Sonnevend Júlia

Sonnevend Júlia
SzületettSonnevend Júlia
1979
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
GyermekeiSchudson Noé Péter (2017)
Szüleidr Sonnevend Péter (1944-), Belohorszky Márta Mária (1944-2005)
Foglalkozásaesztéta, médiakutató, egyetemi oktató
IskoláiColumbia Egyetem, kommunikáció szak (PhD, 2013)

Yale Egyetem, jogi kar (LL.M. 2007)

Eötvös Loránd Tudományegyetem, német és esztétika szak (MA, 2006)

Eötvös Loránd Tudományegyetem, jogtudomány (2004)
KitüntetéseiBalassa Péter-díj (2004)[1]

  • weboldal
  • blog
Sablon • Wikidata • Segítség

Sonnevend Júlia (Budapest, 1979–) esztéta, kommunikáció-kutató, jogász, közíró, egyetemi oktató. Jelenleg egyetemi docens a New York-i New School for Social Research Szociológia Tanszékén.

Családja, magánélete

Budapesten nőtt fel, könyvtáros szülők gyermekeként. Édesapja dr. Sonnevend Péter (1944-), édesanyja Belohorszky Márta Mária (1944-2005).

Férje Michael Schudson, amerikai szociológus és médiatörténész, a Columbia Egyetem professzora. 2017-ben született gyermekük, Schudson Noé Péter.

Unokatestvére, Sonnevend Pál az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar dékánja.

Tanulmányai, munkássága

Középiskolai tanulmányait a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban, majd az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban végezte.

2004-ben jogászként diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, majd 2006-ban szintén az ELTE-n végzett német és esztétika szakon. 2007-ben szerzett diplomát a Yale Law Schoolon, 2013-ban pedig a Columbia Egyetem média szakán doktorált. Doktori disszertációjának címe "Global Iconic Events: How News Stories Travel Through Time, Space and Media". 2014 első felében Izraelben, a jeruzsálemi Héber Egyetem kommunikáció szakán és a nemzetközi béke elősegítését maga elé tűző Truman Research Institute-ban volt ösztöndíjas kutató. 2013 és 2017 között a Michigani Egyetem kommunikációtudomány szakán oktatott, 2017-től pedig a New School for Social Research Szociológia Tanszékének egyetemi docense.

Kutatási területe a kultúra szociológiája; tudományos munkáit az interdiszciplináris megközelítés jellemzi: egyszerre merít olyan tudományterületekből, mint a szociológia, a médiatudomány, a politikatudomány, a nemzetközi kapcsolatok, a színháztudomány és az esztétika. Egy 2019-es, az Élet és Irodalomban megjelent interjúban így fogalmaz: “Ha meg kell magamat határoznom, akkor médiakutatót vagy kulturális szociológust szoktam mondani, de leginkább szabadon gondolkodó értelmiségi szeretek lenni, aki különböző tudományterületekből és kontextusokból kapcsol össze gondolatokat.”[2] Kutatásai középpontjában a társadalmunkban jelenlévő váratlan és "varázslatos" elemek állnak. Műveiben amellett érvel, hogy a politikai, társadalmi és kommunikációs folyamatok elemzéséhez elengedhetetlen az emberi élet olyan nem-racionális elemeire fókuszálni, mint a magukkal ragadó mítoszok, a globális ikonok, a karizma vagy a személyes vonzerő.

Első könyvében[3] azt a kérdést teszi fel, miként válnak egyes történelmi események globális mítoszokká: hogyan lehet úgy elmesélni egy történetet, hogy az generációkon át és nemzetközi szinten is megmaradjon az emberek emlékezetében és alakítsa képzelőerejüket? Sonnevend bevezeti a “globális ikonikus esemény” fogalmát, amelyet olyan híreseményként határoz meg, amelyről a nemzetközi média sokszor és hosszú időn át ír, és a folyamat során, számos részletet elhagyva, megalkot egy koherens, sűrített és letisztult narratívát és a hozzá társított ikonikus képvilágot. A mű egyik fő állítása, hogy, bár e leegyszerűsítési folyamat nem veszélytelen, szükségünk van globális mítoszokra, amelyek referenciapontként szolgálnak világértelmezésünkhöz, a társadalmi és politikai vitáinkhoz.

