Phenjani metró

Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Phenjani (P'yŏngyangi) metró 평양지하철도
Adatok
Ország	Észak-Korea
Helyszín	Phenjan
Típus	metró
Átadás	1973. szeptember 6.
Hálózat hossza	22,5 km
Vonal hossza	34 km
Vonalak száma	2
Állomások/megállók száma	17
Általában használt jármű	BVG Class D (1999–, 108)
Nyomtávolság	1435 mm
Feszültség	750 V egyenáram
Napi forgalom	98 600 (2009)
Éves forgalom	36 000 000 (2009)[1][2]
Üzemeltető
Elhelyezkedése
Phenjani (P'yŏngyangi) metró 평양지하철도 Pozíció Észak-Korea térképén
é. sz. 39° 01′ 00″, k. h. 125° 44′ 51″39.016666666, 125.747539.016667°N 125.747500°EKoordináták: é. sz. 39° 01′ 00″, k. h. 125° 44′ 51″39.016666666, 125.747539.016667°N 125.747500°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Phenjani (P'yŏngyangi) metró 평양지하철도 témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A phenjani (p'yŏngyangi) metró (hangul: 평양 지하철도, Phjongjang csihacsholdo, handzsa: 平壤 地下鐵道, RR: Pyeongyang jihacheoldo^?) az észak-koreai főváros, Phenjan 1973 szeptemberében megnyitott metrórendszere. A hálózat a város közlekedésének fontos részét képezi. Alagútjait eredetileg föld alatti katonai létesítmények összekapcsolására építették. Két vonala van, a Cshollima (Ch'ŏllima) és a Hjoksin (Hyŏksin). Állomásainak építészeti stílusa különleges, a világ legszebbjei közé tartozik. Vonalain a szerelvények hajnali 5 óra 30 perctől este 9 óra 30 percig közlekednek.^[3]

Bár Észak-Koreán kívül elég keveset lehet tudni a phenjani (p'yŏngyangi) metróról, az országba látogató turisták évekig csak két metróállomást, a Puhung (Puhŭng) és a Jonggvang (Yŏnggwang) állomásokat tekinthették meg. 2010-től ezen a korlátozáson enyhítettek,^[4] 2014-ben pedig a Cshollima (Ch'ŏllima) vonalon egy állomás kivételével feloldották.^[5]

A 2016-ban forgalomba állított új vonatokat Észak-Koreában gyártották. Bár léteznek tervek a hálózat kibővítésére, évtizedek óta csak tervezési fázisban vesztegel a fejlesztés. A phenjani (p'yŏngyangi) a világ legmélyebb metrója; az alagutak 120 méterrel vannak a földfelszín alatt.

Hálózat

A phenjani metró két vonalból áll; az észak-déli Cshollima (Ch'ŏllima) (nevét egy mitológiai lóról, a cshollimáról (ch'ŏllimáról) kapta) és a kelet-nyugati Hjoksin (Hyŏksin) (magyarul „Újítás”) vonalból. A rendszer teljes hossza kb. 22,5 km, a Cshollima (Ch'ŏllima) 12, a Hjoksin (Hyŏksin) kb. 10 km hosszú.

Állomások

A metrórendszer összesen 17 állomásból áll. A Kvangmjong (Kwangmyŏng) („Fényesség”) állomást 1995-ben lezárták, mivel összekapcsolták a Kumszuszan (Kŭmsusan) Emlékpalotával, és átalakították az örökös elnök mauzóleumává.

Az állomások közötti átlagos távolság 1500 méter, ugyanúgy mint Moszkvában, Londonban és Párizsban is. A megállók nevei az észak-koreai forradalommal kapcsolatosak, és egyedülállóan a világon, nem állnak kapcsolatban a földrajzi helyszínekkel (bár néhány esetben a közeli utcák, mint például a Jonggvang (Yŏnggwang), Kvangbok (Kwangbok), Hjoksin (Hyŏksin) az állomásokkal azonos neveket viselnek). A megállók falait a forradalommal kapcsolatos festmények díszítik.

