Temesrékas

Temesrékas (Recaș, Rekasch)
Temesrékas címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Rang	város
Községközpont	Temesrékás
Beosztott falvak	Aranyág Bázos Mélynádas Sztancsafalva Temespéteri Őszény
Polgármester	Teodor Pavel (PNL), 2012
Irányítószám	307340
SIRUTA-kód	158314
Népesség
Népesség	4722 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság	298 (4%, 2021)[3]
Község népessége	8347 fő (2021. dec. 1.)[1]
Népsűrűség	36,31 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	103 m
Terület	229,88 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 48′ 05″, k. h. 21° 30′ 48″45.801388888889, 21.51333333333345.801389°N 21.513333°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 05″, k. h. 21° 30′ 48″45.801388888889, 21.51333333333345.801389°N 21.513333°E
Temesrékas weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Temesrékas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Temesrékas, 1888-ig Rékas, 1888–1909-ben Temesrékás (románul: Recaș, németül: Rekasch, szerbül: Рекаш) város Romániában, a Bánátban, Temes megyében.

Földrajz

Temesvártól 21 km-re keletre, Lugostól 37 km-re északnyugatra, a Bega jobb partján fekszik.

Nevének eredete

Neve valószínűleg a 'folyó' jelentésű szláv rěka szóból származik, magyar képzővel. 1359-ben Rykas, 1443-ban Rekas, 1469-ben Rewkas, 1554-ben varoš-i Riqaš, 1799-ben Német Rékas alakban írták. Korábbi nevét Temes vármegye 1888-ban Temesrékásra változtatta, de 1909-ben az Országos Községi Törzskönyvbizottság visszaállította, a megyére utaló előtag meghagyásával.

Története

A 15. században a Csornai, Bizerei, Dánfi és Haraszthy családok birtokolták, illetve pereskedtek érte. 1442-ben plébánosát említették. 1470-ben mezővárosi szabadalmat kapott, vámszedőhelye és vára volt. A 16. század első felében tizenöt falura kiterjedő uradalom központja. A török hódoltság alatt részben magyar, részben délszláv lakosságú.^[4] Délszláv lakói részben talán az 1393 után a környékre menekült bolgárok leszármazottai voltak.

Későbbi sokác lakosságának elődei valószínűleg a 17. század közepén költöztek ide Boszniából – Rékas a legkeletebbre fekvő sokác település. Római katolikus plébániája 1721-ben alakult. 1723-ban a katolikus, sokácok lakta Cath Rikass még a Béga déli oldalán feküdt, szemben a mai Rékas helyén található, valószínűleg ortodox lakosságú Rikass-sal. (A későbbi sokác falurészt magyarul Békás-nak hívták.^[5]) 1726-ban érkeztek első német telepesei, akiket még több hullám követett (1736, 1740-ben fekete-erdeiek, 1763-ban 42 család, 1766-ban néhányan Frankfurtból). A legjelentősebb betelepítés az utolsó volt 1786–87-ben, amikor száz német család költözött be Luxemburgból, Pfalzból, Hessenből, Frankfurtból, Trierből, Vesztfáliából, Elzászból és Lotaringiából. A katolikus iskolában 1779-ben már két tanító oktatta valószínűleg mind a német, mind a sokác gyerekeket. Az iskola 1803-ban vált ketté német és sokác iskolára (utóbbiban kántortanító tanított). 1740-től kincstári ispánság (birtokigazgatóság) működött benne. 1805-ben heti- és három országos vásár tartására kapott engedélyt. Ugyanekkor, a Szeged–Nagyszeben postaút megépülésekor postaállomás létesült benne.

A Bánság demilitarizálása után Temes vármegyéhez tartozott. 1835-ben nyílt meg az első gyógyszertár. 1848-ban Fisser (Fischer) Istvánt választották országgyűlési képviselőjévé, aki Pesten belépett a Radical Pártba. A rékasi sváb férfiak lövészegyletet alakítottak, és a császáriak oldalán harcoltak a szabadságharcban. 1871-től nagyközség, 1872-től járásszékhely. 1879-től vasút kötötte össze Temesvárral és Lugossal. 1884-től 1922-ig Temesrékasi Társaskör néven működött kaszinója, amely egyesítette német, szerb és magyar nyelvű polgárságát. A magyar állam kivágatta a határában fekvő, 2500 holdas kincstári erdőbirtokot, és arra 1899-ben száz római katolikus vallású magyar családot telepített. A telepes családok egyenként húsz holdnyi földet kaptak, azonos tervrajzú, nagy, cseréptetős házzal. A telepítvényt 1904-ben húsz öt holdas, ún. „munkástelek”-kel bővítették. A magyarok Békés megyéből, Pest megye északi részéről, Csanád, Szolnok megyéből és a Bánságból érkeztek. Ők terjesztették el a településen a kaszás aratást. Falurészüket magyarul Újfalu-nak, németül Ungarndorf-nak, románul később Satul Nou-nak hívták. Az állam magyar káplánt alkalmazott, hogy a német és sokác nagymise előtt a templomban magyar nyelvű énekes misét tartson és szentbeszédet mondjon.

