Kung-kung

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Kung-kung (Gonggong) a víz istene az ókori kínai mitológiában, aki egyszer dühében fejét nekicsapta az eget tartó hegybe, amitől az egyik oldala leszakadt. Gonosz szellemként megpróbálta akadályozni Jü (Yu)t abban a feladatában hogy sikerrel elvégezze az özönvíz megfékezését.

Neve

Kung-kung (Gonggong) nevét, melynek jelentése: „közös munka” a késői hagyomány, egyfajta utólagos interpretációval tisztségnévként azonosítja.^[1]

Alakja, legendái

Egyes források Kung-kung (Gonggong)ot olyan gonosz szellemként képzelték el, akinek kígyóteste, emberarca és vörös haja volt.

Sokszor a lázadó hős szerepében jelenik meg, a Hegyek és vizek könyvében például rátámadt apjára, Csu-zsung (Zhurong)ra, aki a tűz szelleme volt, majd pedig vereséget szenvedett. Ekkor elkeseredett dühében fejét beleverte a Pu-csou-san (Buzhoushan) 不周山 -hegybe, amely az eget tartó nyolc oszlop egyike. A hatalmas erejű ütéstől beszakadt a föld egyik oldala, az égbolt egy része pedig lebillent. Az megsérült égboltot majd Nü-va (Nüwa) javította meg ötszínű olvasztott kövek segítségével.^[2]

Egy, feltételezhetően későbbi legendaváltozat szerint Kung-kung (Gonggong) Csuan-hszü (Zhuanxu) uralkodóval harcolt, vagy azon mesterkedett, hogy megakadályozza Jü (Yu)t az árvizek megfékezésében.^[3]

Még későbbi forrásokban Kung-kung (Gonggong) már historizált figuraként, gonosz főhivatalnok formájában jelenik meg, aki például Sun (Shun) ellen lázad fel, és szít fegyveres harcot.^[4]

Néhány forrás tudni véli, hogy Kung-kung (Gonggong)nak segítő társai is akadtak, például a kilenc emberfejet viselő, kígyótestű, kegyetlenségéről és mohóságáról híres Hsziang-liu (Xiangliu) 相柳, valamint a gonosz Fulu, aki halála után medvévé változott.^[5]

Kung-kung (Gonggong)nak állítólag két fia is volt, az egyik, akinek a neve nem maradt fenn, halála után gonosz démonná változott, a másik, Hsziu (Xiu) azonban jóságos volt.^[6]

Megjegyzések

Jegyzetek

Irodalom

• ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
• ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9

Kapcsolódó szócikkek

• Kínai mitológia
• Csuan-hszü