Szolvatáció

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A szolvatáció az anyagok oldódásakor az oldószerek molekulái és az oldott anyag molekulái vagy ionjai közötti gyenge kapcsolat kialakulása. Hatására az oldandó anyag részecskéi kiszakadnak a kristályrácsból, majd az oldószer molekuláival való kölcsönhatás révén stabilizálódnak az oldószerben. Ha ez az oldószer a víz, akkor a folyamatot hidratációnak nevezzük. Az oldószer részecskéi sugaras elhelyezkedésben szolvátburkot (víz esetén hidrátburkot) képeznek az oldott anyag részecskéi körül. Attól függően, hogy a két anyag milyen vonzóerőt gyakorol egymásra, a kölcsönhatás erőssége a következő sorrendben nő:

• diszperziós
• dipól-dipól
• H-hidas
• elektrosztatikus
• koordinációs

Ha két fluid anyag szolvatál, bármilyen mechanikai behatás nélkül, azt diffúziónak nevezzük (például bróm gőz és a réz(II)-szulfát).

Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!