Reduplikáció

A magyar nyelvészetben a reduplikáció terminus alaktani értelemben fordul elő.[1][2] Az a terminus, amelyet a „reduplikáció” magyarosít, az angol reduplication és a francia réduplication. Jelentése ’kettőztetés’, de ez a magyar terminus a magyar nyelvészetben csak az egyik szóösszetételi módot nevezi meg.[3][4][5] Az angol nyelvű és a francia nyelvészetben a terminus értelme kiterjed a gyermeknyelvi szóteremtésre és a szóalkotásra is.[6][7][8]

Alaktani reduplikáció

Egyes nyelvekben a reduplikációnak alaktani szerepe van, azaz bizonyos grammatikai kategóriákat fejez ki.

Például a magyar nyelvben csak egyes igekötők és egyes igék esetében ugyan, az igekötő reduplikációja az igejelleg szempontjából egyfajta gyakorítást fejez ki, pl. betér – be-betér.[1] Hasonlót fejez ki a tagalog nyelvben az ige reduplikációja, pl. sulat ’ír’ – mag-sulat-sulat ’írogat’.[9]

Az indoeurópai nyelvi egység felbomlása előtti korszakot az az archaikus flexiótípus jellemzi, amely az igeragozásban szótőbeli beszédhang vagy szótag reduplikációjából áll. Ez esetben az elem második előfordulása jelként szerepel. Ez megtalálható például a múlt idejű alakokban:

  • az ógörög nyelvben: λύω [ˈluːoː] ’veszítek’ – λέλυκα [ˈleluka] ’veszítettem’;[7]
  • a gót nyelvben: háitan ’meg van nevezve’ – haíháit ’meg volt nevezve’;[6]
  • a latin nyelvben: do ’adok’ – dedi ’adtam’, sto ’állok’ – steti ’álltam’.[10]

A fenti latin igealakok reduplikációval öröklődtek át az újlatin nyelvek közül csak a román nyelvbe, amelyben az egyszerű, a folyamatos és a régmúlt idő alaikjaiban van meg: dădui, dădeam, dădusem; stătui, stăteam, stătusem. Ezekben a megismételt elemek már nem elemezhetőek morfémákként, hanem szabálytalanoknak tekintett igetövek szótagjaiként vannak jelen.[10]

Hasonló jelenség a tagalog nyelvben a jövő idő jelzése, pl. sulat ’ír’ – su-sulat ’írni fog’.[9]

Több Dél-Ázsiában, Délkelet Ázsiában, Óceániában, Madagaszkáron és Nyugat-Afrika tengerpartján beszélt nyelvben teljes szavak ismétlése jellemző a többes szám kifejezésére, például a maláj nyelvben: anak-anak ’gyerekek’,[11] babi-babi ’disznók’.[12]

Szóteremtési reduplikáció

Egyes szótag-reduplikációval keletkezett szavakról azt feltételezik, hogy a beszélni kezdő gyerekek teremtményei, mivel számos nyelvben megvannak. Példák:

  • A mama szónak megfelelők kis fonetikai eltérésekkel megvannak az ógörögben (μάμμα), a latinban (mamma), az újgörögben (μάμα), az albánban (mëmë), az olaszban (mamma), a franciában (maman), a spanyolban (mamá), a románban (mamă), a bolgárban, az oroszban, a BHMSZ-ben,[13][14] a lengyelben (mama), a németben (Mama),[15] az angolban (mam).[16]
  • Egy másik szó, amely így keletkezhetett, a magyar baba és megfelelői egyes nyelvekben: (angolul) baby, (albánul) bébe,[17] (franciául) bébé.[18]
  • Hasonló feltételezés van a papa szóról[19] és megfelelőiről más nyelvekben: (görögül) πάππας [pappas], (latinul) pappa, (franciául) papa.[20]
  • A pappa szón kívül a latinban megvan szinonimájaként a tata is, amelynek a románban az ’apa’ megfelelője (tată), a spanyolban pedig a tato ’tesó’ (fivér) a leszármazottjai.[21]
  • A p mássalhangzóval több nyelvben ilymódon keletkezett szó van a bébiételre: (magyarul) pép, (latin) pa(p)a, (németül) Pappe, (csehül) papu.[22] Belőle a latinban képzett pappare ige a román a păpa ’papizik’ előzménye.[23]

Egyes szótag-reduplikációval keletkezett szavak bekerültek a felnőttek fesztelen regiszterébe (pl. (magyarul) mama, papa), mint szokásos regiszteri szavak (anya, apa) szinonimái. Mások egyes nyelvek szokásos regiszterébe kerültek, mint (magyarul) baba (beleértve a játék nevét is), (angolul) baby. A román nyelv szokásos regiszterébe a latin gyermeknyelvi mamma, tata szavak öröklődtek át: mamă, illetve tată.

Szóalkotási reduplikáció

Nemcsak szóismétléses szóösszetétellel van szóalkotás, amit a magyar nyelvészetben kettőztetésnek neveznek, hanem szótag-ismétléssel is.

Például a dajkanyelvben felnőttek alkotnak olyan szavakat, amelyekkel kisgyerekekhez szólnak. Ezek hasonlítanak azokra, amelyeket a kicsik teremtenek, például (magyarul) pipi, csecse, dádá, pápá.[24] Egyesekről nem világos, hogy gyerekektől vagy felnőttektől származnak-e. Például a tütü lehet a tülkölés utánzása, amelyet a gyerekek a gépkocsira használnak, de lehet összefüggése magával a tülköl igével is.