1894-ben 150–200 munkást foglalkoztató téglagyára létesült. Ugyanekkor alakult meg az Első Temesrékási Takarékpénztár, három évre rá pedig a Rékási Járási Népbank. 1900-ban (magyar tannyelvű) állami iskolát állítottak. 1902-ben indult első hírlapja, Temesrekaser Zeitung címmel. 1910–12-ben helyi születésű középiskolások hozták létre az atlétikai egyletet.

1919. március 27. és június 20. között francia megszállás alatt állt. 1922-ben a földreform huszonkét, Lámkerékről beköltöző román családnak juttatott földet.^[6] A magyar telepesek közül, miután még állami tulajdonban lévő parcelláikat a román államnak ismét teljes értékében kellett volna törleszteniük, az 1920-as években 140-en Dél-, nyolcvanan Észak-Amerikába és hatvanan Magyarországra vándoroltak ki.^[7]

A svábok 1958–61 között kezdtek Németországba vándorolni, és már csak nagyon kevés német ajkú él a településen. 1968-ban a Magyar Néprajzi Atlasz egyik gyűjtőpontja volt. A külön sokác iskola 1933-ban, a német iskolai tagozat 1989-ben szűnt meg. 1993 óta a római katolikus templomban román nyelven miséznek. A 2000-es évek elején indult újra az I–IV. osztályos, összevont magyar tagozat, amely azonban az évtized végére megszűnt.^[8] 2003 óta határában golfpálya működik.

2004-ben kapott városi rangot.^[9]

Népesség

Gazdaság

1957-ben a sváb gazdák kisajátított szőlőbirtokainak a helyén megalakult az állami borgazdaság, amely később a Recatim nevet vette fel, a privatizálás után pedig Cramele Recaș néven működik. 750 hektáron gazdálkodik, és jelenleg is a város legfontosabb vállalata. Fajtái: királyleányka, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, pinot gris.^[12]

Látnivalók

• Római katolikus temploma 1914–18-ban, Sándy Gyula tervei alapján épült.
• Helytörténeti múzeumát 2002-ben adták át.

Híres emberek

• Itt töltötte gyermekkorát Johann Nepomuk Preyer temesvári polgármester.
• Itt született 1858-ban Geml József temesvári polgármester.
• Itt született 1876-ban Tass Antal csillagász.
• Itt született 1877-ben Mihailich Győző építőmérnök.
• Itt született 1889-ben Szondy György ifjúsági író.
• Itt született 1892-ben Stitzl József orvos, sportoló, orvosi és sportszakíró.
• Itt született 1907-ben Pióker Ignác, a legismertebb magyar sztahanovista.
• Itt született 1908-ban Schwartz Elek labdarúgóedző, a holland válogatott és a Benfica edzője.^[13]
• Itt született 1913-ban Hildegard Grosche német fordító.
• Itt született 1930-ban Martha Kessler operaénekes.^[14]
• Itt született 1931-ben Ion Cojar színházi rendező.

Testvértelepülések

• Magyarcsernye, Szerbia

Jegyzetek

Források

• Helytörténeti monográfia (németül)
• Lovas Sándor: A legujabb állami telepitések Magyarországon. Budapest, 1908
• Josef Stitzl: Aus der Vergangenheit und Gegenwart der Grossgemeinde Rekasch. Temesvar, 1924
• Paládi-Kovács Attila: Az anyagi kultúra alakulása néhány dél-alföldi (bánsági) magyar faluban. Népi kultúra – népi társadalom VII. Bp., 1973
• A borvidék természetföldrajzi leírása (angolul)

További információk

• Fényképek a római katolikus templomról és orgonájáról, utóbbi leírásával (németül)
• sokác párnahéj a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [1]^{[halott link]}