Zselatinos szárazlemez

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A zselatinos szárazlemez eljárás egy fotográfiai eljárás, amely Richard Leach Maddox ^[1] nevéhez fűződik. Maddox 1871-es találmánya a nedves kollódiumos eljárást váltotta fel.

Az eljárás lényege

Finomított enyvet (zselatint) kálium-bromiddal, és ezüst-nitráttal keverve brómezüst zselatinos emulzió jön létre. Ez üveglapra öntve megszárad és fényérzékenysége folytán alkalmassá válik kép rögzítésre. Nagy előnye volt a nedves kollódiumos eljárással szemben, hogy nem kellett azonnal felhasználni, később is érzékeny maradt a felület. Az eljárást Charles Bennet tökéletesítette: szárítással a zselatint érlelte (hőkezelte), így az jóval fényérzékenyebbé vált.