Osztrák Hercegség

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Osztrák Hercegség
Német-római Birodalom hercegsége
Herzogtum Österreich (német) 1156 – 1453
Osztrák Hercegség címere Osztrák Hercegség zászlaja
A hercegség a 13. században vörössel jelölve, mellette kiemelve Stájerország, továbbá halvány sárgán a később kialakított Ausztriai körzet, valamint halvány narancssárgán a Német-római Birodalom többi része (a keleti szürke rész a középkori Magyar Királyság)
Általános adatok
Fővárosa	Bécs
Hivatalos nyelvek	német (bajor–osztrák nyelvjárás)
Vallás	római katolikus
Kormányzat
Államforma	monarchia
Uralkodó	uralkodó herceg
Dinasztia	Babenberg, Habsburg
Elődállam Utódállam ←   →
A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrák Hercegség témájú médiaállományokat.

Ausztria történelme
Őskor és ókor
Ausztria őstörténete Hallstatti kultúra Noricum
Középkor
Osztrák őrgrófság Osztrák Hercegség Babenberg-ház Habsburg-ház Habsburg Birodalom
Újkor
Osztrák Császárság Osztrák–Magyar Monarchia
20. század
Első osztrák köztársaság Ausztrofasizmus Anschluss Ausztria szövetséges megszállása Második osztrák köztársaság
Tematikus
Ausztria művészettörténete Osztrák építészet Ausztria hadtörténete
Sablon:Ausztria történelme m v sz

Az Osztrák Hercegség (németül: Herzogtum Österreich), a Szent Német-római Birodalom egyik független állama volt 1156 és 1453 között, amely az I. Frigyes által kiadott Privilegium Minus rendelet következtében vált a Bajor Hercegség határtartományaként számon tartott Osztrák őrgrófságból hercegséggé, és lett a későbbi Osztrák Főhercegség elődállama. Fennállása alatt két uralkodódinasztia, a Babenbergek és a Habsburgok irányítása alatt állt.

Elhelyezkedése

Béccsel az akkori ország központja a Duna völgyében, a mai Alsó-Ausztria területén volt, de ezen kívül hozzá tartozott a mai Felső-Ausztria jelentős része is.

A Német-római Birodalomnak ez volt a legkeletibb területe, így a Lajta közös határfolyó volt a hercegség és a Magyar Királyság között. Délen Stájerország volt a határa, amit a Semmering-hágó jelölt ki. Tőle északra Bohémia és Morávia húzódott. A velük közös határt a Bohémiai erdő jelölte ki. A felső-ausztriai részt nyugaton az 1779-es tescheni béke aláírásáig a Bajor Hercegséghez tartozó történelmi Innviertel és a Salzkammergut régióhoz tartozó Salzburgi Érsekség fogta közre.

II. Ottokár cseh király, – 1251-től osztrák herceg – volt az első, aki külön választotta az Ennstől nyugatra fekvő területeket, melyek az Osztrák őrgrófság 976-os megalapítása ellenére még mindig Bajorországhoz tartoztak. Így jött létre Austria superior (Felső-Ausztria) közigazgatási egysége. Ezt a hagyományt később a Habsburg uralkodók is megőrizték.

Marchia Orientalis a Babenbergerek idején

Bővebben: Osztrák őrgrófság

A IX. század közepén az Osztrák Hercegség későbbi központjában megalakult March(i)a Orientlis, vagyis a Keleti Őrgrófság. Végül Nagy Károly 788-ban Bajorországot beolvasztotta a Frank Birodalomba. Ekkor ennek keleti területein a Duna mentén kialakította az Avar Őrgrófságot. Később az avarokkal vívott harcok után terjeszkedett, és magába olvasztotta a Pannoniai őrgrófságot. Ez a környék 843, a verduni szerződés értelmében a Keleti Frank Királysághoz került. Azonban a pozsonyi csatában elszenvedett vereség miatt a bajor seregek már nem tudták megtartani a területeket, így ezeket a magyarok foglalták el.

A magyar előrenyomulást végül 955-ben az augsburgi csatában I. Ottó német-római császár állította meg. Az elfoglalt keleti területeken az addig ott lakó szlávok helyét gyorsan a nyugatról betelepült németek vették át. A terület a Német-római Birodalom határán feküdt, és 960. körül megkapta az őrgrófsági rangot. 976-ban Ausztria vezetését II. Ottó a Babenberg-házból származó I. Lipótra bízta. Az volt a feladata, hogy az uralkodót támogassa a II. Henrik bajor herceggel vívott konfliktusában. III. Ottó német-római császáregyik rendeletében megemlíti, hogy a tartományt a helyi nyelvjárásban Ostarrichinek nevezik. A modern Ausztria ezen dokumentum kibocsátásának idejét tekinti a nemzet megalakulásának.

Privilegium Minus

1156-ban I. Frigyes Privilegium Minus című rendeletében hercegségi rangra emelte az addigi őrgrófságot. 1138-ban Frigyes nagybátyja, III. Konrád legyőzte a Welf-házból származó ellenfelét, Büszke Henriket, így megszerezte a Bajor Hercegséget, amit Ausztria őrgrófjának, IV. Lipótnak adományozott. Frigyes császár azonban valamilyen módon szerette volna elrendezni a közte és a Welf-ház között kialakult ellentétet, így a Bajor Hercegség vezetését Oroszlán Henriknek adományozta. Ezért cserébe az osztrák és bajor állam vezetését 1141-ben öröklő Babenberg Henrik területének rangját őrgrófságról hercegségre emelték.

II. Frigyes osztrák herceg 1246-os halálával együtt kihalt a Babenberg-dinasztia is. A trónutódlási harcok közben a Cseh Királyság trónörököse, II. Ottokár 1251-ben elfoglalta Ausztriát, és magát kiáltatta ki a terület uralkodójává. A következő évben, hogy legitimálja az uralkodását, elvette Frigyes húgát, Babenbergi Margitot. Uralmát azonban a sváb uralkodó, Habsburg Rudolf nem ismerte el. Német-római császárrá koronázása után mindent megtett annak érdekében, hogy visszaszerezze a területeket, és 1278-ban a dürnkruti csatában végső győzelmet aratott Ottokár felett. Ezzel a győzelmével bebiztosította a Habsburg-ház 640 éven át történő uralkodását.