Luis María de Borbón y Vallabriga
| Luis María de Borbón | |
 | |
| Részlet Francisco de Goya 18. század végi egész alakos portréjáról a bíborosról (MASP) | |
| Uralkodóház | Bourbon |
| Született | 1777. május 22. Cadalso de los Vidrios, Spanyolország |
| Elhunyt | 1823. március 19. (45 évesen) Madrid, Spanyolország |
| Nyughelye | Toledói katedrális |
| Édesapja | Lajos, Chinchón grófja |
| Édesanyja | María Teresa de Vallabriga |
| Tisztség | toledói érsek |
| Vallása | római katolikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luis María de Borbón témájú médiaállományokat. | |
Luis María de Borbón (y Vallabriga; Cadalso de los Vidrios, Spanyolország, 1777. május 22. – Madrid, Spanyolország, 1823. március 19.),[1] spanyol arisztokrata származású liberális egyházi személyiség, toledói érsek, az ország prímása 1800 és 1823 között. Az egyházi pálya előtt világi címe apja után Chinchón 14. grófja és San Martín de la Vega 1. márkija volt. Ő volt Lajos infáns egyetlen fia, IV. Károly spanyol király unokatestvére. VII. Ferdinánd király távollétében a Spanyol Birodalom régense is volt 1813 márciusa és 1814 áprilisa között.
Életrajza
Ifjúkora
Az ifjú Cadalso de los Vidriosban született Villena márki palotájában 1777. május 22-én, minden különösebb rang nélkül. Ő volt Lajos infáns és María Teresa de Vallabriga morganatikus házasságából való elsőszülött és egyetlen fiúgyermek. A rangon aluli házasság miatt Luis María korai éveiben – testvéreivel együtt –, nem kaphatta meg apjuk családnevét, a Bourbont, és nem járt nekik semmilyen egyéb kiváltság sem.
1779-ben a család az Arenas de San Pedro-i birtokukra költözött, ahol apjuk számos neves művészt látott vendégül, köztük az ismert festőművészt, Francisco de Goyát. A festő 1783-ban készítette a Lajos infáns családja című művét, amin az infáns családtagjai mellett még Luigi Boccherini zeneszerző, Lajos egy másik pártfogoltja is látható. Goya az évek során számos művet készített a család tagjairól.
Késöbbi pályafutása
Apja 1785-ös halála után nagybátyja, III. Károly spanyol király úgy határozott, hogy egyházi pályára küldi Luis Maríát, két húgát, María Teresát és María Luisát pedig apácának adja. Miután a gyermekeket elválasztották anyjuktól, Toledóba küldték őket Francisco Antonio de Lorenzana bíboros gondnoksága alá. A király el akarta kerülni, hogy öccse gyermekeinek további utódai születhessenek, akik potenciális kihívói lehetnek az ő külföldön született gyermekeinek.[2] Mindez azonban nem ment szembe az ifjú Luis María akaratával, aki apjával ellentétben maga is érzett egyházi elhivatottságot. Lajos infánst gyermekként szintén egyházi pályára küldték, ő maga azonban 1754-ben felhagyott minden tisztségével.
Luis María gyorsan ívelt felfelé az egyházi és világi ranglétrán: 1793-ban Talavera főesperese lett, majd a következő évben megkapta apja után a Chinchón grófja címet, amit 1803-ban nővérének, María Teresának adott, aki 1797-ben ment hozzá Manuel Godoy miniszterelnökhöz. Sógora közreműködésével 1800-ban kinevezték toledói érseknek, valamint a Santa Maria della Scala bíboros-papjává. Még 1799-ben kitüntették a Spanyolország nagyérdeműje díjjal,[3] ami az ország harmadik legmagasabb nemesi méltósága az Asztúria hercege és a Spanyolország infánsa után, 1820-ban pedig az Aranygyapjas rend lovagjává avatták.
Amikor Napóleon császár csapatai 1808-ban megszállták Spanyolországot, Luis María bíboros volt a királyi család egyetlen tagja, aki az országban marad. Andalúziába menekült, majd részt vett a cádizi nemzetgyűlésen, ahol aláírta a spanyol inkvizíciót eltörlő rendeletet is.[4] 1813-ban, a franciák kivonulását követően a régensi tanács elnöke lett egészen 1814-ig, unokaöccse, VII. Ferdinánd király visszatéréséig. A király, miután újra trónra került, eltörölte az 1812-es spanyol alkotmányt az abszolút monarchia visszaállítása érdekében. 1820-ban Rafael del Riego tábornok vezetésével azonban visszaállították az alkotmányosságot és három évig egy liberális kormányzat vezette az országot. Az úgynevezett „Trienio Liberal”[5] időszakában a bíboros végig vezető kormányzati szerepet töltött be.
1823. március 19-én, életének negyvenötödik évében hunyt el a spanyol fővárosban, Madridban.
Források és jegyzetek
- ↑ Luis Maria de Borbón y Vallabriga, XIV Conde de Chinchón, Cardenal (angol nyelven) (html). Geni.com
- ↑ III. Károly 1734-től Szicília, majd 1735-től Nápoly királya volt, Spanyolország uralkodója csak 1759-ben lett, amikor féltestvére, VI. Ferdinánd király örökös nélkül hunyt el. Mivel gyermekei mind Itáliai tartózkodása idején születtek, így tartott attól, hogy öccse, Lajos infáns, aki maga is a trónra akart kerülni, vagy annak gyermekei jogot formálhatnak a trónra.
- ↑ spanyolul: Grandeza de España
- ↑ Az inkvizíciót VII. Ferdinánd visszatérését követően 1823-ban visszaállították, és véglegesen csak 1834. július 15-én törölték el Spanyolországban.
- ↑ magyarul: Három liberális év
Bourbon-ház, spanyol ág Született: 1777. május 22. Elhunyt: 1823. március 19. | ||
| Előző Juan María de Villavicencio | Spanyolország régense 1813. március 8. – 1814. május 10. | Következő VII. Ferdinánd |
| Előző Lajos infáns, Chinchón 13. grófja | Chinchón 14. grófja 1794. április 25. – 1803. július 1. | Következő María Teresa, Chinchón 15. grófnője |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A spanyol világ portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
