Leánykoncér
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Rajz a halról | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rutilus virgo (Heckel, 1852) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Leánykoncér témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Leánykoncér témájú kategóriát. |
A leánykoncér (Rutilus virgo) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó védett faj.[1]
Gazdasági jelentősége nincs a fajnak, de ezzel ellentétben nagy természeti értéket képvisel. Az állományának csökkenése miatt Európa ritka és sebezhető halfajai közé tartozik.
Előfordulása
A leánykoncér csak a Duna vízrendszerében él és megtalálható egészen Ulmig. Közeli rokona a Rutilus pigus Észak-Olaszország folyóiban honos, míg a Rutilus virgo dunai endemizmus. Áramláskedvelő folyóvízi hal, többnyire a paduczónában és a márnazóna felső szakaszain fordul elő a kavicsos, sóderes aljzatú, lágy üledéktől mentes helyeken. Állományai a folyamszabályozási munkák miatt helyenként nagyon veszélyeztetettek. Magyarországon előfordulása ritka.[2][3]
Megjelenése
Magányosan vagy néhány példányból álló kis csapatokban található meg élőhelyein. A hal teste erősen nyújtott, oldalról lapított, feje viszonylag kicsi; orra valamelyest előreáll, kis szájnyílása ezért kissé alsó állású. Nagy, kerekded pikkelyei vannak, 44-49 az oldalvonal mentén. Mellúszói 17-18, hátúszója 12-15, farok alatti úszója 13-15 sugárral. Garatfogai egysorosak, igen kemények és erősen fejlettek, 6(5)-5. Háta zöldes, oldalai és hasoldala zöld és kék fémes csillogással. Hasúszói, valamint a farok alatti és a farokúszó vörhenyesek. Testhossza 20-30 centiméter, legfeljebb 40 centiméter.[3]
Hasonló fajok
Legkönnyebben a bodorkával lehet összetéveszteni, de annak a szája csúcsba nyíló, szeme nagyobb, és szemgyűrűje rendszerint narancsos árnyalatú. Felületes szemlélő esetleg a félig alsó állású szájuk miatt a fiatal példányokat a nyúldomolykóval, a vaskos csabakkal tévesztheti össze. A vörösszárnyú keszegre, a jászkeszegre és a sujtásos küszre is hasonlít, de eltérő pikkelyeik a hát és hasúszók elhelyezkedése segítséget ad felismerésében.[4]
Életmódja
A mederfenéken keresi táplálékát, mely apró fenéklakók, mint talajférgek, apró rákok, rovarlárvák főként szúnyoglárvák és puhatestűek.[4]
Szaporodása
A leánykoncér főként nagyobb mélységekben, a fenék közelében tartózkodik, csak az április–májusi ívási időben jelenik meg a holtágak sekélyebb parti vizeiben. Ilyenkor mindkét ivar különösen színesen csillogó a rózsatövishez hasonló nászruhát ölt a hímek fején és a testoldalakon szembetűnő nászkiütések jelennek meg.[2]
Ivarérettségét 3-4 évesen éri el. Ragadós ikrái (a nőstény nagyságától függően 40 000-60 000 darab és átmérője körülbelül 2 milliméter) vízinövényeken, gyökereken, köveken tapadnak meg.[2][4]
Jegyzetek
- ↑ A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2012. december 7.)
- ↑ a b c Védett halaink 2. mohosz.hu. [2011. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
- ↑ a b Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
- ↑ a b c Leánykoncér – Rutilus pigus virgo (Heckel, 1852). Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2012. október 14.)
Források
- Rutilus virgo (Heckel, 1852) FishBase
- Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
- Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
További információk
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. december 7.)
- Leánykoncér - Rutilus pigus. greenfo.hu. [2007. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
- Rutilus virgo (Heckel, 1852) (angol nyelven). biolib.cz. (Hozzáférés: 2012. december 7.)
A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
