Szegfűfélék

Szegfűfélék
Fehér mécsvirág (Silene latifolia, syn. Melandrium album)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales) Alrend: Caryophyllineae Család: Szegfűfélék (Caryophyllaceae) Juss.
Nemzetségek
Lásd a szövegben
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szegfűfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szegfűfélék témájú kategóriát.

A szegfűfélék (Caryophyllaceae) családja a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének Caryophyllineae alrendjébe tartozó növénycsalád. Kiterjedt taxon, 88 nemzetség mintegy 2000 faja tartozik ide. Érdekesség, hogy a család szegfűszegre utaló névadó nemzetsége, a Caryophyllus már nem érvényes rendszertani név.

A család ismertebb nemzetségei közé tartozik a szegfű (Dianthus), a kakukkszegfű (Lychnis) és a habszegfű (Silene). Sok fajukat dísznövényként ültetik, mások széles körben elterjedt gyomnövények. A legtöbb faj a Mediterráneum területén, valamint Európa és Ázsia környező területein honos. A déli féltekén élő nemzetségek és fajok száma csekély, bár a családba tartozó felemásvirágú szegfű (Colobanthus quitensis) a világ legdélebbi elterjedésű kétszikű növénye, az Antarktisz területén élő két zárvatermőfaj egyike (a másik az antarktiszi sédbúza.)^[1]

Elterjedésük, élőhelyük

A szegfűfélék családja rendkívül elterjedt, mivel minden kontinensen élnek a csoportba tartozó taxonok. Legtöbb fajuk a mérsékelt égövben él; néhány a trópusi magashegységekben telepedett meg. Elterjedési területük központja a Mediterráneum európai része és Ázsia szomszédos vidékei.

Néhány fajuk kozmopolita gyomnövény.

Jellemzésük

A család fajai viszonylag könnyen felismerhetők. Főleg lágyszárúak tartoznak ide, néhány faj töve idővel elfásul. Ép szélű, keskeny leveleik átellenesen állnak, és felfújt szárcsomókkal csatlakoznak a szárhoz. Egyszerű, ép szélű leveleik töve gyakran összenő. Néhány fajnak pálhalevelei is vannak.

Virágaik általában hímnősek, sugaras szimmetriájúak, 4-5 csészeszerű lepellevéllel. Szirmaik – amik egyes elképzelések szerint a külső kör módosult porzói – nyélből és gyakran lebenyezett, lapos lemezből állnak, rajta függelékkel. 4-10 porzójuk van, az összenőtt termőlevelekből általában toktermés fejlődik. Virágzatuk kettős vagy többes, bogas, a rövid virágkocsányok miatt tömött, fejecskeszerű. Egyes fajok virágai magányosan állnak.

A felső állású magház két termőlevélből nő össze, és sok centrális magkezdeményt tartalmaz. Termésük sokmagvú, fogakkal nyíló tok.

Életmódjuk, élőhelyük

Egynyáriak és évelők is vannak közöttük.

Rendszertan

A Caryophyllaceae-t és az Amaranthaceae-t (disznóparéjfélék) jelenleg szoros kapcsolatban álló testvércsoportokként kezelik. Azelőtt a szegfűféléket a Caryophyllineae alrend többi tagja testvércsoportjának tartották, mivel antociánokat tartalmaznak betalain pigmentek helyett. Később azonban a kladisztikai analízis megmutatta, hogy a Caryophyllaceae betalaint tartalmazó ősökből fejlődött ki, így a betalain-tartalom az alrend szünapomorfiája maradt^[2] (az antocián-szintézis képessége pedig az elterjedtebb, pleziomorf állapotba való visszatérés).

A családot hagyományosan három alcsaládra osztották:

• lúdhúrfélék (Alsinoideae, Alsinacae): szabad csésze, nincs pálha
• habszegfűfélék (Silenoideae, Caryophylloidae): összenőtt csésze, nincs pálha
• ezüstvirágfélék (Paronychioideae, Herniarioidae): szabad vagy összenőtt csésze; húsos pálhalevelek,

az újabb elemzések azonban ezt a felosztást nem támogatják.

A család primitívebb tagjait tartalmazó Paronychioideae erősen parafiletikus, nemzetségei nem tartoznak szorosan össze, csak számos pleziomorf jegyük egyezik; legtöbbjüket incertae sedis-nek kell tekinteni, bár a Corrigiola és Telephium nemzetségek talán összevonhatók egy Corrigioleae családba.

Az Alsinoideae is parafiletikus. Úgy tűnik, két jól elkülöníthető klád alkotja, és talán néhány, tévesen ide sorolt nemzetség.

A hagyományos felosztásból csak a Silenoideae tekinthető nagyjából monofiletikusnak, ha az Alsinoideae egyes nemzetségeit hozzá soroljuk. Az új értelmezés szerinti alcsalád számára a Caryophylloideae név megfelelőbb lenne.^[3]

Nehezíti a tisztánlátást a család tagjainak erőteljes hibridizálódása, különösen a Silenoideae/Caryophylloideae alcsaládban – a család egyes leszármazási vonalai igen komplikáltnak bizonyultak, a kladisztikai analízis eszközeivel egyelőre nem sikerült leszármazási viszonyaikat megnyugtatóan feltárni.^[4]

Nemzetségek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Caryophyllaceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2 
• Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 565. o. ISBN 963-9257-15-X  

Jegyzetek