Limnodynastes convexiusculus

Limnodynastes convexiusculus
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae)
Nem: Limnodynastes
Faj: L. convexiusculus
Tudományos név
Limnodynastes convexiusculus
(Macleay, 1878)
Szinonimák
  • Ranaster convexiusculus Macleay, 1878
  • Limnodynastes olivaceus De Vis, 1884
  • Phanerotis novae-guineae Van Kampen, 1909
  • Limnodynastes convexiusculus — Parker, 1940
  • Ranaster convexiusculus — Wells & Wellington, 1985
  • Ranaster olivaceus — Wells & Wellington, 1985
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Limnodynastes convexiusculus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Limnodynastes convexiusculus témájú kategóriát.

A Limnodynastes convexiusculus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Limnodynastes nembe tartozó faj.

Előfordulása

A faj Új-Guinea déli partvidékén, a Doak-sziget és a Fly-folyó torkolatvidéke között, valamint a Daru-szigeten, továbbá Ausztrália Nyugat-Ausztrália államának északkeleti részétől Queensland államig honos. Elterjedési területének mérete nagyjából 586 000 km².[1]

Nevének eredete

A convexiusculus névvel, aminek jelentése domború farú, a faj egyedeinek testtartására utaltak.[2]

Megjelenése

Közepesnél nagyobb termetű békafaj, testhossza elérheti a 6 cm-t.[3] Háta barna színű, rajta sötétebb barna vagy olajzöld foltokkal, időnként középen halvány hosszantí csík látható. A sötétebb foltok bőrfelületei gyakran kiemelkednek, a nagyobb méretű egyedeknél kisebb bőrtüskék figyelhetők meg.[2] Pofája csúcsától szemén túlig széles, sötét sáv húzódik. Szeme alól mellső lábáig fehér csík fut. Szája sarkában kitüremkedő fakó mirigy található.[2] Hasa fehér. Arany színű pupillája csaknem kerek. Mellső lábain nincs úszóhártya, hátsó lábfejein kezdetleges úszóhártya található. Ujjainak végén nincsenek korongok.[3] A nőstények első két ujján fészeképítésre alkalmas kinövés van.[2]

Életmódja

A párzás az esős évszakban, tavasztől nyárig tart.[3] A hímek fűcsomók tövéből, édesvízi rákok által kiásott és elhagyott üregekből hívják énekükkel a nőstényeket. Az amplexus során a nőstény kiemeli mellső lábát a vízből és gyors mozdulattal a vízbe csap, ujjain levő kinövések segítségével légbuborékokat készít a habfészek számára.[2] Petéit habos csomókban rakja le a réteken kialakult időszakos pocsolyákba, mocsaras területek vizének felszínére. Az ebihalak hossza elérheti a 8 cm-t,[3] színük fekete vagy szürke, barna pettyekkel tarkítva. Az ebihalak gyakran a víz mélyén maradnak. Teljes kifejlődésük két hónapig tart.[3]

Természetvédelmi helyzete

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési területén, Queensland állam nemzeti parkjaiban védett. Új-guineai elterjedési területének mérete még további vizsgálatokat igényel; itt nem fordul elő védett területen.[4]

Jegyzetek

  1. AmphibiaWeb
  2. a b c d e Western Australian Museum
  3. a b c d e FrogID, Western Australian Museum
  4. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. január 6.)

Források

  • A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. január 6.) (angolul)
  • Macleay, 1878 : The Batrachians of the "Chevert" Expedition. Proceedings of the Linnean Society of New South Wales, vol. 2, p. 135-138 (eredeti publikáció).
  • Davies, M. and Watson, G.F. (1994). Morphology and reproductive biology of Limnodynastes salmini, L. convexiusculus and Megistolotis lignarius (Anura: Leptodactylidae: Limnodynastinae). Transactions of the Royal Society of South Australia, 118(3), 149–169.
  • Amphibian Species of the World 6.0
  • A Limnodynastes convexiusculus az AmphibiaWeb oldalon
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. január 6.)
  • Barker, J., Grigg, G. C., and Tyler, M. J. (1995). A Field Guide to Australian Frogs. Surrey Beatty and Sons, New South Wales.
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap