Platór

Platór
Születetti. e. 210-es évek ?
Elhunyti. e. 180 körül
Illír Királyság
SzüleiEurüdiké
III. Pleuratosz
Halál okagyilkosság
Sablon • Wikidata • Segítség

Platór (ógörög Πλατωρ, latin Plator; Illíria, i. e. 210-es évek ? – Illír Királyság, i. e. 180 körül?) az ókori Illír Királyság ardiata uralkodóházának tagja, az utolsó illír király, Genthiosz öccse. Testvérgyilkosság áldozata lett.

Életútja

Apja III. Pleuratosz volt, aki apja, Szkerdilaidasz közbenjárására i. e. 220-ban Amünandrosz athaman király(wd) Eurüdiké nevű leányát vette feleségül.[1] Eurüdikének már volt egy fia, Karavantiosz, aki később Platór féltestvéreként az Illír Királyság egyik hadvezére lett. III. Pleuratosz és Eurüdiké frigyéből két fiúgyermek született: Genthiosz és Platór.[2] Platór feltehetően az i. e. 210-es években született.[3]

Apjuk halála után, az i. e. 189 és 181 közötti évek valamelyikében Genthiosz lett az illír király.[4] Platór a szomszédos Monuniosz dardán király(wd) leányát, Etutát jegyezte el, és készült feleségül venni. Bátyja azonban megölette őt és barátait, Etritoszt és Epikadoszt, majd nőül vette halott öccse menyasszonyát.[5] Noha Polübiosz – és az ő nyomán Titus Livius – az i. e. 169-es év eseményei kapcsán említik az incidenst, arra minden bizonnyal jóval korábban, valószínűleg i. e. 180 körül került sor,[6] Genthiosznak és Etutának ugyanis i. e. 168-ban már két nagyobbacska fiúgyermeke volt. Egyes értelmezések szerint a szerelemféltés mellett a testvérgyilkosság fő indoka az illír uralkodói házon belüli Róma-barát és makedónbarát frakciók érdekkonfliktusa volt.[7] Genthiosz kisebbik fiának meggyilkoltatott öccse után a Platór nevet adta.[8]

Jegyzetek

  1. Hammond 1966 :249.; Ceka 2013 :182.
  2. Papazoglou 1965 :172.; Hammond 1966 :243.; Ceka 2013 :182., 214.
  3. Ceka 2013 :182.
  4. Cabanes 1988 :310–311.; Wilkes 1992 :171.; Ceka 2013 :214.
  5. Papazoglou 1965 :164., 170.; Hammond 1966 :243.; Pollo & Puto 1981 :18.; Cabanes 1988 :152., 313.; Wilkes 1992 :85., 172.; Schütz 2002 :72.; Ceka 2013 :214., 284–285.
  6. Hammond 1966 :246.; Wilkes 1992 :172.
  7. Ceka 2013 :214.
  8. Papazoglou 1965 :170.; Hammond 1966 :243.

Források

  • Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
  • Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. április) 143–179. o.
  • Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • Schütz 2002: Schütz István: Fehér foltok a Balkánon: Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Budapest: Balassi. 2002. ISBN 9635064721  
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  

  • Ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap