Matisz Pál

Matisz Pál
Sablon • Wikidata • Segítség

Matisz Pál (Szend, 1818. március 29. – Budafok, 1905. június 24.)[1][2] ügyvéd.

Életútja

Szülei Matis Sámuel félhelyes gazda és Hánzli Éva.[3] Miután tanulmányait elvégezte, egyideig nevelő volt, majd ügyvédi oklevelet szerzett és 1840-től fogva mint gyakorló ügyvéd Pesten telepedett le, mellékesen a költészettel is foglalkozva. Kertbeny Károly szerint Petőfi Sándor egyik költeménye által elragadtatva, maga kereste fel az ismeretlen költőt és megbarátkozott vele. Az V. kerület elöljárója volt egészen 1874-es lemondásáig, mely után ügyvédi gyakorlatát kívánta folytatni.[4] A 19. század végén nyugalomban élt a fővárosban. 88 éves korában hunyt el tüdőgyulladásban.

Költeményei vannak az Athenaeumban (1838-39., 1841.), a Honti Literaturai Füzérben (1840), a Nemzeti Almanachban (1841.), a Regélő Pesti Divatlapban (1843-1844. Uhland után sat.), a Honderűben (1847. II.), az Életképekben (1848). Cikkeket publikált a Vadász Lapban (1900) és a Vadászat és Allatvilágban (1902).

Színműfordításai

  • Marion de Lorme, Victor Hugo után (előadták Kolozsvárt 1842. április. 16)
  • IV. Henrik király I. rész öt felv. Shakespeare után (Egressy Gáborral együtt előadták Pesten 1845. február 8. és 1852. január 29.).

Jegyzetek

  1. ↑ Budafoki (Budapest XXII. ker.) állami halotti anyakönyv 124/1905.
  2. ↑ Budapesti Hírlap, 1891. május 30., 5. old.
  3. ↑ Szendi evangélikus egyházközség keresztelési anyakönyve 1818.
  4. ↑ Pesti Napló, 1874. március 27.

Források

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.  
  • Matisz Pál. In Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. III. kötet (Komló-kert – Püspöki Imre). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1930]. 219. o.  
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. XVIII. kötet 650. hasáb

További információk

  • Regélő Pesti Divatlap 1842. 45. sz.
  • Pesti Divatlap 1845. 13. szám.
  • Kertbeny: Album hundert ungrischer Dichter. Dresden, 1851. 510. old. (Egy költeménye németre ford.)
  • Értesítő 1852. 2. sz.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.