Nearktikus faunatartomány

A nearktikus faunatartomány (Nearktisz) az északi faunabirodalom (Arctogea) holarktikus faunaterületének egyik tartománya. Észak-Amerika nagy részét öleli fel az arktikus faunatartomány (Arktisz) és az újvilági faunabirodalom (Neotropisz) között. Előbbitől Kanadában, utóbbitól a mexikói felföld déli peremén egy-egy átmeneti zóna választja el.

Állatvilága

Halfaunája (Pisces) jelentősen gazdagabb, mint a Palearktiszé. Rendkívül jellegzetes taxonjai:

az iszaphal (Amia calva) az iszaphalalakúak (Amiiformes) rendjének egyetlen ma is élő faja
a kajmánhalfélék (Lepisosteidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályában a kajmánhal-alakúak (Lepisosteiformes vagy Semionotiformes) rendjének egyetlen családja. Régebben mozaikpáncélosoknak (Rhomboganoidea) is hívták őket.

A kétéltűek (Amphibia) közül sajátosan nearktikus családja a harántfogú gőtéké (Ambystomatidae) — közéjük tartozik a neoténia klasszikus példájaként közismert mexikói axolotl (Ambystoma mexicana). Kizárólag Észak-Amerika délkeleti vidékén élnek a sziréngőték (Sirenidae).

A nagy amerikai faunacsere eredményeként a Nearktisz hüllő-, madár- és emlős faunájában is sok a pánamerikai, tehát az újvilági faunabirodalommal (Neotroposz) közös elem.

A hüllők (Reptilia) osztályában a krokodilok közül a Kaliforniai-öböl partvidékén átnyúlik ebbe e faunatartományba a hegyesorrú krokodil (Crocodylus acutus) elterjedési területe. Észak-Amerikában bennszülött faj a mississippi aligátor (csukaorrú aligátor, (Alligator mississippiensis).

A gyíkok (Sauria) legtöbbje a
- leguánfélék (Iguanidae) közül kerül ki;
- a mérgesgyíkfélék (Helodermatidae) családjának jellegzetes tagja a gila (viperagyík, Heloderma suspectum)
- az amerikai lábatlangyíkfélék (Anguidae) mindkét faja (Anniella pulchra, Anniella geronimensis) csak Kaliforniában fordul elő. A krokodilok közül a déli államok területén él a (Alligator missisipiensis).
A kígyók közül hiányoznak a Palearktiszra jellemző valódi viperák (Viperinae); helyüket a gödörkés arcú viperák (Crotalinae) vették át; közülük legismertebbek a csörgőkígyók (Crotalus spp.).

A madarak (Aves) kevés faja endemikus. Jellegzetes fajok:

†karolinai papagáj (Conuropsis carolinensis),
vadpulyka (Meleagris gallopavo),
a kolibrifélék (Trochilidae) néhány faja (pl. északi kolibri, Archilochus colubris).
a gyalogkakukk (Geococcyx californianus) a délnyugati, félsivatagos részeken bennszülött.
Sok a fajdféle (Tetraonidae), nincsenek a túzokalakúak (Otidiformes), bankafélék (Upupidae), légykapók (Muscicapidae), poszáták (Sylviidae) és seregélyek (Sturnidae).

Jellegzetes, nagytestű emlős az amerikai bölény (Bison bison), amit a kihalás széléről szaporítottak vissza több tízezer példányra. Ugyancsak a prérin és ugyancsak tömegesen legelt az endemikus Antilocapridae családba tartozó villásszarvú antilop (Antilocapra americana). Ebből 1908-ra alig 19 000 maradt, de számuk a 21. században már megközelíti a félmilliót. A szubkontinensen nincsenek:

vakondok (Talpini),
egérfélék (Muridae) és
pelefélék (Gliridae).

Ezek helyét az őshonos hódmókusok (Aplodontidae), valamint a pánamerikai:

tasakos egerek (Heteromyidae) és
tasakos patkányok (Geomyidae) foglalják el.

Jellegzetes, a nagy amerikai faunacsere idején Dél-Amerikából bevándorolt csoportok:

oposszumok (Didelphidae),
övesállatok (Dasypodidae),
mosómedvefélék (Procyonidae) stb.

Felosztása

A faunatartományt többnyire három faunavidékre osztják, ez a rendszer azonban (egyebek közt az „átmeneti faunavidék” specifikus taxonjainak hiánya miatt) erősen vitatott: