Jacques Gernet

Jacques Gernet
Született1921. december 22.[1][2]
Algír[2]
Elhunyt2018. március 3. (96 évesen)[3][1][2][4]
Vannes[5][2]
Állampolgárságafrancia[6]
SzüleiLouis Gernet
Foglalkozása
  • sinológus
  • egyetemi oktató
  • docens
Iskolái
  • École nationale des langues orientales vivantes
  • Algiers 1 University
Kitüntetései
  • Commander of the French Order of Academic Palms
  • Broquette-Gonin-díj
  • a francia Becsületrend tisztje
  • Giles-díj (1957)
  • Stanislas Julien-díj (1972)
Sablon • Wikidata • Segítség

Jacques Gernet (Algír, 1921. szeptember 22. – Vannes, 2018. március 3.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Xiè Hénài; magyar népszerű: Hszie Ho-naj; egyszerűsített kínai: 谢和耐; hagyományos kínai: 謝和耐) francia sinológus.

Életpályája

Gernet szülővárosában, Algírban diplomázott 1942-ben, majd ezt követően a második világháború végéig katonaként szolgált. 1947-ben újabb diplomát szerzett az Institut national des langues et civilisations orientales-on, majd 1948-ban az École Pratique des Hautes Études-ön (EPHE). Japánban a Jomiuri Sinbun kutatójaként tevékenykedett, majd 1956-ban doktori fokozatot szerzett.

1955–1976 között régi almamátere, az EPHE oktatásért felelős igazgatója volt. 1957-től a Sorbonne-on is tanított, kezdetben nyelvtanárként, 1959-től pedig professzorként. 1975–1992 között a Collège de France kínai tanszékének vezetője volt.

1979. június 8-án a Académie des inscriptions et belles-lettres tagjává választották. A Francia Köztársaság Becsületrendjének tulajdonosa, valamint az Ordre des Palmes académiques parancsnoka.

Legismertebb műve az 1972-ben megjelent, 900 oldalas Le Monde chinois, amelyet számos nyelvre, többek között magyarra (2001) is lefordítottak.

Főbb művei

  • 1949 : Entretiens du maître de dhyâna Chen-houei du Ho-tsö (668-760), Hanoi, EFEO (PEFEO, 31)
  • 1956 : Les Aspects économiques du bouddhisme dans la société chinoise du Ve au Xe siècle, Saigon, EFEO (PEFEO, 39)
  • 1959 : La Vie quotidienne en Chine à la veille de l'invasion mongole, Paris, Hachette
  • 1970 : Catalogue des manuscrits chinois de la Bibliothèque nationale, fonds Pelliot de Touen-houang, vol. 1, Paris, Bibliothèque nationale. With Wu Chi-yü
  • 1972 : Le Monde chinois, Paris, A. Colin
  • 1982 : Chine et christianisme, action et réaction, Paris, Gallimard
  • 1991 : Tang Zhen, Écrits d'un sage encore inconnu, Paris, Gallimard
  • 1994 : L'Intelligence de la Chine : le social et le mental, Paris, Gallimard
  • 2005 : La Raison des choses: Essai sur la philosophie de Wang Fuzhi (1619–1692), Paris, Gallimard

Magyarul

  • Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén 1250–1276. Fordította: Gyáros Erzsébet. Budapest, Gondolat Kiadó, 1980 ISBN 963-280-730-8
  • A kínai civilizáció története. Fordította: Anatóni Csaba. Budapest, Osiris Kiadó, 2001 (Osiris tankönyvek) ISBN 963 389 111 6

Jegyzetek

  1. a b BnF források (francia nyelven)
  2. a b c d Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2022. június 3.)
  3. 2013. szeptember 27., http://www.aibl.fr/membres/academiciens-depuis-1663/article/gernet-jacques?lang=fr, https://web.archive.org/web/20130927090134/http://www.aibl.fr/membres/academiciens-depuis-1663/article/gernet-jacques?lang=fr
  4. Who's Who in France (francia nyelven)
  5. https://catalogue.bnf.fr/ark:/12148/cb11904729g, 2020. május 1.
  6. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2023. január 29.)

További információk

  • Jacques Gernet – efeo.fr (franciául)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques Gernet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat: E39PBJdWHVvj8kBMxTQvqqXDbd
  • VIAF: 108547019
  • LCCN: n81053434
  • ISNI: 0000 0001 0931 5314
  • GND: 119542455
  • SUDOC: 026889099
  • NKCS: uk2011674728
  • BNF: cb11904729g
  • KKT: 00467077
Sablon:Francia sinológusok
  • m
  • v
  • sz
Francia sinológusok
18. századi sinológusok
19. századi sinológusok
20. századi sinológusok
Kortárs sinológusok
  • Léon Vandermeersch (1928–)
  • François Cheng (1929–)
  • Lucien Bianco (1930–)
  • Jacques Pimpaneau (1934–)
  • Marianne Bastid-Bruguière (1940–)
  • Lucie Rault (1944–)
  • Pierre-Étienne Will (1944–)
  • Jean-Luc Domenach (1945–)
  • Catherine Despeux (1946-)
  • Cyrille Javary (1947–)
  • Jean Levi (1948–)
  • Jean-Philippe Béja (1949–)
  • Marc Kalinovski (1949–)
  • Joël Bellassen (1950–)
  • José Frèches (1950–)
  • Christian Lamouroux (1950–)
  • Noël Dutrait (1951–)
  • Guilhem Fabre (1951–)
  • François Jullien (1951–)
  • Pierre Picquart (1951–)
  • Marie Holzman (1952–)
  • Anne Cheng (1955–)
  • Christine Mollier (1955–)
  • Benoît Vermander (1960–)
  • Pierre Marsone (1966–)
  • François Lachaud (1967–)
  • Kína Kína-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap