Székelyszentkirály

A „Sâncrai” lehetséges további jelentéseiről lásd: Sâncrai (egyértelműsítő lap).

Székelyszentkirály (Sâncrai)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Hargita
Község	Oroszhegy
Rang	falu
Községközpont	Oroszhegy
Irányítószám	537082
Körzethívószám	+40 x66[1]
SIRUTA-kód	84291
Népesség
Népesség	1137 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1099 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	570 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 22′ 04″, k. h. 25° 19′ 33″46.367856, 25.32575946.367856°N 25.325759°EKoordináták: é. sz. 46° 22′ 04″, k. h. 25° 19′ 33″46.367856, 25.32575946.367856°N 25.325759°E
Székelyszentkirály weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Székelyszentkirály (románul Sâncrai) falu Romániában, Erdélyben, Hargita megyében. Közigazgatásilag Oroszhegyhez tartozik.

Neve

1905-től hívják mai nevén, korábban Udvarhely-Szentkirály volt.^[3]

Fekvése

A falu a Bosnyák-patak mellett, a községközponttól, Oroszhegytől 4 km-re délkeletre fekszik.^[4] Székelyudvarhelytől 12, Csíkszeredától 74 kilométerre található.^[5]

A falu főbb részei az Alszeg, a Középszeg, a Felszeg és Tilaszó, a Telefalviak utcája, a Bálint utca és a Balázsdomb.^[6]

Története és mai élete

Feltételezések szerint a falu alapítása – akárcsak a többi Szentkirály nevű településé – abban az időben történhetett, amikor még csak egyetlen magyar király volt szentté avatva, vagyis Szent István 1083-ban és Szent László 1192-ben történt szentté avatása között. Korábban úgy tartották, hogy első okleveles említése 1566-ból származik,^[7] 2000-ben azonban előkerült egy 1450-ben kelt dokumentum, amely a falu iskoláját említi.^[5][8]

A falu eredetileg a maitól 2 km-re északabbra, a Bosnyák- és az Aklos-patak összefolyásánál feküdt, de kolera sújtotta, ezért lakói 1553 és 1566 között délebbre, a mai Balázsdomb környékére költöztek. A falu korábbi lakosságának 90–95%-a a kolera áldozatául esett.

1864-ben nyolcszáz lakosa volt, mind katolikus.^[9] 1910-ben 1028-an lakták.^[10] A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye udvarhelyi járásához tartozott.^[3]

A 20. században – az 1960-as évek hullámvölgyétől eltekintve – népessége 1000 és 1100 fő között ingadozott. 1992-ben 1078 lakosából 1053 magyar és 25 cigány volt, a 2002-es adatok szerint 1096 fő a lakossága (1078 magyar, 5 román és 13 cigány).^[10]

A faluban a fő foglalkozás hagyományosan a növénytermesztés és az állattenyésztés.^[5] A két világháború között Árkossy Lajosné csipkeverő tanfolyamot indított munkalehetőséget teremtve a nőknek.^[11] A nyilvántartások szerint 15 működő cég van bejegyezve, amelyek nagy része asztalosműhelyt működtet, és a férfilakosság 40%-ának ad munkát, de a környező falvakból is szép számmal jönnek a faluba dolgozni. A lakosság egy része Székelyudvarhelyre ingázik.^[12]

A község tagja a Szentkirályok Szövetségének, amely 21 települést számlál. Magyarországi testvértelepülése Győrzámoly és Kisrécse.^[13]

Látnivalók

• Szent István király tiszteletére szentelt katolikus temploma a falu közepén, két utca közötti dombocskán áll. 1796 és 1799 között épült a régebbi fatemplom helyére; az építési dátum a késő barokk és klasszicista stíluselemeket hordozó épület kőtemplom tornyának nyugati falán olvasható. A sekrestyében, a keleti falban esetleg másodlagosan elhelyezett késő gótikus és reneszánsz elemekkel díszített szentségtartófülke található. Alsó keretére rézsűs állású címerpajzs támaszkodik, rajta domborúan faragott kettős kereszt, a templom védőszentjének, Szent István királynak attribútuma. Ez a kőfaragvány a 15.-16. század fordulója táján készülhetett. A templomban egy gótikus 15. századi kő keresztelőmedencét is őriznek. Formája kehely alakú, nyolcszögű felső résszel és ennek megfelelő szárral, mely sarokprizmák közvetítésével támaszkodik a négyszögű talpra. Egyik lapján festett felszentelési kereszt nyoma látszik.^[7][14] A templom kertjében Szent István 2008-ban állított szobra látható, Dienes Attila alkotása.^[8]
• Az iskola alapítási éve 1450. Udvarán 3 méter magas vörös gránitkő emlékoszlop áll az első és mádodik világháborúban elesettek emlékére, Dóczy András alkotása.^[8]
• Az idegenforgalom céljait szolgálja a Katalin fogadó és a Sziklakert fogadó.^[5]

Jegyzetek