Pecsétírás

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Pecsétírás
Típus	logografikus
Nyelvek	kínai
Időszak	i. e. 11–3. század
Irány	fentről lefelé, jobbról balra
Rokon írásrendszerek	Kancellár írás
A Wikimédia Commons tartalmaz Pecsétírás témájú médiaállományokat.

Pecsétírásnak nevezik a kínai írás legkorábbi emlékeit képviselő, jóslócsontokon látható jóslócsont-írás későbbi változatát, amely már a Sang (Sang)-korból származó rituális bronzedények vésett feliratain is megjelenik. Jellemzően a Csou (Zhou)-dinasztia korában használt úgynevezett nagy pecsétírás valamennyi változatának, illetve az i. e. 3. század végén, a Csin (Qin)-dinasztia idején végrehajtott, az írásmódok egységesítését célzó központi írásreform során megalkotott úgynevezett kis pecsétírásnak az összefoglaló neve.

Elnevezése

Az írásfajta elnevezésének eredete bizonytalan. A leggyakrabban használt nevében (csuan-su (zhuanshu) 篆書) szereplő csuan (zhuan) 篆 írásjegy jelentése: 'pecsét', míg a su (shu) 書 ebben az összetételben 'írás' jelentéssel rendelkezik. A szakirodalom régen és ma is más elnevezéseken is hivatkozik rá, pl.:

• csuan-ven (zhuanwen) 篆文 – 'pecsét' + 'minta' = pecsétírás
• csuan-ti (zhuanti) 篆體 – 'pecsét' + 'test' = pecsétstílus

Kialakulása

Nagy pecsétírás

Bővebben: Nagy pecsétírás

A kínai történetírói hagyomány szerint a számtalan változatban létezett írásjegyek első kanonizálását a Csou (Zhou)-ház egyik uralkodója, Hszüan (Xuan) 宣 király (i. e. 827–782) rendelte el, a feladattal pedig a „Történész” Csou (Zhou)t (Si Csou (Shi Zhou) 史籀) bízta meg. Így született meg a kínai írás „Csou (Zhou) írásának” nevezett változata, amelyet az utókor a „nagy pecsétírás” néven ismer és tart számon.^[1]

Kis pecsétírás

Bővebben: Kis pecsétírás

A Kínát i. e. 221-ben egyesítő Csin (Qin) állam uralkodója, a Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) néven trónra lépő Első Császár az írást is szabványosítani kívánta (tung ven-su (tong wenshu) 同文書). A szabványosított csin (qin)-pecsétírás (csin-ven (qinwen) 秦篆) kidolgozásával a főminiszterét, Li Szé (Li Si)t bízta meg.^[2] Li Sze (Li Si) az addig használatban lévő írásjegyek mintegy felét eltöröltette, a megmaradtak felét pedig nem csak grafikus formájukban, hanem akár struktúrájukban is átszerkesztette, s az új írás a kis pecsétírás nevet kapta.^[3]

A kis pecsétírás elvitathatatlan érdeme, hogy átgondolt, összefogott rendszert alkotott a kínai írásjegyek szabványosított formai megjelenítésére. A hátránya azonban, hogy ez még mindig magában hordozta a karcolással, véséssel kialakított formajegyeket, és ezért nehézkes volt az ecsettel történő írása. A kis pecsétírást a Csin (Qin)-dinasztia bukását követően a Han-korban az ecsetírásra kidolgozott, úgynevezett „kancellár írás” váltotta fel, és ezzel véget ért a pecsétírások kora.

Megjegyzések

Hivatkozások

Források

• ↑ Blunden-Elvin 1995: C. Blunden - M. Elvin. A kínai világ atlasza. Budapest, Helikon 1995. ISBN 963 208 348 2
• ↑ Boltz 1994: Boltz, William G.. The Origin and Early Development of the Chinese Writing System. American Oriental Series, vol. 78. American Oriental Society, New Haven, Connecticut, USA. 1994. (átdolgozva 2003) ISBN 0-940490-18-8
• ↑ Kwo 1981: Kwo Da-Wei. Chinese Brushwork in Calligraphy and Painting. Its History Aesthetics and Techniques. New York, Dover Publications, 1981. ISBN 0-486-26481-5
• ↑ Miklós 1973: Miklós Pál. A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába. Budapest: Corvina Kiadó, 1973.

Külső hivatkozások