Dognácska

Dognácska (Dognecea)
A dognácskai kisebbik bányató tündérrózsái
Dognácska címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Krassó-Szörény
Község	Dognácska
Rang	községközpont
Irányítószám	327180
SIRUTA-kód	52703
Népesség
Népesség	1688 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	6[1]
Népsűrűség	22,29 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	230 m
Terület	75,73 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 16′ 27″, k. h. 21° 45′ 24″45.27416667, 21.7566666745.274167°N 21.756667°EKoordináták: é. sz. 45° 16′ 27″, k. h. 21° 45′ 24″45.27416667, 21.7566666745.274167°N 21.756667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Dognácska témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dognácska (románul: Dognecea, helyi ejtés szerint Ducnecea, németül: Dognatschka) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Fekvése

A Szörényi-érchegység északnyugati nyúlványa, a Dognácskai-hegység völgyében, hét kilométer hosszan nyúlik el.

Nevének eredete

A falutól északra Székesbánya néven (1356, Zekusbanya) középkori település volt, melynek temploma ma is látható. Mai neve először 1722-ből adatolható. Ez szerb eredetű és vagy az oszmán-török doğan ('sólyom') szóból, vagy a délszláv dugnati ('marhákat hajtani') szóból származik.

Története

Környékén a római és a középkorban színesfémeket bányásztak. Vasérckészleteit 1718-ban fedezték föl. Ezután német bánya- és olvasztómunkások települtek be, főként Ausztriából, Stájerországból, Tirolból, Krajnából, Cseh- és Morvaországból és Selmecbányáról. 1721-ben megindult a vasércbányászat és a vaskohászat, 1722-ben a rézbányászat. 1725-ben kb. 1154t ércet termeltek ki.^[2] Idehelyezték a négy bánáti bányahivatal egyikét és 1727-ben vásártartási jogot kapott. 1729-ben kb. 550 lakosa volt.

1740-ben a temesvári Andreas Hübner a telep mellett fedezte föl a korabeli Európa egyik legjelentősebb rézérclelőhelyét, amiért később nemességet is kapott. 1741-ben már 18 bányát műveltek a környező hegyekben. Ekkor alakult római katolikus plébániája. Olténiai származású „bufánokat” és cigányokat telepítettek be, akik szenet égettek, fuvaroztak, kovácsműhelyekben dolgoztak és terepmunkákat végeztek.

1761-ben postaállomást kapott. 1764-ben egy színarany telért találtak, de a kitermelt ásványkincsek között szerepelt ólom-, ezüst- és cinkérc is. 1793-ban szabad királyi bányavárosi címmel tüntették ki. 1828-ban bányaváros volt a bányakincstár tulajdonában, 2015 lakossal és piackörzetéhez 27 falu tartozott.

1848. április 21-én, a Krassó megyei szolgabíró érkezése után a bányahivatal elé összegyűlő nép előbb az élelmiszerárakról szóló hirdetmény levételét követelte, majd a szemükben a vármegye hatalmát jelképező magyar zászló visszacserélését a császárira.^[3]

A 19. század közepén bányászata válságba került. 1855-ben a StEG vásárolta meg, és végképp alárendelődött Resicabányának. Bányáiban 1867-ben száznyolcvanan, kohóiban százhuszan dolgoztak.^[4] 1872-ig még kisebb mértékben tovább folyt színesfémbányászata, de azután már csak vasércet bányásztak. 1864-ben egy új ércelőkészítőművet helyeztek üzembe. 1879-ben felavatták a kaszinót. 1897-ben gyógyszertárat nyitottak benne.^[5] A század végén a két nagyolvasztót is bezárták. Később a vasérbányászat mellett újraindult a színesfémbányászat is, de korábbi jelentőségét nem tudta visszaszerezni.

A különböző nemzetiségek egykor településrészek szerint elkülönülten éltek. Az északi fertályt a felső hídig románok, a két híd közötti részt németek lakták, attól délre ismét románok, a déli végen pedig cigányok. Krassó, majd 1880-tól Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. A településről neveztek el egy ritka ásványt, a dognácskaitot (rézbizmutszulfid). A fél évszázadon át szünetelő bányászatot 1961-ben újraindították. A kitermelés 1991-ig folyt.^[6]

Népessége

• 1842-ben 1306 ortodox és 1019 római katolikus vallású lakosa volt.^[7]
• 1900-ban 3525 lakosából 2195 volt román, 1262 német, 29 magyar és 18 krassován nemzetiségű; 2206 ortodox és 1300 római katolikus vallású. A lakosság 46%-a tudott írni-olvasni és 2%-a beszélt magyarul.
• 2002-ben 1928 lakosából 1751 volt román, 131 német, 25 cigány és 11 krassován nemzetiségű; 1413 ortodox, 198 baptista, 167 római katolikus és 138 pünkösdista vallású.

Látnivalók

• Római katolikus temploma 1733-ban épült.^[8]
• A templomtól kb. 500 méterre délre, egy kőhíd melletti szoborházban áll Nepomuki Szent Jánosnak a 18. század második feléből származó festett faszobra, kétfelől egy-egy munkaruhás bányász fogja közre.
• A bányászat emlékei: az egykor duzzasztásra használt két tó, a kisebbik tavon (1724) tündérrózsák élnek. Az egyik nagyolvasztó (1858) romjai. Bányászházak és irodaépületek. Az egykori meddőhányó.

Híres emberek

• Itt született 1840. november 13-án Hermann Emil Gusztáv bányamérnök.

Jegyzetek

Források

• Ludwig Höcher: Dognatschka einst und jetzt^{[halott link]}
• Kövecses-Varga Lajos: A Bánság vidékének ásványai. XXII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
• A római katolikus templom és orgonája (fényképek és leírás) (németül)
• Képek a dognácskai tavakról^{[halott link]}

Képek

• 
  Római katolikus templom
• 
  A nagyobbik volt bányató
• 
  hemimorfit
• 
  piromorfit