Temeskutas
| Temeskutas (Гудурица / Gudurica) | |
 | |
| A római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Versec |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26335 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1094 fő (2011)[1] |
| Népsűrűség | 56 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 111 m |
| Terület | 22,7 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 10′ 13″, k. h. 21° 26′ 35″45.170277777778, 21.44305555555645.170278°N 21.443056°EKoordináták: é. sz. 45° 10′ 13″, k. h. 21° 26′ 35″45.170277777778, 21.44305555555645.170278°N 21.443056°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Temeskutas témájú médiaállományokat. | |
Temeskutas (szerbül Гудурица / Gudurica, németül Kudritz) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Versec községben.
Fekvése
Versectől északkeletre, Nagyszered és Márktelke közt, a Verseci-hegység lejtőjén fekvő település.
Története
Temeskutas (Gudurica) nevét 1362-ben Kutrez néven említették először az oklevelek, majd 1362-ben Kutrez néven írták.
1358-ból ismert első birtokosának neve is; ekkor Kuthresi Miklós birtoka volt.
1597-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a birtokot Karánsebesi Jósika Ferencznek adományozta.
A település a török hódoltság alatt sem néptelenedett el, lakosai ekkor szerbek voltak, akik a falu nevét Gutorza alakra ferdítették.
A török hódoltság után; 1717-ben 17 lakott házat írtak itt össze, de hamarosan régi lakossága is elhagyta a falut.
A jelenlegi községet Tetz János Elzászból származó német telepes alapította, aki 1719-ben telepedett le a régi falu helyén, majd az első letelepülőket 1720-1730. közötti években többen is követték Elszászból és Lotharingiából, majd 1728-ban a kamara is ide telepített néhány német családot.
1738-ban, a török újabb betörés hírére, a lakosság elmenekült s csak 1739. őszén tért vissza újból, 1751-ben a falu már 150 házból állt.
1761-ben itt volt a kincstári altiszttartóság és erdőkerülői hivatal székhelye is. 1763-ban a kamara ismét öt német családot telepített itt le.
1779-ben a falut Temes vármegyéhez csatolták.
1788-ban az újabb török háború idején a császári lovasság a német lakosságot kiűzte a településről, nehogy a törökök dühének essenek áldozatul, azonban a lakosság távolléte alatt markováczi, laczunási, komoristyei és varadiai románok teljesen kifosztották a falut. A hírre a császári lovasság szeptember 30-án a fosztogatókra tört, egy részüket levágta vagy fogságba, ejtette, a többiek, pedig az erdőkbe menekültek. A németek csak október 18-án tértek vissza, amikor gróf Harrach tábornok 2000 emberrel megszállta Versecet.
1821. augusztus 10-én a falu szabadalmat nyert országos és hetivásárok tartására is.
1828-ban Kudriczi Beger Bálint és Heiser Ignácz a falut megvásárolta a kincstártól.
1910-ben 2043 lakosából 83 magyar, 1924 német volt. Ebből 2013 volt római katolikus.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Verseczi járásához tartozott.
Népesség
Demográfiai változások
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1474 | 2024 | 2105 | 1560 | 1448 | 1338 | 1267[2] | 1094[3] |
Etnikai összetétel
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 839 | 66,21 |
| Macedónok | 133 | 10,49 |
| Magyarok | 44 | 3,47 |
| Szlovének | 38 | 2,99 |
| Jugoszlávok | 37 | 2,92 |
| Cigányok | 35 | 2,76 |
| Románok | 31 | 2,44 |
| Horvátok | 27 | 2,13 |
| Montenegróiak | 9 | 0,71 |
| Muzulmánok | 5 | 0,39 |
| Németek | 3 | 0,23 |
| Szlovákok | 2 | 0,15 |
| Albánok | 2 | 0,15 |
| Csehek | 1 | 0,07 |
| Ukránok | 1 | 0,07 |
| Egyéb/Ismeretlen[4] |
Nevezetességek
- A település fölé emelkedő 641 méter magas Kudrici tetőn 1719-ben Tetz János elzászi földművelő volt az, aki a környéken letelepedve családjával elsőként kezdett szőlőművelésbe.
- Római katolikus temploma - 1787-ben épült, Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel
Jegyzetek
- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements.. (Hozzáférés: 2021. november 1.)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Попис становништва, домаћинстава и станова 2011. у Републици Србији: Старост и пол – Подаци по насељима / 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-028-8 Hozzáférés: 2021. november 1. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- A Pallas nagy lexikona
Vajdaság-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
