Dunai galóca

Dunai galóca
Kifejlett példánya
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Protacanthopterygii Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes) Család: Lazacfélék (Salmonidae) Alcsalád: Lazacformák (Salmoninae) Nem: Hucho Günther, 1866 Faj: H. hucho
Tudományos név
Hucho hucho (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Hucho germanorum Günther, 1866 Salmo hucho Linnaeus, 1758
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Dunai galóca témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Dunai galóca témájú médiaállományokat és Dunai galóca témájú kategóriát.

A dunai galóca (Hucho hucho) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A dunai galóca korábban csak a Duna felső és középső szakaszának vízgyűjtő területén, különösen magában a Dunában és a jobb oldali mellékfolyóiban élt, napjainkban a Rajnába és a Rhône vizébe is betelepítették. Magyarországon a Duna és a Tisza felső szakaszán, valamint a Dráva-Mura vízrendszerében fordul elő, de nagy állományai itt sincsenek. Fokozottan védett halfaj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.^[1]

Megjelenése

Kifejlett egyedeinek testhossza 60-120 centiméter, mely ritka esetekben 150-200 centiméterhez is közelíthet. Testtömege a 30 kilogrammot is elérheti, sőt 50 kilogrammos óriás egyedeiről is van említés. Nyúlánk, áramvonalas testű, a feje jelentősen hosszabb a testének magasságánál. Feje nagy, lapított, szájnyílása széles. Az ekecsont fogazottsága: a lemez hátulsó szegélyén 4-8 kampós fog ül egyszerű keresztsávban, a nyél fogatlan. A hát- és farokúszó között nagy zsírúszó van. Testét közel egyforma nagyságú pikkelyek borítják, melyek nagyon kicsinyek, 180-200 darab van az oldalvonal mentén, és további 23-27 a zsírúszó és az oldalvonal között (beleértve az oldalvonal pikkelyeit is). Az első kopoltyúíven 16 kopoltyútüske van. Háta barnás vagy zöldesszürke, oldalai világosabbak, vörhenyes „rézfénnyel” a hasa fehéres. A fején feketés, kerek pettyek és kisebb pontok láthatók, amelyek egy része félhold alakú. A jól táplált példányok húsa piros, a rosszul tápláltaké ellenben fehéres színű.

Életmódja

A dunai galóca oxigéndús, hideg, gyors folyású vizek lakója. Fiatal korában zooplanktonokkal táplálkozik, majd később lárvákkal és gerincesekkel és kisebb halakat is fogyaszt. A kifejlett példányai falánk ragadozóvá vállnak és lesből a balinhoz hasonló módon rárabol a kisebb halakra. Nagy oxigénigényének megfelelően a folyók felsőbb szakaszain, a kövezések mögött képződő visszaforgókban, a kanyarulatokat követő öblökben, a szigetek, és a kavicspadok mögött egyesülő vízfolyásokban tartózkodik.^[2]

Szaporodása

Területvédőfaj, azaz egy bizonyos területet véd és ott éli le életét. Március-áprilisban a nőstény az erős sodrású helyeken rakja le testkilogrammonként körülbelül 1000 ikráját. A kelési idő körülbelül 35 nap. Az ívás idején a hímek élénkebb színt vesznek fel, mint a nőstények.

Jegyzetek

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• Halászati és Öntözési Kutatóintézet Szarvas HAKI
• Hucho hucho (Linnaeus, 1758) FishBase
• Kottelat, M., 1997. European freshwater fishes. Biologia 52, Suppl. 5:1-271.
• Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp DOI: 10.5962/bhl.title.542 : 309.