Vörös ribiszke

Vörös ribiszke
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) Család: Ribiszkefélék (Grossulariaceae) Nemzetség: Ribiszke (Ribes) Alnemzetség: Ribes subg. Ribes Fajcsoport: Ribes sect. Ribes Faj: R. rubrum
Tudományos név
Ribes rubrum L.
Szinonimák
Szinonimák Grossularia rubra (L.) Scop. Ribes rubrum var. scandicum Jancz. Ribes rubrum var. sylvestre DC. ex Berland. Ribes scandicum Hedl. Ribes spicatum subsp. scandicum Hyl. Ribes silvestre (Lam.) Mert. & Koch Ribes sylvestre (Lam.) Mert. & Koch Ribes sylvestre Syme. Ribes vulgare Lam. Ribes vulgare var. sylvestre Lam. a Ribes rubrum var. alaskanum szinonimája: Ribes triste var. alaskanum Berger
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Vörös ribiszke témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös ribiszke témájú médiaállományokat és Vörös ribiszke témájú kategóriát.

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A vörös ribiszke vagy kerti ribiszke (Ribes rubrum) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe és a ribiszkefélék (Grossulariaceae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: veres ribiszke, piros ribiszke, ribiszke, ribizke, ribizli, piszke.

Fehér vagy piros bogyókat termő cserje. A fekete ribiszke (Ribes nigrum) és a dísznövényként ültetett arany ribiszke (Ribes aurenum) egyaránt közeli rokona. Magyarországon természetes körülmények között többek közt a Gödöllői-dombság és a Mátra területén él.^[1][2][3]

Jellemzése

Vadon Európa nyugati felén őshonos. A Kárpát-medencének főleg a nyugati, déli részén ligeterdőkben, cserjésekben fordul elő. Kedveli a nyirkosabb erdőket, erdőszéleket.

A vörös ribizli 1-1,5 m magasra növő tüskétlen cserje, amely évenként több fiatal hajtást hoz. Hímnős virágait az 1 évnél idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti ki, miközben 4-5-6 éves vesszői egyre kevesebbet teremnek, míg végül elhalnak. A levelek 3-5 karéjúak, a szélükön erősen fűrészesek, a tőhöz közel szív alakúak.^[4] Termése úgynevezett álbogyótermés, melynek színe a fajtától függ. Április, május hónapban virágzik és termését június, júliusban érleli be. Bogyófürtjei éretten is a bokrokon maradnak.

Változata

• Ribes rubrum var. alaskanum (Berger) B. Boivin

Felhasználása

Kellemesen savanykás íze, magas C-vitamin tartalma miatt friss fogyasztásra, gyorsfagyasztásra, valamint gyümölcsíz (dzsem, lekvár), gyümölcslevesek, bólék, s a gyerekek által kedvelt ribizlimártás^[5] alkotórészeként is használják. Hideg technológiával készíthető belőle szörp,^[6] és gyümölcsbor^[7] készítésére is kiválóan alkalmas, így nem veszti el magas C-vitamin tartalmát. Tartalmaz még: 6 g fehérjét, 12 g zsírt, 70 g szénhidrátot, 7 g szerves sót, 43 g rostot kilogrammonként.

A kertészeti szakkönyvek szinte kivétel nélkül ajánlják a kert díszítő elemeként sövénynek, térelválasztónak (pergola).

Termesztése

A rendszeres gyomirtáson és a nagyon sok új hajtásnak a válogatásán kívül évente az elöregedő, már keveset termő ágak eltávolítását és csak a szükség szerint alkalmazott permetezést igényli.

Éghajlati igénye

A Kárpát-medencében mindenütt termeszthető, de a nagyon napsütéses és teljes árnyékos helyeket nem kedveli. A forró napsütésnek erősen kitett helyeken levelei sárgulnak, majd el is hullanak. A napsütéses helyeken íze, aromája jobb, és cukortartalma is nagyobb lesz. A teljes árnyékot nem, de a magas páratartalmat kedveli. A legnagyobb teleket is jól bírja, tehát nem fagyérzékeny, de a tavaszi utófagyok azért kárt tehetnek benne.

Talajigénye

Megterem az agyagos és homoktalajokon is, de a mérsékelten nedves, középkötött, mély termőrétegű talajokat kedveli. A feketeribizlinél jobban elviseli a kevésbé savanyú, sőt a meszes talajt is. A kerti termesztés elhanyagolásakor elvadulhat.

Szaporítása

Szaporítása fás dugványozással, tősarjak leválasztásával történik.

Fajtái

• Blanka: Hosszúfürtű, sárgásfehér bogyójú, kellemes ízű, június második felében érő, bőven termő fajta. Bogyója közepes nagyságú, kissé sűrűen helyezkedik el a kocsányon. Egy-két bokor minden házikertben jól mutat, és akár önállóan, akár a piros ribiszke díszítésére is használható.
• Fay-féle bőtermő
  • Gyöngyösi
  • Nagymarosi: Magyarországon csaknem kizárólag ezt a fajtát és ennek változatait telepítették, de egyre jobban kiszorítják őket a külföldről behozott, erősebb növekedésű, bőtermő és piacosabb nemesített fajták.
• Jonkheer van Tets (ejtsd: jonker fan tetsz): Június közepén érő korai, piros ribiszke, erős növekedésű, hosszúfürtű, nagybogyójú fajta.
• London Market
• Red Lake
• Rovada: Középérésű, nagyon bőtermő fajta. Hosszú fürtű, bogyói nagyok, kerekdedek, kemények.
• Vierlander

Képgaléria

• 
  Ribiszke bokor
• 
  Virága és levele
• 
  Termése
• 
  Fehér fajtája

Jegyzetek

További információk

• A(z) „Ribes rubrum L.” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2015. február 14.)

Kapcsolódó szócikk

• Levélpirosító ribiszke-levéltetű