Lilebíbic
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       | ||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 500 000 Ft[1] | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Vanellus gregarius (Pallas, 1758) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| Chettusia gregaria | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 A lilebíbic elterjedési területe költőhely (nyáron) költözési útvonal telelőhely valószínűleg kihalt Összeállította: BirdLife International and Handbook of the Birds of the World (2019) 2019. | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Lilebíbic témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Lilebíbic témájú médiaállományokat és Lilebíbic témájú kategóriát. |
A lilebíbic (Vanellus gregarius) a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.[2]
Rendszerezése
A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1758-ban, a Charadrius nembe Charadrius gregarius néven.[3] Sorolják a Hoplopterus nembe Hoplopterus gregarius néven is.[4]
Előfordulása
Elsősorban Oroszországban és Kazahsztánban költ, telelni Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Afganisztán, Örményország, Irán, Irak, Szaúd-Arábia és Szíria területére vonul. Kóborlásai során eljut Európa nyugati felébe, Indiába és Afrika északi részére is.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi füves puszták és sivatagok, sós tavak környékén, valamint szántóföldek. Vonuló faj.[5]
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon nagyon ritka kóborló.[6]
Megjelenése
Testhossza 30 centiméter, szárnyfesztávolsága 70–76 centiméter, testtömege 150–250 gramm.[7] Feje teteje és szemsávja fekete, szemöldöksávja fehér.
Életmódja
Főleg rovarokkal táplálkozik, például szöcskét, bogarat, tücsköt és lepkék lárváit, de néha magvakat is fogyaszt.[6]
Szaporodása
Laza telepekben költ. A csupasz földre, vagy alacsony aljnövényzet közé, fűvel és levelekkel bélelt fészket készít. Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyen 25 napig kotlik. A fiókák a kikelés után nem sokkal elhagyják a fészket, a két szülő még 35-40 napig táplálja őket, mire kirepülnek.[6]
 |
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma 11200 példány körüli és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[3] Európában veszélyeztetett fajként tartják nyilván, Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 forint.
Jegyzetek
- ↑ 2001. évi 13/2001. (V. 9.). KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről (Hozzáférés ideje: 2022. május 3.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
- ↑ a b Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
- ↑ a b c Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
- Ritka madarak hazai előfordulásai
- Xeno-canto.org - a faj elterjedése és hangja
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
