Szelce

Szelce (Selci Đakovački)
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Diakovár
Jogállás	falu
Irányítószám	31415
Körzethívószám	(+385) 31
Népesség
Teljes népesség	1412 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	111 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 19′, k. h. 18° 21′45.31666667, 18.3545.316667°N 18.350000°EKoordináták: é. sz. 45° 19′, k. h. 18° 21′45.31666667, 18.3545.316667°N 18.350000°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Szelce (horvátul: Selci Đakovački) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Diakovárhoz tartozik.

Fekvése

Diakovár központjától 4 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, a Đakovštinán, a Diakovár-Vinkovci síkságon, a Diakovárt Pozsegával összekötő főút mentén, Diakovár és Kondrić között fekszik. Településrészei: Drinkovača, Gajnača, Jarište, Jela, Kuglenova pusta és Vrtlag.

Története

A település területe már az őskorban is lakott volt. Területén két jelentős őskori régészeti lelőhely is található. A „Kaznica-Rutak” lelőhely^[2] a településtől keletre, közvetlenül Kaznica-patak mellett található. Itt az újkőkorszak korai szakaszához tartozó Starčevo-kultúra és a középső neolitikumhoz tartozó Sopot-Bicske kultúra településének maradványait tárták fel. A „Pajtenica” lelőhelyen^[3] a kőrézkori Balaton-Lasinja kultúra településének maradványait találták. A kultúra tagjai elsősorban szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak, ezért településeik meglehetősen gyakran változtak, többnyire magasabb pozíciókba helyezkedtek el vízforrások közelében és gyakran költöztek.^[4]

Szelce falu már a középkorban is létezett. Első említése 1324-ben „Zeulche” alakban történt. 1339-ben „Zelyche”, 1422-ben „Zelche”, 1428-ban „Zelcze”, 1467-ben „Zeelcz” néven említik a középkori források. Névna várának tartozéka volt.^[5] Neve a szláv „selo” főnév kicsinyítő képzős változata, mely kis falut jelent. A 15. században még egy tucat település volt ezen a területen, ezek közül a középkort csak Szelce és Galsinc élte túl. A többi 1536-ban a török hódítás áldozata lett. A szelcei plébánia a török uralom idején is működött. 1637-ben plébánosa Filip Kamengradanin volt. A török uralom 1687-ig tartott. A török kiűzése után csak 8 ház maradt a településen. A település a diakovári püspökség uradalmának része lett. Plébániája 1710-ig működött, akkor Diakovárhoz csatolták. A legnagyobb fejlődést Mandić és Bakić püspökök idejében érte el. 1758-ban már 51 háza volt 427 lakossal. A fejlődést a 18. század végén pestisjárvány akasztotta meg, így 1803-ban csak 35 ház állt itt 371 lakossal.

Az első katonai felmérés térképén „Szelcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szelcze” néven szerepel.^[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szelcze” néven 142 házzal, 907 katolikus vallású lakossal találjuk.^[7] A 19. században bácskai németek és magyarok nagyarányú betelepülése változtatta meg a lakosság etnikai összetételét.

A településnek 1857-ben 774, 1910-ben 1262 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 42%-a horvát, 29%-a német, 23%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború végén a német és magyar lakosság menekülésre kényszerült. Helyükre főként Dalmáciából érkezett horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 1796 lakosa volt.

Lakossága

Nevezetességei

• A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1859-ben épült. A templom egyhajós. Harangtornya a homlokzat előtt áll, a templomba a torony földszintjén kialakított előcsarnokon keresztül lehet bemenni. Piramis alakú toronysisak fedi. A plébániát 1969-ben alapították újra.
• A település határában található a Mlinac-tó. Ez egy mesterségesen előállított tározó, amelynek teljes felülete 13,60 hektár, átlagos mélysége 3 méter. A Mlinac-tó két kis forrásból és csapadékvízből nyeri vizét. A vízfelület szabálytalan alakú, számos öböl és félsziget tagolja.

Kultúra

KUD „Hrvatska čitaonica” kulturális és művészeti egyesületet 1988-ban alapították.

Oktatás

A település első iskolája 1857-ben nyílt meg azon a helyen, ahol ma a posta áll. Első tanítói Janko Pikija, Franjo Turković, Franjo Gotlibović és Julka Slaninka voltak. 1903-ban a helyi képviselő testület új iskola építését határozta el. Az építés 1904. tavaszán kezdődött és még abban az évben be is fejeződött.

Sport

Az NK Omladinac Selci Đakovački labdarúgóklubot 1947-ben alapították. Mai pályáját 1980-ban avatták fel. A csapat jelenleg a megyei 2. ligában szerepel.

Egyesületek

• DVD Selci Đakovački önkéntes tűzoltóegylet
• LD Srndać vadásztársaság

Jegyzetek

Források

• Diakovár város hivatalos honlapja (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Az elemi iskola honlapja (horvátul)
• Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)