A francia dajkanyelvben létező szavakból alkotottak a dodo ’tente’ (a dormir ’aludni’ igéből),[25] lolo ’tejecske’ (< lait ’tej’), pipi ’pisi’ (< pisser ’hugyozni’), tata (< tante ’nagynéni’), tonton (< oncle ’nagybácsi’), mémé ’nagyi’ (< grand-mère ’nagyanya’), pépé ’nagypapa’ (< grand-père)[26] stb. szavak.

Egyes gyermeknyelvi vagy dajkanyelvi szavak új jelentéseket vettek fel, például a fenti mémé és pépé változatai:

  • A mémère (< grand-mère) szónak a fesztelen regiszterben ’koros és testes nő’ is a jelentése.[27]
  • A pépère (< grand-père) főnév melléknév lett a népi regiszterben olyan szószerkezetekben, mint un coin pépère ’nyugis hely’, un métier pépère ’nyugis mesterség’.[28]

A francia nyelv fesztelen regiszterében nagyon gyakori a szótag-ismétléses becézett keresztnév: Guiguite (< Marguerite), Nanar (< Bernard), Totor (< Victor vagy Hector),[29] Popol (< Paul), Mimile (< Émile)[25] stb. Enyhítés céljából megkettőznek egyszótagú mellékneveket is, pl. bébête ’butácska’ (< bête ’buta’); foufou (hn.), fofolle (nn.) ’dilinyós’ (< fou, folle ’bolond’); sosot (hn.), sosotte (nn.) ’butácska’ (< sot, sotte).[25]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Fodor 1999, 1671. o.
  2. ↑ Tótfalusi 2008, reduplikáció szócikk.
  3. ↑ Keszler 2000, 335–336. o.
  4. ↑ Gerstner 2006, 327. o.
  5. ↑ Cs. Nagy 2007, 301. o.
  6. ↑ a b Bussmann 1998, 989. o.
  7. ↑ a b Crystal 2008, 407. o.
  8. ↑ Dubois 2002, 403. o.
  9. ↑ a b Kerstens 2001, Reduplication szócikk.
  10. ↑ a b Bidu-Vrănceanu 1997, 401. o.
  11. ↑ Eifring – Theil 2005, 2. fej., 31. o.
  12. ↑ Eifring – Theil 2005, 6. fej., 22. o.
  13. ↑ Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv.
  14. ↑ DER, mamă szócikk.
  15. ↑ Zaicz 2008, mama szócikk.
  16. ↑ OLD, mam szócikk.
  17. ↑ Zaicz 2008, baba szócikk.
  18. ↑ TLFi, bébé szócikk.
  19. ↑ Zaicz 2008, papa szócikk.
  20. ↑ TLFi, papa szócikk.
  21. ↑ DLE, tato szócikk.
  22. ↑ Zaicz 2008, pép szócikk.
  23. ↑ Dexonline păpa szócikk.
  24. ↑ Albertné Herbszt 2007, 693. o.
  25. ↑ a b c Grevisse – Goosse 2007, 206. o.
  26. ↑ TLFi, lolo, pipi, tonton, mémère, pépé szócikkek.
  27. ↑ TLFi, mémère szócikk.
  28. ↑ TLFi, pépère szócikk.
  29. ↑ Dubois 2002, 236. o.

Források

  • Albertné Herbszt Mária. Gyermeknyelv. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 687–704. o. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • (románul) Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • (románul) Ciorănescu, Alexandru. Dicționarul etimologic al limbii române (A román nyelv etimológiai szótára). Bukarest: Saeculum I. O. 2007. ISBN 973-9399-86-X; az interneten: Dexonline (DER) (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • Cs. Nagy Lajos. A szóalkotás módjai. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 293–319. o. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • (spanyolul) Diccionario de la lengua española (A spanyol nyelv szótára), Spanyol Királyi Akadémia. Frissítve 2019-ben (DLE) (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • (románul) Dicționare ale limbii române (A román nyelv szótárai) (Dexonline) (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
  • (angolul) Eifring, Halvor – Theil, Rolf. Linguistics for Students of Asian and African Languages (Nyelvészet ázsiai és afrikai nyelveket tanulmányozó hallgatók számára). Oslói Egyetem. 2005 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • Fodor István (szerk.). A világ nyelvei. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973
  • Gerstner Károly. 16. fejezet – A magyar nyelv szókészlete. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár. Letölthető PDF. 306–334. o. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9
  • (angolul) Kerstens, Johan et al. (szerk.). Lexicon of Linguistics (Nyelvészeti lexikon). Utrechti Nyelvészeti Intézet. Utrechti Egyetem. 1996-2001 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • Keszler Borbála (szerk.) Magyar grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000. ISBN 978-963-19-5880-5 (MGr) (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • (szerbül) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika Archiválva 2016. április 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. ISBN 86-17-13188-8 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • (angolul) Oxford Learners’s Dictionaries (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • Tótfalusi István. Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Harmadik, bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2008; az interneten: Idegenszó-tár. Digitális tankönyvtár (Hozzáférés: 2019. július 8.)
  • (franciául) Trésor de la langue française informatisé (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (TLFi) (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • Zaicz Gábor. (szerk.) Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Budapest: Tinta, 2006, ISBN 963-7094-01-6 (Hozzáférés: 2020. február 9.)

Kapcsolódó szócikkek