. Sass Irén; Garai, Bp., 1925
• Neue Gedichte; ford. Dálnoki Nagy Lajos; Vasárnap Ny., Arad, 1929
• Költemények; ford. Gyulai Pál et al.; Franklin, Bp., 1930 (Élő könyvek. Külföldi klasszikusok)
• Várkonyi László: A tizenkilencedik század. Manifesztum versben / Heine: A vándorpatkányok; Várkonyi László, Bp., 1932
• Egy nyáréji álom; ford. Giszkalay János; Kirjat Széfer, Lugoj, 1935 (Kirjat Széfer könyve)
• Németország. Faludy György átköltésében; Korunk, Cluj, 1937

1945–1989

• Németország. Téli rege; ford. Kelemen Viktor, bev. Lengyel Emil; Magyar Kiadó, New York, 1945
• Heine forradalmi versei; ford. Gáspár Endre, Kardos László; Faust, Bp., 1946
• Vallás és filozófia. Luthertől Hegelig; ford., bev. Gáspár Endre; Phőnix, Bp., 1948 (Klasszikus írások)
• Heine válogatott versei; szerk. Vas István, tan., jegyz. Bódi László; Szépirodalmi, Bp., 1951
• Üzenet a XX. századnak. Heine harcos írásaiból; vál., bev. Csehi Gyula; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1952 (Haladó hagyományaink)
• Versek; vál., szerk. Róna Ilona, utószó, jegyz. Bodi László; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 (Világirodalmi kiskönyvtár)
• Németország. Téli rege; ford. Cserny József; Vörös Csillag Ny., Bp., 1956 (Szabad Hazánkért kiskönyvtár)
• Németország. Téli rege; ford., bev., jegyz. Rónai Mihály András; Országos Béketanács, Bp., 1956 (Békebizottságok kiskönyvtára)
• Gondolatok. Le Grand könyve; ford. Bíró Sándor; Magyar Helikon, Bp., 1958
• Atta Troll. Ein Sommernachtstraum / Atta Troll. Nyáréji álom; ford., bev., jegyz. Erdődy János; Corvina, Bp., 1958 (Kétnyelvű klasszikusok)
• Kurze Schriften / Rövid írások. Önéletrajz-vázlat; régi fordítások alapján átdolg. Sz. Lukács Katalin; Terra, Bp., 1958 (Kétnyelvű kis könyvtár)
• Útirajzok; vál., szerk., utószó, jegyz. Jáhn Anna, ford. Benedek Marcell et al.; Magyar Helikon, Bp., 1959
• Versek és prózai művek, 1-2.; ford. Áprily Lajos et al., vál., szerk., bev. Turóczi-Trostler József, jegyz., szöveggond. Mádl Antal; Európa, Bp., 1960
• Heine válogatott versei; szerk., utószó, jegyz. Mádl Antal; Móra, Bp., 1961 (A világirodalom gyöngyszemei)
• Németország. Téli rege; ford. Kardos László, jegyz. Mádl Antal; Magyar Helikon, Bp., 1962
• Doktor Faust. Táncköltemény; ford. Eörsi István; Magyar Helikon, Bp., 1962
• Vallás és filozófia. Három tanulmány; ford. Győrffy Miklós et al., vál., utószó, jegyz. Eörsi István; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1967
• Petőfi – Heine. Válogatás / Petőfi – Heine. Auswahl; összeáll. Vargha Károly; Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége Irodalmi Szekciója, Bp., 1973
• Heinrich Heine versei; vál. Eörsi István, ford. Áprily Lajos et al., jegyz. Eörsi István, Katona Tamás; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1973 (Helikon klasszikusok)
• Vallomások / Írások a matrácsirból. 1849-1856; vál., ford., jegyz. Csehi Gyula; Kriterion, Bukarest, 1974 (Téka)
• Firenzei éjszakák; ford. Katona Tamás; in: Firenzei éjszakák. XIX. századi kisregények; vál. Borbás Mária; Európa, Bp., 1981 (A világirodalom remekei)
• A bacherachi rabbi. Töredék. El Liszickij a Hád gádjához készült tizenegy litográfiájának hasonmásával; ford. Tandori Dezső, utószó Hans Marquardt, ford., jegyz. magyar szöveghez alkalmazta Jólesz László; Európa, Bp., 1982

1990–

• Álmok álmodói. Friedrich Hölderlin (1770–1843) és Heinrich Heine (1797–1856) versei; ford. Bernáth István et al.; Interpopulart, Szentendre, 1994 (Populart füzetek)
• Németország, téli rege és 22 vers; ford., tan. Rónai Mihály András, szerk. Csokonai Attila; Fekete Sas, Bp., 1996
• Heine-daloskönyv; ford. Németh István Péter; Városi Könyvtár, Tapolca, 1997
• Heinrich Heine legszebb versei; ford. Babits Mihály et al., vál., szerk., utószó Csokonai Attila; Móra, Bp., 1997 (A világirodalom gyöngyszemei)
• Heinrich Heine válogatott versei; vál., utószó, jegyz. Halasi Zoltán, ford. Babits Mihály et al.; Magyar Könyvklub, Bp., 2001
• Goethe, Hölderlin, Heine versei; vál., szerk. Lator László, ford. Áprily Lajos et al.; Sziget, Bp., 2005 (Sziget verseskönyvek)
• Firenzei éjszakák. Három elbeszélés; ford. Györffy Miklós, Lakatos István, Tandori Dezső, utószó Györffy Miklós; Európa, Bp., 2006
  • A nemes Schnabelewopski úr emlékirataiból
  • Firenzei éjszakák
  • A bacherachi rabbi. Töredék

Jegyzetek

Források

• Halász Előd: A német irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1971. 628 o. ill. Heinéről ld. 117-138. o.
• Világirodalmi lexikon. 4. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1975. ISBN 963-05-0873-7 Heinrich Heine szócikk ld. 339-343. o.
• Pál József szerk.: Világirodalom. Budapest : Akadémiai Kiadó, 2005. 999 o. ISBN 963-05-8238-4 ; Fried István: Heinrich Heine ld. 549-552. o.

További információk

• A Loreley szoborcsoport története
• Heinrich-Heine-Portal Archiválva 2010. április 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Heinrich Heine c/o Open Library
• Heinrich Heine versei magyarul és németül–Bábel Web Antológia
• Heinrich Heine művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban