Rrajcai ősbükkös

A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei világörökségi helyszín része

Rrajcai ősbükkös
Ország	Albánia
Elhelyezkedése	Librazhd község Elbasan megye
Legközelebbi város	Librazhd
Terület	21,2945 25,6975 km²
Alapítás ideje	1996
Világörökség-azonosító	1133ter-017
Rrajcai ősbükkös Pozíció Albánia térképén
é. sz. 41° 12′ 11″, k. h. 20° 30′ 02″41.203055555556, 20.50055555555641.203056°N 20.500556°EKoordináták: é. sz. 41° 12′ 11″, k. h. 20° 30′ 02″41.203055555556, 20.50055555555641.203056°N 20.500556°E

A rrajcai ősbükkös (albán pyjet e vjetra të ahut në Rrajcë) 1996 óta természetvédelem alatt álló terület Albánia keleti részén, a Bustrica-patak felső folyásánál, a macedón határvidéken. 2008 óta a Shebenik-jabllanicai Nemzeti Park(wd), 2017 óta pedig a Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei elnevezésű természeti világörökségi helyszín része.

Leírása

A 2129,45 hektáron elterülő és 2569,75 hektáros védőövezettel rendelkező világörökségi helyszín a Shebenik-jabllanicai Nemzeti Park területének 6,3%-át foglalja el, 700 és 2200 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Az ősbükkös a 2250 méter magas Shebenik csúcsának közelében eredő Bustrica-patak felső völgyét övezi, de a területen több további csermely és 14 kisebb glaciális tó(wd) is található. A relatíve magas reliefenergiának és a nehéz megközelíthetőségnek köszönhetően – amelyet a macedón államhatár közelsége miatti zárt jellege is elősegít – a rrajcai ősbükkös Albánia reliktumterületeinek egyike, ahol a faállomány egyedeinek életkora a 180 évet is elérheti. Bár néhány kisebb gyalogösvény elvezet az ősbükköshöz, ezeket 2016-ban csak a nemzeti park dolgozói, illetve külön engedéllyel rendelkező kutatók használhatták. Egyes hétvégéken vagy munkaszüneti napokon 3-5 fős csoportok engedélyt kapnak a terület meglátogatására, de a nemzeti park személyzetének kíséretében.

A változatos geológiai felépítésű, paleozóos kőzetekben bővelkedő terület a balkáni hegyvidéki, a mediterrán és a kontinentális európai ökorégiók határterületén fekszik. A kontinentális hatás alatt álló mediterrán éghajlatú terület éves átlaghőmérséklete 7 és 10 fok között alakul, az átlagos éves csapadékmennyiség 1300 és 1800 milliméter között mozog. A talajtípusok változatosak: az alacsonyabban fekvő területeken az öntéstalaj az uralkodó, amely az Ohridi-tóhoz közeledve a glejesedés(wd) különböző fázisait mutatja. Az öntéstalaj-övezetek peremére a hegyi patakok eróziós munkájának következtében lejtőhordalék-talaj települt. A terület nyugati részének hegyein és völgyeiben a részben mezőgazdasági művelés alatt álló krómos luvizol(wd), a magasabb hegyvidéken pedig a kristályos sziklatömbök mállástermékeként létrejött kambizol a jellemző.

Az erdőállomány uralkodó fafaja az európai bükk (Fagus sylvatica), amely a makedón jegenyefenyővel (Abies borisii-regis), a balkáni selyemfenyővel (Pinus peuce) és a lisztes berkenyével (Sorbus aria) elegyes társulásokat alkot. Bár a bükkös jelleg 1230 méteres tengerszint feletti magasságtól igazán jellemző, a bükkök meghódították a keskeny patakvölgyet is, ahol az említett fafajok mellett a közönséges jegenyefenyő (Abies alba) is megtalálható. Az alacsonyabban fekvő területek tipikus fajai a macedón tölgy(wd) (Quercus trojana), a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), a csertölgy (Quercus cerris), a keleti gyertyán (Carpinus orientalis), a komlógyertyán (Ostrya carpinifolia), az opáljuhar (Acer opulifolium), a mezei juhar (Acer campestre), a virágos kőris (Fraxinus ornus), a húsos som (Cornus mas) és az európai mogyoró (Corylus avellana). A területen élő növényfajok közül huszonhárom az albániai, kettő az európai vörös listán szerepel veszélyeztetett státusszal. Nyolc faj endemikus Albániában, további hét pedig a Balkán-félszigeten.

Az itt élő állatfajok közül tizennégy veszélyeztetett Albániában. Jellemző emlősfajok a barna medve (Ursus arctos), a szürke farkas (Canis lupus), a balkáni hiúz (Lynx lynx balcanicus), a vadmacska (Felis silvestris), az európai vidra (Lutra lutra), a balkáni zerge (Rupicapra rupicapra balcanica), az erdei egér (Apodemus sylvaticus) és a keleti cickány (Crocidura suaveolens). A változatos ökoszisztémák számos madárfajnak adnak otthont, közülük kiemelkednek a szirti sasok (Aquila chrysaetos), a vándorsolymok (Falco peregrinus), a vörös vércsék (Falco tinnunculus), a héják (Accipiter gentilis), a karvalyok (Accipiter nisus), az egerészölyvek (Buteo buteo), a dolmányos varjak (Corvus cornix), a császármadarak (Bonasa Bonasia), a siketfajdok (Tetrao urogallus), a szirtifoglyok (Alectoris graeca), a fekete rigók (Turdus merula), a széki lilék (Charadrius alexandrinus) és a kis lilék (Charadrius dubius) állományai, de harkályok, búbos bankák, lappantyúk, nyaktekercsek, sármányok és füstös cinegék is fészkelnek a területen.

Források

• Nomination dossier to the UNESCO for the inscription on the World Heritage List: “Primeval Beech Forests of the Carpathians and Other Regions of Europe” as extension to the existing Natural World Heritage Site ”Primeval Beech Forests of the Carpathians and the Ancient Beech Forests of Germany” (1133bis). UNESCO (2016) (Hozzáférés: 2018. március 25.)