Kővárgyertyános

Kővárgyertyános (Cărpiniș)
Ortodox fatemplom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Kápolnokmonostor
Rang	falu
Községközpont	Kápolnokmonostor
Irányítószám	437102
SIRUTA-kód	107760
Népesség
Népesség	278 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 34′ 32″, k. h. 23° 42′ 12″47.575555, 23.70336547.575555°N 23.703365°EKoordináták: é. sz. 47° 34′ 32″, k. h. 23° 42′ 12″47.575555, 23.70336547.575555°N 23.703365°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Kővárgyertyános település Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése

Nagybányától délkeletre fekvő település.

Története

Kővárgyertyános nevét 1405-ben említette először oklevél Karpenis néven. 1424-ben Kerpemes a. n. Gerthyanos, 1470-ben Karpenyes, 1475-ben Gerthyanus néven írták.

Kővár tartozéka volt, Zsigmond Kővárral együtt Balk fiainak Demeter és Sandrinnak, és Drág fiainak György és Sandrinnak adományozta. 1424-es osztozkodáskor Balk fiainak és Sandrin fiainak János és Lászlónak jutott. 1470-ben Mátyás elkobozta a birtokot Bélteky Sandrin fiától Mihálytól, mert feleségét megölte ezért összes javait, így Gyertyánost is elkobozta tőle és azt Drágfi Miklós fiának Bertalannak adományozta. 1474-ben Katona Elek birtoka volt. 1475 körül a középszolnoki adóösszeírás szerint mint teljesen elpusztult községet említették.

1543-ban Drágffy Gáspár birtoka volt, de 1546–1552-ben már özvegyéé, 1553–1554-ben már Drágffy György a birtokosa. 1556-ban Izabella királyné az örökös nélkül elhalt Drágffy György e birtokát bátori (ecsedi) Báthori Györgynek, nejének somlyói Báthory Annának és fiuknak Istvánnak adományozta. 1565-ben azonban, mivel Báthory György föllázadt II. Miksa császár ellen, feje váltságául Kővárt és tartozékait a császárnak engedte át. 1567-ben II. János király visszafoglalta Kővárt Miksa császártól, tartozékaival együtt, s ekkor e birtokot is beregszói Hagymási Kristófnak adományozta. 1583-ban Báthory Zsigmond e birtokot a kapniki ezüstbányászat céljából két évre, majd 1585-ben 12 évre báró Herberstein Feliciánnak adta haszonbérbe, majd 1591-ben Herberstein Felicián halálával a fejedelem örököseinek további 6 évre haszonbérbe adta.

1639-ben Gyertyános a kapniki bányához tartozott. 1650-ben mint kincstári birtok, Kővárhoz tartozott. 1651-ben a falu Kapnikbányához csatoltatott. 1659-ben Barcsay Ákos a kapniki bányát e birtokkal együtt Hartman Jánosnak adja bérbe. 1690-ig Kapnikbányához tartozott, de miután felhagytak a bányászattal, újra Kővárhoz csatolták.

1719-ben a kincstár a birtokot a Teleki családnak adta át. 1769-ben birtokosa gróf Teleki Ádám volt. A Teleki család maradt a fő birtokosa még az évszázad közepén is.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Kápolnokmonostori járásához tartozott. 1910-ben 318 lakosából 310 román volt. Ebből 255 görögkeleti ortodox, 3 izraelita volt.

Nevezetesség

• 18. századi ortodox fatemplom^[1]

Hivatkozások

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 570–575. o.