Lewis-küllő

Lewis-küllő
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend: Pici
Alrendág: Picides
Család: Harkályfélék (Picidae)
Alcsalád: Harkályformák (Picinae)
Nemzetség: Dendropicini
Nem: Küllő (Melanerpes)
Swainson, 1832
Faj: M. lewis
Tudományos név
Melanerpes lewis
(G. R. Gray, 1849)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lewis-küllő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lewis-küllő témájú médiaállományokat és Lewis-küllő témájú kategóriát.

A Lewis-küllő (Melanerpes lewis) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.[1]

Előfordulása

Kanada és az Amerikai Egyesült Államok nyugati, valamint Mexikó északi részén honos.

Megjelenése

Testhossza 26–28 centiméter, szárnyfesztávolsága 49–52 centiméter, testtömege pedig 88–140 gramm.

Sikeres vadászat

Szaporodása

Fészekalja 5-9 tojásból áll.

Jegyzetek

  1. ↑ 'Melanerpes lewis'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 31.)
  • Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
  • ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
  • Birds.cornell angol nyelvű faj leírás
  • Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

További információk

  • Képek az internetről a fajról
  • Internet Bird Collection - videók a fajról
  • Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap