Nemesvita

Nemesvita
Nemesvita címere Nemesvita zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Veszprém
Járás	Tapolcai
Jogállás	község
Polgármester	Csali János Ferenc (független)[1]
Irányítószám	8311
Körzethívószám	87
Népesség
Teljes népesség	346 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	33,84 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	9,25 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 49′ 17″, k. h. 17° 22′ 04″46.821469444444, 17.3678546.821469°N 17.367850°EKoordináták: é. sz. 46° 49′ 17″, k. h. 17° 22′ 04″46.821469444444, 17.3678546.821469°N 17.367850°E
Nemesvita Pozíció Veszprém vármegye térképén
Nemesvita weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemesvita témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nemesvita község Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban. A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

Fekvése

Nemesvita a Tapolcai-medence nyugati határán, a Keszthelyi-fennsík keleti szélénél, a Balatontól északra, kb. 2 km-re fekszik. Szomszéd települések: Balatonederics, Lesencefalu, Lesencetomaj; a legközelebbi város Tapolca kb. 9 km.

Története

Nemesvita a Keszthelyi-fennsík egy erdőkkel határolt völgyében fekszik, a 84-es főútról az egyedülálló jegenyesorú úton közelíthető meg.

A jelenlegi települést először az 1209-ben kelt oklevelek említik. A római katolikus templom első említése 1333-ból való, késő barokk formáját 1788-ban nyerte el.

A község fő vonzerejét festői fekvése, a Balatonra és a Tapolcai-medencére tekintő csodálatos panorámája, valamint borospincéi és nyugalmat árasztó népi lakóházai adják.

A 13. század elején a Tornai nemzetségbeli Tiba birtokában volt. A település régi zalai egyházas hely volt. Egymással versengő kisnemesi családok lakták. A lakosság demográfiai csúcsa 1890 körül mutatkozik, azóta több mint kétharmadával csökkent az itt élők száma. Jellegzetesek a településen a népi építészet parasztbarokk jegyeit magukon viselő kisnemesi kúriái.

Vita a tatárdúlás (1241) előtt a völgyön kívül is terjeszkedett, egészen a törekpusztai határig. A település földesura után nevezték Töreknek, a 13. század végén ott is épül templom , ezért a puszta másik neve még 1514-ben is Egyházastörek.

Vita legfőbb jövedelemforrása kezdettől fogva a szőlőtermesztés – borkészítés volt. Szőlőit egy adás-vétel kapcsán már 1216-ban oklevél említi. A tatárok elvonulása után a falu elhelyezkedésére nézve bizonyos, hogy lakói egy része a síkon maradt, mások felköltöztek a szurdokba – vagy elhagyott régi házaikba vagy az új, védhetőbb helyekre. Érdekes hogy vita 1080 után 1209-ben is oklevélben szerepel, míg a szomszéd Törek csak 1260-ban egy birtokperben, majd 1262-ben annak kapcsán, hogy lakói a tatárok elől más vidékre menekültek. A falu ősiségének legfőbb bizonyítéka az eredetileg román stílusú templom, ami jóval a tatárjárás előtt épült. Alatti és körülötte település kellett legyen, tehát Vitai mai helye legkésőbb a templomépítést megelőző évtizedekre, a 12. század elejére, közepére datálható.

Egy kutató, Petneházyné Mály Bice szerint a vitai templomot a Templomos Lovagrend emelte, feltehetően az 1100-as évek végén. A templom a keletkezéséről szinte mesél: vagyis Árpád-kori eredetéről és a templomosok építészetéről. Bár Kurbély György veszprémi püspök szerint régi parókiáját a ciszterciták emelték, mintegy 600 évvel ezelőtt. E tényállítás azon alapul, hogy a kutató felfedezte a stílusukra jellemző egyenes záródású szentélyt, nem gondolva a megoldást korábban alkalmazó templomosokra és johannitákra. E megfogalmazás azonban lehet szándékos ferdítés, hiszen a templomosok emlékét 1816-ban még hallgatásba fullasztották. Vita a templomosok betelepülésekor virágzó falu lehetett. Nem kevés lovag érkezhetett ide, ha 1333-ban pápai tized fejében már 30 „széles dénárral” adóztak. A vitai templom magaslatra épült, de nem a csúcsra, ahogy az a Rendnél szokásos volt. A Templomosok 1203 előtt emelték a templomot, úgy ahogy a felette kőfallal övezett lovagházat ( a mai plébánia helyén) A templom északkeleti tájolású, Szent István tiszteletére szentelték, mert mind a templomosok, mind a johanniták ha nem Jézus életével összefüggően, akkor magyar szent nevére keresztelték templomaikat. Az épület egyhajós, a szentély egyenes záródású, mennyezete cseh boltozatú. A hajó a toronyhoz lett csatolva, mely megoldást faluhelyen kizárólag a templomosok alkalmazták a 12. században. A vitai templom kezdettől fogva karzattal is rendelkezik, mert a templomosok a néptől elkülönülten imádkoztak. A hajó és a szentély szélessége megegyezik, ami a kora gótikára vall., ugyanis a templomosok, sorsukat nem sejtve, mindenkor a jövőért munkálkodtak. A szentély egyenes záródása – mint említve volt- ugyancsak az egyházi lovagrendekre jellemző. A fal síkjából csak a pillérek ugranak ki, melyekben a mennyezet hevederei futnak. Érdekes, hogy a hajó második, kisebb hevedere után a szentély íve következik, mintha a szentélynek kettős diadalíve volna. Maga az apszis a hajó padlószintjénél mindenkor egy lépcsővel magasabban van, itt is így volt, mit át nem alakították. A szentélyből nyílik a sekrestye. Régen innen lehetett a vastag pillérkötegen át a falba vágott lépcsőn feljutni a szószékre, melyet elbontottak. A templom bejáratával szemben az ajtó fölött látható az építtető lovag címere: Rózsa alakú keretbe foglalt csúcsos pajzsban haránt úgynevezett címergerendával elválasztva két medve, vagy vadkanfő. A címer fölött szembeötlő a torony két eredeti késő román, illetve kora gótikus tölcsérablaka. Szinte kiáltanak a 12. század végi stílusjegyek. B ár az ablakok mérete az akkoriban épült hazaiakénál nagyobb, jóval nagyobb a templom is.