A Kvangmjong (Kwangmyŏng) állomást Kim Ir Szen (Kim Il Sung) tiszteletére 1995-ben örökre lezárták, és a területén alakították ki a mauzóleumát. A szerelvények azóta ezen az állomáson nem állnak meg.^[6]

Építés

A phenjani metró teljes egészében mély föld alatti alagutakban található. Ezeket a Koreai Néphadsereg építette nagyrészt kétkezi munkával, sok rab segítségével.^[forrás?] A projektet feltehetően Kim Dzsongil (Kim Jŏng-il) parancsára kezdték megvalósítani, aki 1966-os pekingi látogatása után szeretett volna a pekingi metróhoz hasonló rendszert építeni saját országában. Az építkezés a két vonalon 1968-ban kezdődött szovjet és kínai segítséggel. A Cshollima (Chŏllima) vonalat 1973. szeptember 6-án nyitották meg (az avatási ünnepséget szeptember 18-án tartották), a Mangjongde (Mangyŏngdae) vonalnak nevezett, Ponghva (Ponghwa) és Puhung (Puhŭng) állomások közti szakaszt 1987-ben adták át. A Hjoksin (Hyŏksin) vonalat 1975 októberében használhatták először az észak-koreaiak, a Hjoksin (Hyŏksin) és Kvangbok (Kwangbok) állomások közötti szakaszt pedig 1978 szeptemberében (néhány adat szerint az első szakasz csak a Kvangmjong (Kwangmyŏng) és Hvanggumbol (Hwanggŭmbŏl) megállók között volt, de később mind a két végén kibővítették).

Katonai használat

A phenjani metrót egy terjedelmes alagutakból álló katonai rendszer részeként építették, és titkos vonalakat is tartalmaz. Az állomások mélyen a föld felszíne alatt fekszenek és többszörös (általában hármas) nehéz tolóajtókkal vannak felszerelve, amelyek közvetetten összekötik az alagutakat.^[forrás?]

Szerelvények

Az eredeti metrószerelvényeket, hivatalos nevükön a DK4-es modellt – bár a gyártási jelzésük DKJI, volt mint Kim Dzsongil (Kim Jong Il) nevének kezdőbetűi – Kínában gyártotta 1972-ben a Changchun Railway Vehicles, az a vállalat, amely a pekingi DK2-es és DK3-as metrószerelvényeket is készítette. Ezek egy részét 1998-ban eladták a pekingi metrónak, ahol a 13-as vonalon közlekednek.

1998 és 2016 között a Berlinből vásárolt szerelvények közlekedtek, vörös/krémszín festéssel. Ezekről minden reklámot eltávolítottak és az ország vezetőinek képei voltak találhatóak a kocsikban. A vásárolt típusok:

• GI típus („Gisela”), korábbi kelet-berlini szerelvények (1978 és 1982 között épültek).
• D típus („Dora”), korábbi nyugat-berlini szerelvények (1957 és 1965 között épültek).

A GI (Gisela) típusú, alacsonyabb és keskenyebb szelvényű metrókocsikat kivonták a földalatti forgalomból és átalakítás után helyi vasúti motorvonatként (HÉV-szerűen) üzemeltetik. A vasútra áttett szerelvények egy áramszedővel ellátott kocsiból és négy darab vontatott kocsiból állnak. Az áramszedővel ellátott kocsiban kapott helyet egy forgógépes (umformeres) áramátalakító, amely a 3kV-os vasúti felsővezetéki feszültséget a jármű működtetéséhez szükséges 750V-ra alakítja át.^[7]

2015. november 20-án tesztelték az új, sokkal korszerűbb hazai gyártású szerelvényeket, 2016 elején pedig forgalomba is állították őket.^[8] Az új szerelvények beltere hófehér, a kapaszkodók, ülések pedig rózsaszínűek. Továbbá minden szerelvény fel van szerelve monitorokkal, amelyek rendszeres tájékoztatást nyújtanak az aktuális időjárás, dátum és idő, páratartalom, hőmérséklet szempontjából.^[9]

Térkép

Képek

• 
  D típusú szerelvény a Puhung (Puhŭng) állomáson
• 
  Csúcsforgalom a Puhung (Puhŭng) metrómegállóban
• 
  A Keszon (Kaesŏn) metróállomás
• 
  A Pulgunbjol (Pulgŭnbyŏl) állomás épülete

Jegyzetek

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Phenjani metró témájú médiaállományokat.

• Pyongyang Metro – nem hivatalos weboldal
• A phenjani metró az Urbanrail.net-en
• A phenjani metró összes állomásának bejárása - képgaléria az Earth Nutshell oldalon