A könyv fő esettanulmányként a berlini fal ledöntésének mítoszát vizsgálja: miként alakul át bürokratikus ballépések sora a leomló fal heroikus narratívájává, és hogyan alakítják az ehhez társított képek a mai napig a határokról és migrációról szóló diskurzust. Egy 2019-es 24.hu-n megjelent interjúban így fogalmaz: "Ahhoz, hogy aznap este ledőljön a fal, a bürokratikus hibán túl kellett négy és fél óra intenzív médianarráció is. A legjelentősebb tévé és rádióhíradók hangoztatták, hogy a berlini fal leomlott, érdemes tesztelni a határokat. A történtekre mégis úgy emlékszünk, mintha a tömegek maguktól rohamozták volna meg a falat. A bürokratikus hibák és a média szerepe nem vált részévé a narratívának. Miért? Mert a mítosz mindig egyszerűsít, és a sűrített mítosz volt az egyetlen út ahhoz, hogy a berlini fal mai napig ikonikus eseményként maradjon meg az emlékezetünkben."[4]

Jelenleg készülő könyvében (Charm: How Magnetic Personalities Capture Our Hearts, Minds and Politics) az emberi kapcsolatokban meglévő "varázslatos" elemmel, a személyes vonzerővel foglalkozik. Sonnevend célja, hogy -- a szociológia, a performance-elmélet, a politikatudomány és a nemzetközi kapcsolatok szakirodalmát összekapcsolva -- megvizsgálja a vonzerő, a karizma és a sárm szerepét a mindennapit életben és a nemzetközi politikában. Politikai vezetők "vonzerejét" elemezve, esettanulmányok sorozatán mutatja be, hogyan lehet a személyes vonzerőt politikai tőkévé kovácsolni: Észak-Koreától kezdve Iránon át Magyarországig.[5]

Könyvei

  • Charm: How Magnetic Personalities Capture Our Hearts, Minds and Politics. Princeton University Press, várható megjelenés: 2023.
  • Határok nélkül. A berlini fal ledöntésének története a globális médiában; angolból ford. Lázár Júlia; Corvina, Bp., 2018
  • Stories Without Borders: The Berlin Wall and the Making of a Global Iconic Event. New York: Oxford University Press, 2016.

Jegyzetek

  1. https://resolver.pim.hu/auth/PIM659848, Sonnevend Júlia, 2022. július 25.
  2. „Kár tagadni – a mai napig varázslatra vágyunk” (magyar nyelven). ES.hu. (Hozzáférés: 2022. március 24.)
  3. Julia Sonnevend: Stories Without Borders: The Berlin Wall and the Making of a Global Iconic Event. 2016. ISBN 978-0-19-060430-1 Hozzáférés: 2022. március 24.  
  4. Megingott a liberális világrend, újra büszkén lehet falat építeni (magyar nyelven). 24.hu, 2019. február 21. (Hozzáférés: 2022. március 24.)
  5. Mekkora Orbán vonzereje, és miért ilyen fontos, hogy van neki? (magyar nyelven). 24.hu, 2019. augusztus 13. (Hozzáférés: 2022. március 24.)

