Tompa folyamkagyló
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Veszélyeztetett       | ||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Unio crassus Philipsson, 1788 | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tompa folyamkagyló témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tompa folyamkagyló témájú médiaállományokat és Tompa folyamkagyló témájú kategóriát. |
A tompa folyamkagyló (Unio crassus) a kagylók (Bivalvia) osztályának folyamikagylók (Unionoida) rendjébe, ezen belül a folyamikagyló-félék (Unionidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
A tompa folyamkagyló korábban gyakori volt Európában, de a vízszennyeződés következtében erősen megfogyatkozott.
Megjelenése
Ennek a folyamkagylófajnak a teknője elliptikus vagy tojás alakú, hosszúsága 5-9 centiméter, szélessége 3-4,5 centiméter. A teknő mindkét végén csaknem egyformán lekerekített. A búb alig emelkedik ki, gyakran erősen lepusztult felületű. A teknő héja vastag, feketés-barna vagy fekete. Belső felületét csillogó gyöngyházréteg borítja.
Életmódja
A tompa folyamkagyló tiszta, többnyire keskeny, homokos medrű folyók, patakok lakója.
Szaporodása
Ez a puhatestű, élősködő lárvák, úgynevezett glochidiák útján szaporodik. Ezek petékből fejlődnek a kagyló kopoltyúlemezei között, és a kivezető nyíláson keresztül lökődnek ki a vízbe. Ekkor már két teknőkezdeménnyel rendelkeznek, rajtuk egy-egy hosszú horog van. Ezek segítségével szilárdan a halak bőréhez, főleg azok kopoltyúihoz rögzülnek, és egy ideig a hal testszövetével táplálkoznak. Később leválnak, és önálló életre képes, apró kagylókká alakulnak.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 2.)
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Greenfo.hu - védettség
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