A templom védőszentjeinek neve (Szent András és Benedek) csak 1725 óta ismert. Szentté avatásukra Gellértet megelőzve 1083-ban került sor. Az 1778-as átépítés után Szent István nevére szentelték fel.

Mivel Vita nem (teljesen) pusztult el a török időkben, a templom is ép maradhatott. Erre utal, hogy 1748-tól pár évig a környező települések Vita fíliái (leányegyházai) s Vita az egyetlen, melynek működő plébániája van. A mai plébánia épület volt a lovagház. Fekvése, tájolása egyértelműen a templomosokra vall. A templomnál magasabban helyezkedik el, s a szurdokra és a templom épültére néz. Földszintes volt, erős kőfallal körülvéve, melynek ma már csak egy kis darabja ál. Az eredeti lovagház L. alakú lehetett. Kútja, illetve ciszternája ma is megvan. A ház mögött állt a méretes istálló, melyre szükség is volt, mert minden lovag három emberrel, ugyanannyi lóval rendelkezett, s a csatlósoknak is volt lovuk. . Az istállófal azért ép részben ma is, mert a köveket hidegoltású mésszel kötötték meg, ami em porlik és nem reped, így a nép az idők során nem igen tudta elhordani. Ezért állnak Európa szerte és a szentföldön a templomosok 800 éves várai és rendházai, melyeken alig fogott az időt. Itt Vitán is kevesen tartózkodhattak, állandóan úton lévén, egyházi vagy királyi küldetésben. A Rend nem csak a keresztes hadjáratok leghatékonyabb alakulata volt, tagjait a királyok és fejedelmek belviszályaikba és nyelvtduásuk miatt diplomáciai alkuikba is bevonták. Ahol megtelepedtek, helytálltak, így Magyarországon is., ezért jutalmazták őket az Árpád-háziak bőségesen, s ezért nem engedték a Kárpát-medencében a Jeruzsálemi Templomos Lovagrendet szétverni.

A 13. század közepén a vitaiak és a törekiek határaik miatt perbe keveredtek, ami azt jelenti, hogy a tatárjárás idején a két község önálló volt. 1260-ban végül a két település a birtokvitában egyezségre jutott. Ebben szerepet játszhatott a tatárdúlás keserves emléke, valamint feltehetően az is, hogy a vitaiak az országút mellől a szurdokba költöztek. A dúlást mindkét falu súlyosan megszenvedte. 1262-ben vitáról ismét okleveles említések történnek, hol villaként – falu, hol földként – terra, jegyezve, majd jó időre eltűnik a forrásokból, vagy megsemmisülnek a települést említő iratok. Legközelebbi írásos emlék Vitáról 1333-ra datálódik, amikor papja, Pál révén, aki abban az évben pápai tizedként 35, a következőben 30 széles dénárt fizetett. Tudott az is, hogy a tapolcai medence települései között Vita akkoriban a második adófizető volt, tehát igencsak jómódú lehetett. Vezető szerepére utal, hogy Györktől a lesencékig (Tomajig) és Vállusig a falvak a vitai plébánia fennhatósága alá tartoztak, ami minden bizonnyal az ide települt templomos lovagoknak köszönhető.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Eke Ferenc (független)^[3]
• 1994–1998: Eke Ferenc (független)^[4]
• 1998–2002: Eke Ferenc (független)^[5]
• 2002–2006: Eke Ferenc (független)^[6]
• 2006–2010: Eke Ferenc (független)^[7]
• 2010–2014: Eke Ferenc (független)^[8]
• 2015–2019: Csali János Ferenc (független)^[9]
• 2019–2024: Csali János Ferenc (független)^[1]
• 2024– :

A településen 2014. október 12-én, a rendes önkormányzati választás időpontjában nem lehetett polgármester-választást tartani, mert a faluvezetői tisztségre egyetlen lakos sem jelentkezett.^[10] Az emiatt szükségessé vált időközi választáson, amit 2015. február 1-jén tartottak meg, már három jelölt is indult, közülük a győztes az érvényesen leadott 221 szavazat több mint 3/4-ét szerezte meg.^[9]

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,5%-a magyarnak, 1,6% cigánynak, 0,3% románnak, 2,2% németnek mondta magát (3,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 83,5%, református 3,8%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 4,8% (7,3% nem nyilatkozott).^[11]

Nevezetességei

• Nemesvitai Botanikus Kert és Kísérleti Erdő
• Equital Lovasudvar Nemesvita

Képgaléria

Jegyzetek

További információk

• Európai borutak portál^{[halott link]}
• Nemesvita a Tourinfo.hu-n