Források

  • A NOL cikke Sonnevend Júliáról
  • „Kár tagadni – a mai napig varázslatra vágyunk” Beszélgetés Sonnevend Júliával, ÉS, LXIII. évfolyam, 49. szám, 2019. december 6.
  • Alinda: Sonnevend Júlia, 2016. november 17.
  • "Mekkora Orbán vonzereje, és miért ilyen fontos, hogy van neki?" 24.hu, 2019. augusztus 13.
  • Megingott a liberális világrend, újra büszkén lehet falat építeni (magyar nyelven). 24.hu, 2019. február 21. (Hozzáférés: 2022. március 24.)
  • A berlini fal egyáltalán nem úgy omlott le, ahogy most emlékszünk rá, Index.hu, Munk Veronika, 2016.12.07.

További információk

  • Szakmai oldala, publikációs listája a New School for Social Research honlapján
  • Google Scholar oldala
  • Írásai az Élet és Irodalomban
  • Cikkei a Beszélőben
  • Twitter
Sablon:Diákírók és Diákköltők Országos Találkozóinak aranyérmesei
  • m
  • v
  • sz
vers
próza
  • Domby Zsuzsa (1970)
  • Gábor Lilla (1970)
  • Priszter Andrea (1970)
  • Seress Miklós (1970)
  • Ádám Gizella (1972)
  • Bencze Gábor (1972)
  • Asztalos István (1975)
  • Járai István (1977)
  • Julis László (1977)
  • Ligeti Ernő (1979)
  • Uhrmann Tamás (1979)
  • nem adták ki (1981)
  • Hárs György (1983)
  • Kun Árpád (1983)
  • nem adták ki (1985)
  • Körei Attila (1987)
  • Varga Bálint (1987)
  • Varga Bálint (1988)
  • nincs adat (1989)
  • nincs adat (1990)
  • Horváth István (1991)
  • Török Krisztina (1991)
  • Tóth Gábor (1992)
  • Nagy Sebestyén (1993)
  • Séra Gábor (1993)
  • Nagy Sebestyén (1994)
  • Antal Emese (1995)
  • Horváth Beatrix (1996)
  • Csender Levente (1997)
  • Kabai Piroska (1998)
  • Györe Borbála (1999)
  • Burus János Botond (2000)
  • Somogyi Zoltán (2000)
  • Haraszti Ágnes (2001)
  • Fikipov Gábor (2002)
  • Kara Katalin (2002)
  • nem adták ki (2003)
  • Szokolay Domokos (2004)
  • Balajthy Ágnes (2005)
  • Serestély Zalán (2006)
  • Keszthelyi Balázs (2007)
próza, kritika
  • Bencze Gábor (1972)
tanulmány
  • Kocsis György (1975)
  • Kiss Attila (1983)
  • nem adták ki (1985)
  • Koltai Zsuzsanna (1987)
  • Lovrencsics Ibolya (1987)
  • Pálfy Erika (1987)
  • Mantuano Orsolya (1988)
  • nincs adat (1989)
  • nem adták ki (1991)
  • Bagi Zoltán (1992)
  • Peer Krisztián (1992)
  • Ferenczi Kristóf (1993)
  • Zsuffa Tünde (1993)
  • Szabó Ágnes (1994)
  • Pénzes István (1995)
  • Balla Zsolt (1996)
  • Sonnevend Júlia (1997)
  • Győri Csaba (1998)
  • Sonnevend Júlia (1998)
  • Dömötör Ágnes (1999)
  • Marti Tibor (2000)
  • Bárdos Dóra (2001)
  • Papp Anna (2002)
  • Nagy Márton Károly (2003)
  • Kovács Veronika (2004)
  • Balajthy Ágnes (2005)
  • Balajthy Ágnes (2006)
  • Hercsel Adél (2007)
riport
  • nem adták ki (1975)
  • Narancsik Judit (1977)
tanulmány, kritika
  • Gál Erika (1977)
tanulmány, kritika, riport
  • Bertalan Erzsébet (1979)
kritika
  • Rédei Éva (1981)
műfordítás
tanulmány, színmű
  • nem adták ki (1990)
Diákírók és Diákköltők Országos Találkozóinak aranyérmesei • ezüstérmesei • bronzérmesei