Melanézia

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Melanézia (a görög μέλας, melasz, azaz „fekete” és νήσος, nészosz, azaz „sziget” szavakból) Óceánia egy földrajzi és etnokulturális régiója, amely a Csendes-óceán nyugati részén, Ausztráliától északra terül el. Az elnevezést Jules Dumont d'Urville francia felfedező alkotta meg, hogy a területet elkülönítse a földrajzilag és etnikailag eltérő Polinéziától és Mikronéziától. Ez persze nem jelenti azt, hogy Melanézia egységes lenne nyelvileg vagy kulturálisan. A régió őslakói két fő csoportra oszthatók: ausztronézekre és pápuákra.

Földrajz

A következő szigeteket és szigetcsoportokat sorolják Melanéziához:

• Maluku-szigetek (Indonézia része)
• Új-Guinea (a nyugati fele Indonézia része, a keleti Pápua Új-Guinea)
• Bismarck-szigetek (Pápua Új-Guinea része)
• Trobriand-szigetek (Pápua Új-Guinea része)
• Torres-szigetek (Ausztrália része)
• Salamon-szigetek
• Vanuatu
• Új-Kaledónia (Franciaország tengerentúli területe)
• Fidzsi-szigetek

Ezen kívül néha Melanéziához számítják az alábbiakat is:

• A Kis-Szunda-szigetekhez tartozó Sumba, Flores és Timor szigetek (Indonézia Kelet Nusa Tenggara tartománya és Kelet-Timor) – többnyire Délkelet-Ázsia részeként szerepelnek
• Nauru és Palau – többnyire Mikronézia részeként szerepelnek
• Tonga és Szamoa – többnyire Polinézia részeként szerepelnek

Kultúra

Művészet

Ezeken a szigeten találhatók a térség legszebb műkincsei, valamint itt találhatók a művészeti központok. A maláj és új-guineai hatás, ahol az alkotásokat élők és holtak szoros együttélése ihleti, gazdagította a díszítőművészetet.

Melanézia egyes vidékein még ma is minden háztartási eszközt és szerszámot díszítenek. A mindennapi élet tárgyait, a szertartások eszközeit realisztikusan vagy elvont formákkal díszítik. Gyémántfejben végződő kerek kőbuzogányok, pajzsok, áttetsző, dúsan díszített bárdok jellemzőek.

A fából vagy háncsból készült, élénk színekre festett maszkok különlegességét fokozza a kagylók, állatfogak, haj alkalmazása. Ékszereiken bőven használnak madártollakat, szobraikat kő- vagy kagylópengéjű bárdokkal faragják, az Új-Hebridákon hatalmas dobokat, faedényeket készítenek.

Az agyagművességet napjainkban csak a Fidzsi-szigeteken gyakorolják, de két vagy három évezreden át az Új-Hebridákon is űzték. A Sepik völgyének lakosai olyan plasztikai és festészeti alkotásokat hoztak létre, melyek később a szürrealistákra hatottak.

A fakéregre készült koromrajzok erdei démonokat és más mágikus lényeket ábrázolnak. A totemizmus erősen érvényesült. A melanézek sok tárgya totemként használható. Népszerű ősi figurák voltak az Uli-figurák, a nagy fejű, kis testű, apró lábú alakok. Az indiai kereskedők által behozott indiai szobrok is hatottak a térség művészetére, érezhető még egy bizonyos kínai befolyás is.

További információk