Régi római Szent Péter-bazilika

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Régi római Szent Péter-bazilika

A régi Szent Péter-bazilika 1450 (H. W. Brewer rajza)
Vallás	katolicizmus
Egyházmegye	Római egyházmegye
Védőszent	Péter apostol Pál apostol
Építési adatok
Építése	4. század
Stílus	ókori római építészet
Település	Pápai Állam Municipio I
Elhelyezkedése
Régi római Szent Péter-bazilika Pozíció Vatikán térképén
é. sz. 41° 54′ 08″, k. h. 12° 27′ 12″41.902222222222, 12.45333333333341.902222°N 12.453333°EKoordináták: é. sz. 41° 54′ 08″, k. h. 12° 27′ 12″41.902222222222, 12.45333333333341.902222°N 12.453333°E

A Wikimédia Commons tartalmaz Régi római Szent Péter-bazilika témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A régi római Szent Péter-bazilikát (olaszul: San Pietro Vecchio) Nagy Konstantin császár emeltette Rómában Szent Péter sírja fölé, 330 körül. Az épületet az 5. század közepén fejezték be, és a 16. század elejéig állt, a mai Szent Péter-bazilika helyén.

Egy nagyobb, részben pogány temető fölött állt, a Néró-féle aréna közelében, melyben a hagyomány szerint i. sz. 67–68 táján Péter apostol vértanúhalált halt. Mivel az apostol emlékét az apszis középpontjába akarták helyezni, ezért délen, a megmaradt alapok fölé egy dobogót építettek. A sírhely nyugati részén volt egy apszis, amelyhez keletre egy messzire kiugró kereszthajó és az ötrészes hosszhajó (naosz) csatlakozott diadalívvel. Itt kapott helyet az oltárasztal, illetve a papság és az éneklő kórus. Az apostol sírját spirálalakú szőlőkacsokkal körülvett oszlopok, a falakat pedig mozaikok díszítették.

A bazilikális szerkezetű épület egyik fontos jellegzetessége volt, hogy a mellékhajók magasságához képest a főhajó erősen megemelt. A főhajó és a mellékhajók oszlopos árkádívekkel vannak elválasztva egymástól, ezek támasztják alá a főhajón található, vágott ablaknyílásokkal áttört falakat. A bazilika nyitott fagerendázatú, így láthatóvá téve a fa fedélszéket.

A szentmiseáldozat lebonyolítására az oltár szolgált, de fontos események zajlottak a bejárat előtt is. Az előtér, más néven átrium közepén keresztelőkút állt. A megkeresztelkedőknek és a bűneikért vezeklőknek a templom előcsarnokában (narthex vagy pronaosz) kellett várakozniuk. Az átriumhoz építették a harangtornyot is így az teljesen külön került a templomtól.

Az ókeresztény templomok számos jellegzetessége megtalálható a régi római Szent Péter-bazilikán. Míg a pogány szentély valamelyik isten számára épült, addig a keresztény bazilikák a különböző szertartásokon részt vevő tömegek jelenlétét vették számításba, éppen ezért hatalmas befogadóképességgel rendelkeztek.

II. Gyula pápa a 16. század elején úgy határozott, hogy a kora keresztény építményt – amely mindaddig a kereszténység központja volt – egy radikálisan új épület kedvéért lebontatja. Az új alapkőletételre 1506. április 18-án került sor. A régi bazilikáról tervrajzok maradtak fenn.

Egy történet szerint VIII. Bonifác pápa hírvivőt küldött egy, a munkája mintái iránti kéréssel Giotto di Bondone ifjú festő-szobrász-építészhez, aki az olasz reneszánsz művészet első jelentős alakja lett. Giotto a piros festékbe mártotta az ecsetét, és egyetlen mozdulattal egy tökéletes kört festett. Biztosította a hírvivőt arról, hogy ennek a mintának az értékét fel fogják ismerni. Amikor a pápa meglátta, azonnal megérezte, hogy Giotto felülmúlja korának összes festőjét. 1299-ben a régi Szent Péter-templom számára készítette a Jézust és az egyház hajóját ábrázoló mozaikját. Ez az új templom építésénél elpusztult, csak két angyalfej maradt fenn.

Irodalom

The Vatican: spirit and art of Christian Rome. New York: The Metropolitan Museum of Art (1982). ISBN 0870993488 (pp. 51–61)
Weitzmann, Kurt, ed., Age of spirituality: late antique and early Christian art, third to seventh century, no. 581, 1979, Metropolitan Museum of Art, New York, ISBN 9780870991790